Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

19. szám, 1921 május 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS * A járási közigazgatás reformjáról.* Irta: dr. Panajoth Gyula, rendőrkapitány, volt pozsonyi járási főszolgabíró. A közigazgatási reform megoldásának egyik sarka­latos kérdése az, hogy megtaláljuk a közigazgatási hierarchiában azt az imperiumot gyakorló tagozatot, amely minden közigazgatási tevékenység gyújtópontja, amelyből a közigazgatási szabályozást igénylő élet­viszonylatok szempontjából az egészséges impulzusok fakadnak és amelyre mint biztos alapra teljes megnyug­vással építhetjük fel közigazgatásunk egész épületét. Ha a reform ügyének elég gazdag irodalmi anya­gát vizsgáljuk, megállapíthatjuk azt, hogy egészen a legújabb időkig nem volt kétség a tekintetben, hogy melyik legyen ez a tagozat. A járás iránti szeretet megvolt a közigazgatási reformmal foglalkozó összes szakemberekben. Néhai dr. Benkó Albert, Jász-Nagy­­kun-Szolnok vármegye volt alispánja, majd pedig köz­­igazgatási biró «A vármegyei közigazgatás reformjának irányelvei» ciműl maradandó értékű munkájában—a reform-eszméknek valóságos kincsesházát tárta fel; a mártír­halált szenvedett Návay Lajos volt alispán szintén értékes eszmékkel gazdagította a reform iro­dalmát, de egyikük sem helyezkedett a járás negációjá­­nak az alapjára. A járás negációja egészen új gondolat. Különös képviselője dr. Weis István ministeri titkár, aki «A községi közigazgatás reformkérdései», «A múlt és jövő közigazgatása» című, alkotó gondolatokban gazdag műveiben és a Magyar Jogászegylet múlt év nyarán tartott egyik ülésén sok eredetiséggel tört lándzsát a járás eltörlésének gondolata mellett, egyúttal amellett, hogy a községek, illetőleg­ azok egyesülései és a megye centrális hatósága alkossák a reform alapgondolatát. Mielőtt a járási közigazgatásra vonatkozó nézetei­met előadnám, azt a kérdést szeretném tisztázni, hogy váljon helyes volna-e a reform megoldásánál a járás felett elsiklani és a reformot a községekre, illetőleg azok egyesülésére és a centrális hatóságokra építeni ? Ezt a javaslatot különösen két szempontból érdemes vizsgálódás tárgyává tenni. Először mint konceptorius gondolatot, merész, rendszeralkotó nyítást, másodszor pedig gyakorlati kivihetőségét tekintve. Mit jelent a járás kiküszöbölése és a községnek az adminisztráció alapjául való elfogadása, mint kon­ceptorius újítás? Nézetem szerint nem egyebet, mint a bürokratizmus decentralizációját. Miért? A főszolga­bíró, mint a járási hatóság feje, nem bürokratikus szerv, ellenkezőleg neki személyes érintkezés útján folyton kontaktusban kell lennie járásával, a községek­kel, a közönséggel. De másrészt a törvények és ren­deletek az irodai teendők oly sokaságát, hárítják a szolgabíróságra, hogy azok elvégzése határozottan büro­kratikus munkát igényel, amelyet a főszolgabíró segéd­szervei, a szolgabírák, járási számvevő és más egyebek látnak el. A jegyző sem bürokratikus szerv. Bár neki is sok az irodai teendője, de azok elvégzése mellett még nagy nehezen fenn tudja tartani az érintkezést a közönség­gel. Már most ha mindazokat a teendőket, amelyeket ez idő szerint a járási hatóság végez, bármely szer­vezet mellett a községekre, illetőleg azok egyesülé­sének vezető szervére ruházzuk, ez nem jelent egyebet, mint a jelzett bürokratikus munkálatok kitelepítését a járásból egy más milieube. Az illető szerv sok irodai teendője közepette el fogja veszíteni a közönséggel való közvetlenséget és a nép vezetője helyett iroda­ember válik