Magyar Közigazgatás, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-08 / 14. szám
1886. áprilisi MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 14-dik száma, mint a mennyi a törvényjavaslatban foglaltatott, de a szűkkeblű helyi érdekek által még sem engedte magát befolyásoltatni, s nem ment odáig, hogy a szabad költözködést és települést illustriussá tette volna. Lényeges súlyt fektetett a közigazgatási bizottság a községi háztartás lelkiismeretes kezelésének biztosítására is, s úgy az e részben a javaslatban foglalt rendelkezések, mint a községi tisztviselők és elöljárók felelősségére vonatkozók sokban hozzá fognak járulni ama remények megvalósulásához, amelyek a községi törvény reformjához, azt hiszszük nem indokolatlanul füzettek, kivált, ha a netaláni hiányok a képviselőház beható tárgyalásai rendén, remélhetőleg minden irányban pótoltatni fognak.) A községi törvényjavaslat tárgyalását a képviselőház folyó év ápril hs 3-án tartott ülésében kezdette meg. Dárday S. előadó nyitotta meg az általános vitát, s e napon Grünwald Béla, Szivák Imre, Bezerédj Viktor a javaslat mellett, Juszt Gyula a javaslat ellen szólottalt. Grünwald bár pártolta a javaslatot, de kifogásolta, hogy az abban foglalt rendelkezések korlátozzák a községi lakosoknak szabad választási jogát az elöljárók választásánál, s helytelenítette, hogy a javaslat nincs tekintettel a rendezett tanácsú városoknak, nagy- és kisközségeknek egymástól teljesen különböző hatáskörére. Tisza Kálmán kijelentette, hogy a rendezett tanácsú városok és a községek egy niveaura helyezve nincsenek, csak egy törvénybe vannak azok foglalva, s nem tartja helyesnek, ha a városok érdeke szembe állíttatik a megye érdekével. Az ápril 5-én tartott ülésben Barla József, Veres József és Mocsáry L. szólottak a javaslat ellen, Horváth Gyula pedig mellette, ki is nagy szakavatottsággal tárgyalta a községi törvényjavaslat főbb elveit. Az állam nemzeti érdekeinek hatályosabb biztosítása czéljából a közjegyzők kinevezését hozta javaslatba. Torontál megye e tárgyban a képviselőházhoz intézett feliratában szintén a községi elöljárók kinevezésének szükségét hangsúlyozta. A belügyminiszter azonban e kérdésben kifejtett nyilatkozatában a törvényjavaslatban felvett candidationális eljárással a czélt biztosítottnak jelezte. Ezek után a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott s remélhető, hogy a képviselőház pár nap alatt részletes tárgyalásával is kész leend. — A választó közönség figyelmébe. Az 1887. évben megtartandó országgyűlési képviselőválasztásoknál szavazati jogukat csak azok a választó polgárok fogják gyakorolhatni, kik az ez idei május havában történendő összeírások alkalmával a szavazók névjegyzékébe bejegyeztettek. Minthogy pedig az 1875. évi VI. t.-cz. 1. §-a értelmében a választók névjegyzékébe, annak évenkint történő kiigazításánál, csak azon jogosultak veendők be, kik a megelőző évi egyenes adót, illetőleg a megfelelő adóhátralékot ápril 15. napjáig bezárólag lefizették, figyelmeztetjük a választóközönséget, hogy a most idézett törvény rendelkezéseinek eleget téve, megelőző évi egyenes adóját, illetőleg megfelelő adóhátralékát a jövő hó 15. napjáig bezárólag lefizetni es ne mulaszsza. A főváros közegészségügye. Rendesen a nagy városok melegágyai a különféle betegségeknek. A népek sokasága, a lakosok összetorlódása szüli és tenyészti a ragályos és fertőző betegségeket. A sokféle szenvedések phisikai és erkölcsi okai a nagy városokban halmozódnak össze. Azok felügyelete, egészségügyi viszonyainak rendezése a közegészségügy igazgatásának legnehezebb feladatai közé tartoznak. Azért mondjuk e feladatokat legnehezebbeknek, mert azokhoz az intéző hatóságoknak