Magyar Könyvszemle, 2007 (123. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám - SZEMLE - Kilián István: Nagy Imre : Iskola és színház : A magyar iskolai komédia a XVIII. században és Csokonai vígjátékai. Bp. 2007
extenzív törekvések helyett intenzív kutatásokat, a forrásbázis állandó bővítését, az európai kontextus fenntartását, az interdiszciplináris metódusok alkalmazását. Kerényi Ferenc Nagy Imre: Iskola és színház. A magyar iskolai komédia a XVIII. században és Csokonai vígjátékai. Bp. 2007. Balassi Kiadó, 343 l. Nagy Imre dolgozatát tíz nagyobb fejezetre bontotta. Az elsőben általános bevezetőt ír a „tanodai” drámáról és a komédiáról, a másodikban ugyanennek a többnyelvűségéről szóló ismereteit adja elő, majd a következő fejezetben a jezsuita, ezután két nagyobb szakaszban a piarista színjáték múltját tárgyalja, s a hatodikban a protestáns drámát és színházat veszi górcső alá. Az ezt követő két fejezet Csokonai komédiáival foglalkozik. A kilencedikben a közjátékok funkcióját vizsgálja, s a tizediket ismét Csokonainak szánja. Ha valaki úgy venné kezébe ezt a könyvet, hogy majd abban tanulmányok sorát olvassa az iskoladrámáról és a Csokonai komédiák összefüggéséről, bizonyára csalódna, hiszen a fejezetek mondanivalóját logikus rendben rakta össze Nagy Imre, s könyve nagyobb fejezeteinek egymásutániságát mérnöki pontossággal tervezte meg és rakta egybe. A dolgozat szerkezete világos, áttekinthető és példamutatóan jó. Könyvét végül is egy igen jól használható névmutatóval zárta. Az már csak elérhetetlen kívánságnak tetszik, hogy könyvéhez nem ártott volna egy jól használható drámacím-mutató is. A kötet szerzője, mint ismeretes, ténylegesen nem vett, nem vesz részt az iskolai színjátszást feltáró és közreadó akadémiai munkacsoport munkájában, de a csoport által három évenként rendszeresen szervezett drámatörténeti konferencián megjelent, s előadásaival pótolhatatlan segítséget nyújtott a csoport munkájához. Aktív, közösségi magatartása, valamint tárgyi ismeretei miatt joggal tisztelhetjük őt, mint a munkacsoport tiszteletbeli tagját. Azt hiszem ő az, aki Vörös Imrével és Szörényi Lászlóval együtt, „kívülállóként” a csoport szövegkiadó tagjaival már most látja a kutatás és kiadás pozitív hasznát, s íme, most tiszteletreméltó terjedelmű, alapos dolgozatában kapcsolatot talált a felvilágosodás költőjének, Csokonainak komédiái és 18. század második felében bemutatott, magyar nyelvű iskolai komédiák között. Nagy Imre nemcsak rendszeres látogatója és előadója a háromévenként tartott drámatörténeti konferenciáinknak, hanem értő szerzője konferenciaköteteinknek, s kisebb, nagyobb monografikus igényű dolgozatainknak tudós olvasója, továbbgondolója és továbbkutatója is. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy ebben a dolgozatában igen sok olyan tanulmányt használt fel érveinek bizonyítására, amelyek konferenciaköteteinkben jelentek meg. Nagy Imrét szerencsére nem terhelte a szövegkiadás nagy szakértelmet igénylő, napszámos munkája, sőt nem nehezítette el a textológus végeláthatatlan levéltári, könyvtári kutatása, a szövegek megállás nélküli számítógépbe tétele, az előkerült szövegek kibetűzése. A sajtó alá rendezők, sajnos, nem láthatják a fától az erdőt. A dolgozat írója viszont ebben a hatalmas anyagban, azaz száz, kéziratban ránk maradt s az elmúlt években kiadott komédiában, az óriási erdőben kiválóan eligazodik, s látja, merre kell a kutatásban haladnia. A recenzensben már nagyon régóta él egy kérdés, amelyre választ egyelőre nem tudott adni: láthatott-e Csokonai Vitéz Mihály bárhol Magyarországon iskolai komédiát? S amikor előkerült a debreceni piarista iskola 18. századi anyakönyve, az úgynevezett „Liber Scholarum”, amelyben piarista szokás szerint a tanárok következetesen feljegyezték az osztálynévsor végén az abban az évben előadott komédiát is, akkor abban reménykedett, hogy talán valamelyik iskolai darabot kapcsolatba lehet hozni Csokonaival, vagy ha darabot nem is, de legalább egy piarista szerző és Csokonai kapcsolatát fel lehet tételezni. Ilyen kapcsolatról azonban mindeddig nem tudhatunk. Nagy Imre azonban most valami egészen más úton közelítette meg Csokonai és az iskolai színjátszás között egykor élő kapcsolatot. Amikor ugyanis bebizonyosodott a kutatás során, hogy a költő Debrecenben piarista darabot nem látna