belőle, nem is szólva arról, hogy az új milieu alkalmas lesz-e minden tekintetben a jelenlegi első­fokú főszolgabírói hatóság funkció­köreinek ellátására ? Nézzük, hogy gyakorlatilag mikép oldhatnók meg a járás elhagyásának és a községek elsőfokú hatósággá tételének kérdését? Hogy erre helyesen megfelelhes­sünk, Célszerű lesz vizsgálni, hogy a járási hatóság, a főszolgabiró tulajdonképen milyen szerv ? A belügy­­miniszérium 14 ügyosztálya közül legalább is 10 azon tárgykörök szerint csoportosul, amelyek már a járásban is kialakulnak és amelyek mindegyikében a főszolga­biró, mint imperiumot gyakorló elsőfokú, egyedhivatali hatóság intézkedik, így a községi, illetőségi, közrendé­szeti, rendőri büntető, anyakönyvi, sőt sok tekintetben gyámügyi és műszaki ügyekben is, amelyek mind bel­­ügyminiszériumi csoportokat képeznek, továbbá a köz­egészségügyi, gyermekvédelmi, katonai stb. ügyekben, a főszolgabíró intézkedik, alkotó v. schöpferische tevékeny­séget fejt ki, határozatokat hoz, nemcsak, levelez, ily módon formálja az egész közigazgatást, megadja annak a képét. Ha a járást eltöröljük, akkor a fent jelzett ügy­csoportokat a községbe, illetőleg egyesített községekbe, a körletekbe decentralizáljuk és ezt helyesen csak úgy tehetnék, ha ezeket a körleteket mindazokkal a segédszervekkel ruháznék fel, amelyekkel jelenleg a járás bír. Nem takarítunk meg hatósági fokozatot, hanem újat létesítünk. De vájjon dotálható lesz-e minden ilyen körlet a járási hatóság segédszerveivel, mint szolgabírák, járásorvos, állatorvos, számvevő, úr­­mester, mérnök, tűzoltóparancsnok, őrmester és katonai előadó? Azt hiszem itt, hogy más egyebeket ne is említsek, erős pénzügyi akadályok merülnének fel. De ha ilyenek nem is jelentkeznének, még mindig felmerülne az a kérdés, hogy ki vezesse ezeket a körleteket? Megvolna-e a szükséges közvetlenség, ha a vármegyei centrális hatóság fejére az alispánra bíz­­nák a vezetést ? A községektől, illetőleg azok egyesü­lésétől, a körlettől a vármegyei centrális hatóságig nagyon messze az út, a közvetlen igazgatás és irányí­tás a járási hatóság félretolása mellett teljesen ki lesz zárva. A helyes vezetés minden fajta adminisztrációban a kis- és nagyegységek közé, középegységeket állított fel és joggal lehet mondani, hogy ezeken alapszik a tulajdonképeni vezetés. A járási közigazgatás Porosz­­országban az okszerűen decentralizált önkormányzat virulens és utánzásra méltó típuszát mutatja be. Az 1912—1914. években működött osztrák Kommission zur Förderung der Verwaltungsreform egyéb javaslatai közt felveti azt a kérdést, hogy nem kellene-e a kerü­leti kapitányságokat a közigazgatási tevékenység foku­­saivá megtenni és a községi választmányokat a kerü­letekben összefoglalni? A legújabb osztrák reform­­javaslat a járási autonómián épül fel. A járás eliminálásának kérdését nem szabad a közigazgatási reform megvalósítása fő kérdésének meg­tenni. Ennél fontosabb, hogy a közigazgatás alapvető kérdéseit tisztázzuk. Az állami és önkormányzati köz­­igazgatás egymásközti viszonya megoldásánál fontos kérdések merülnek fel. Nem kellene-e a munkakörök új beosztását létesíteni, amelyekben a jogrendőri agendák az államot, a humanitárius gazdaságiak pedig az ön­­kormányzatot illessék, más szóval, hogy ne hozassék-e létre nagyobb széjjelválasztás a közigazgatás, mint jogmegállapító fórum és a közigazgatás, mint gazda- 2 — - * Szerző által a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatás­jogi szakosztályának április 23-diki ülésében tartott előadás nyomán.

Next