nemcsak általános szakműveltségre, nemcsak a helyi viszonyoknak alapos ismeretére van szükségük, hanem szükséges azokhoz okvetlen mély kötelességérzet s mindenek felett emberszeretet. Nagy városok rendezett közegészségügyi viszonyok nélkül fenn nem állhatnak. Fényes palotákat, világra szóló monumentális szobrokkal díszlő világvárosokat lehet emelni. Fények, hírek mesterkélt eszközökkel ideig-óráig fentarthatók, de nagyságukat végtelen időkre biztosítni csupán lakóinak általános jólétével lehet. Közegészség nélkül általános jólét nincs. Mit érnek a fényes paloták, ha bennök betegség, nyomor honol? Mit az emberi lángészt hirdető szobrok, ha bámulójuk a fekete halál? Semmit. A józanság előtt egy kis kunyhó, melyben egészség, vidor élet van, mindig becsesebb, mint a világ legékesebb palotája, mely dögvészt hord magában. Budapest pár tized alatt nagy lépésekkel siet a világvárosok nyomába. Vannak díszesebbnél díszesebb palotái, gazdagabb részeiben vannak fényes utczái, melyeket kirakatként mutogat a nagy világ látogatóinak. De hát vannak-e rendezett közegészségügyi viszonyai? Van-e benne általános jólét? Budapest közegészségügyi állapotának február havi kimutatása következő: A főváros nyilvános- és magánkórházaiban 6425 fekvő és 4°33 beteg gyógykezeltetett. Elmegyógyintézetben összesen 1257 beteg ápoltatott. A rendőrség a megfigyelő osztályra 19 elmebeteget utasított. Heveny ragályos betegségek a következő arányban fordultak elő: vörheny 62 (m. h. 48), kanyaró 962 (m. h. 1413), himlő 213 (m. h. 204), roncsoló torokláb 29 (m. h. 49), hagymáz 54 (kat. 19), (m. h. 54), (küt. 14), croup 14 (m. h. 13), hökhurut 45 (m. h. 97). Előfordult továbbá gyomorbélhurut 406, tüdővész 168, váltóláz 89, bujakór 85. Különös figyelemre méltó halálokok a következő arányban fordultak elő: meghalt hagymáz következtében 10, himlő 60, vörheny 4, kanyaró 82, roncsoló toroklob 8, croup 8, hökhurut 2, vérhas 2, tüdővész és tüdőgümőkór 230, tüdőlob és hörglob 156, bélhurut 64, veleszületett gyengeség 66, görcsök 51, gyermekaszály 30, angkór 35, gutaütés 18, elmebajok 33, erőszakos halál 2, ebdüh 3 (Újpestről), fagyás 2, éhhalál 1. E kimutatásban feltüntetett közegészségügyi állapot valóban elszomorító. A gyermekeket hosszabb időn át tizedelő kanyarótól eltekintve, egy félév óta pusztítja lakóit a himlő, s most a betegségek legirtóztatóbbja ütötte fel járványként tanyáját a veszélyes hagymát. Az orvosi szakkörök irányadó véleménye szerint a fővárosban fellépett hagymáz műnyelven: éh-tifus. Az éh-tifus szülő oka rendszerint a hiányos és rossz élelmezés. Ha nem az arra legjogosultabb szakértők véleményével állnánk szemben, hihetlennek tűnnék fel közviszonyaink mellett e betegség lehetősége is. Hogyan ? Akkor midőn Magyarországban az élelmi czikkek 30-4O°0-al olcsóbbak, mint évek előtt; midőn a termelők ily roppant árcsökkenés mellett sem tudják az élelmi czikkeket elárusítni, az ország fővárosában az éhtitus dühöng ? Hát lehetséges lehet-e ez, azon nagy jövedelmek, azon nagy közigazgatási apparátus mellett, melylyel a főváros rendelkezik ? Valóban, ha tényekkel nem állanánk szemben, elhinni nem lehetne. A főváros folyton szaporítja hivatalos személyzetét. Majdnem szokássá vált minden évben újabb tanácsok rendszeresítése. — Nyomon jár vele a fizetések emelése, s mindezek daczára a közönség viszonzást nem talál, hanem közszégyenünkre gondoskodása mellett fellépnek a legveszedelmesebb járványok, s ma már ott vagyunk, hogy szegény népe közt az eltitus dühöng. Valóban megdöbbentő állapotok, melyek okvetlen kihívják a közönség békétlenségét. A közönségnek gyenge hatóságával szemben éberebb s követelőbbnek kell lenni. Ellenőrzési jogait közvetlenebbül és erő-