Magyar Könyvszemle, 2007 (123. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 4. szám - SZEMLE - Kilián István: Nagy Imre : Iskola és színház : A magyar iskolai komédia a XVIII. században és Csokonai vígjátékai. Bp. 2007

extenzív törekvések helyett intenzív kutatásokat, a forrásbázis állandó bővítését, az európai kon­textus fenntartását, az interdiszciplináris metó­dusok alkalmazását. K­erényi Ferenc Nagy Imre: Iskola és színház. A magyar iskolai komédia a XVIII. században és Csoko­nai vígjátékai. Bp. 2007. Balassi Kiadó, 343 l. Nagy Imre dolgozatát tíz nagyobb fejezetre bontotta. Az elsőben általános bevezetőt ír a „ta­nodai” drámáról és a komédiáról, a másodikban ugyanennek a többnyelvűségéről szóló ismere­teit adja elő, majd a következő fejezetben a je­zsuita, ezután két nagyobb szakaszban a piarista színjáték múltját tárgyalja, s a hatodikban a pro­testáns drámát és színházat veszi górcső alá. Az ezt követő két fejezet Csokonai komédiái­val foglalkozik. A kilencedikben a közjátékok funkcióját vizsgálja, s a tizediket ismét Csoko­nainak szánja. Ha valaki úgy venné kezébe ezt a könyvet, hogy majd abban tanulmányok sorát olvassa az iskoladrámáról és a Csokonai komé­diák összefüggéséről, bizonyára csalódna, hiszen a fejezetek mondanivalóját logikus rendben rakta össze Nagy Imre, s könyve nagyobb fejezeteinek egymásutániságát mérnöki pontossággal tervezte meg és rakta egybe. A dolgozat szerkezete vi­lágos, áttekinthető és példamutatóan jó. Könyvét végül is egy igen jól használható névmutatóval zárta. Az már csak elérhetetlen kívánságnak tet­szik, hogy könyvéhez nem ártott volna egy jól használható drámacím-mutató is. A kötet szerzője, mint ismeretes, ténylegesen nem vett, nem vesz részt az iskolai színjátszást feltáró és közreadó akadémiai munkacsoport munkájában, de a csoport által három évenként rendszeresen szervezett drámatörténeti konfe­rencián megjelent, s előadásaival pótolhatatlan segítséget nyújtott a csoport munkájához. Aktív, közösségi magatartása, valamint tárgyi ismere­tei miatt joggal tisztelhetjük őt, mint a munka­­csoport tiszteletbeli tagját. Azt hiszem ő az, aki Vörös Imrével és Szörényi Lászlóval együtt, „kí­vülállóként” a csoport szövegkiadó tagjaival már most látja a kutatás és kiadás pozitív hasznát, s íme, most tiszteletreméltó terjedelmű, alapos dolgozatában kapcsolatot talált a felvilágosodás költőjének, Csokonainak komédiái és 18. század második felében bemutatott, magyar nyelvű is­kolai komédiák között. Nagy Imre nemcsak rend­szeres látogatója és előadója a háromévenként tartott drámatörténeti konferenciáinknak, hanem értő szerzője konferenciaköteteinknek, s kisebb, nagyobb monografikus igényű dolgozatainknak tudós olvasója, továbbgondolója és továbbkuta­­tója is. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy ebben a dolgozatában igen sok olyan tanulmányt hasz­nált fel érveinek bizonyítására, amelyek konfe­renciaköteteinkben jelentek meg. Nagy Imrét szerencsére nem terhelte a szö­vegkiadás nagy szakértelmet igénylő, napszámos munkája, s­őt nem nehezítette el a textológus végeláthatatlan levéltári, könyvtári kutatása, a szö­vegek megállás nélküli számítógépbe tétele, az előkerült szövegek kibetűzése. A sajtó alá rende­zők, sajnos, nem láthatják a fától az erdőt. A dol­gozat írója viszont ebben a hatalmas anyagban, azaz száz, kéziratban ránk maradt s az elmúlt években kiadott komédiában, az óriási erdőben kiválóan eligazodik, s látja, merre kell a kutatás­ban haladnia. A recenzensben már nagyon régóta él egy kérdés, amelyre választ egyelőre nem tudott adni: láthatott-e Csokonai Vitéz Mihály bárhol Magyar­­országon iskolai komédiát? S amikor előkerült a debreceni piarista iskola 18. századi anyaköny­ve, az úgynevezett „Liber Scholarum”, amelyben piarista szokás szerint a tanárok következetesen feljegyezték az osztálynévsor végén az abban az évben előadott komédiát is, akkor abban re­ménykedett, hogy talán valamelyik iskolai dara­bot kapcsolatba lehet hozni Csokonaival, vagy ha darabot nem is, de legalább egy piarista szerző és Csokonai kapcsolatát fel lehet tételezni. Ilyen kapcsolatról azonban mindeddig nem tudhatunk. Nagy Imre azonban most valami egészen más úton közelítette meg Csokonai és az iskolai szín­játszás között egykor élő kapcsolatot. Amikor ugyanis bebizonyosodott a kutatás során, hogy a költő Debrecenben piarista darabot nem látna­

Next