Magyar Közigazgatás, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-08 / 19. szám
19. szám, 1921 május 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS * A járási közigazgatás reformjáról.* Irta: dr. Panajoth Gyula, rendőrkapitány, volt pozsonyi járási főszolgabíró. A közigazgatási reform megoldásának egyik sarkalatos kérdése az, hogy megtaláljuk a közigazgatási hierarchiában azt az imperiumot gyakorló tagozatot, amely minden közigazgatási tevékenység gyújtópontja, amelyből a közigazgatási szabályozást igénylő életviszonylatok szempontjából az egészséges impulzusok fakadnak és amelyre mint biztos alapra teljes megnyugvással építhetjük fel közigazgatásunk egész épületét. Ha a reform ügyének elég gazdag irodalmi anyagát vizsgáljuk, megállapíthatjuk azt, hogy egészen a legújabb időkig nem volt kétség a tekintetben, hogy melyik legyen ez a tagozat. A járás iránti szeretet megvolt a közigazgatási reformmal foglalkozó összes szakemberekben. Néhai dr. Benkó Albert, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye volt alispánja, majd pedig közigazgatási biró «A vármegyei közigazgatás reformjának irányelvei» ciműl maradandó értékű munkájában—a reform-eszméknek valóságos kincsesházát tárta fel; a mártírhalált szenvedett Návay Lajos volt alispán szintén értékes eszmékkel gazdagította a reform irodalmát, de egyikük sem helyezkedett a járás negációjának az alapjára. A járás negációja egészen új gondolat. Különös képviselője dr. Weis István ministeri titkár, aki «A községi közigazgatás reformkérdései», «A múlt és jövő közigazgatása» című, alkotó gondolatokban gazdag műveiben és a Magyar Jogászegylet múlt év nyarán tartott egyik ülésén sok eredetiséggel tört lándzsát a járás eltörlésének gondolata mellett, egyúttal amellett, hogy a községek, illetőleg azok egyesülései és a megye centrális hatósága alkossák a reform alapgondolatát. Mielőtt a járási közigazgatásra vonatkozó nézeteimet előadnám, azt a kérdést szeretném tisztázni, hogy váljon helyes volna-e a reform megoldásánál a járás felett elsiklani és a reformot a községekre, illetőleg azok egyesülésére és a centrális hatóságokra építeni ? Ezt a javaslatot különösen két szempontból érdemes vizsgálódás tárgyává tenni. Először mint konceptorius gondolatot, merész, rendszeralkotó nyítást, másodszor pedig gyakorlati kivihetőségét tekintve. Mit jelent a járás kiküszöbölése és a községnek az adminisztráció alapjául való elfogadása, mint konceptorius újítás? Nézetem szerint nem egyebet, mint a bürokratizmus decentralizációját. Miért? A főszolgabíró, mint a járási hatóság feje, nem bürokratikus szerv, ellenkezőleg neki személyes érintkezés útján folyton kontaktusban kell lennie járásával, a községekkel, a közönséggel. De másrészt a törvények és rendeletek az irodai teendők oly sokaságát, hárítják a szolgabíróságra, hogy azok elvégzése határozottan bürokratikus munkát igényel, amelyet a főszolgabíró segédszervei, a szolgabírák, járási számvevő és más egyebek látnak el. A jegyző sem bürokratikus szerv. Bár neki is sok az irodai teendője, de azok elvégzése mellett még nagy nehezen fenn tudja tartani az érintkezést a közönséggel. Már most ha mindazokat a teendőket, amelyeket ez idő szerint a járási hatóság végez, bármely szervezet mellett a községekre, illetőleg azok egyesülésének vezető szervére ruházzuk, ez nem jelent egyebet, mint a jelzett bürokratikus munkálatok kitelepítését a járásból egy más milieube. Az illető szerv sok irodai teendője közepette el fogja veszíteni a közönséggel való közvetlenséget és a nép vezetője helyett irodaember válik belőle, nem is szólva arról, hogy az új milieu alkalmas lesz-e minden tekintetben a jelenlegi elsőfokú főszolgabírói hatóság funkcióköreinek ellátására ? Nézzük, hogy gyakorlatilag mikép oldhatnók meg a járás elhagyásának és a községek elsőfokú hatósággá tételének kérdését? Hogy erre helyesen megfelelhessünk, Célszerű lesz vizsgálni, hogy a járási hatóság, a főszolgabiró tulajdonképen milyen szerv ? A belügyminiszérium 14 ügyosztálya közül legalább is 10 azon tárgykörök szerint csoportosul, amelyek már a járásban is kialakulnak és amelyek mindegyikében a főszolgabiró, mint imperiumot gyakorló elsőfokú, egyedhivatali hatóság intézkedik, így a községi, illetőségi, közrendészeti, rendőri büntető, anyakönyvi, sőt sok tekintetben gyámügyi és műszaki ügyekben is, amelyek mind belügyminiszériumi csoportokat képeznek, továbbá a közegészségügyi, gyermekvédelmi, katonai stb. ügyekben, a főszolgabíró intézkedik, alkotó v. schöpferische tevékenységet fejt ki, határozatokat hoz, nemcsak, levelez, ily módon formálja az egész közigazgatást, megadja annak a képét. Ha a járást eltöröljük, akkor a fent jelzett ügycsoportokat a községbe, illetőleg egyesített községekbe, a körletekbe decentralizáljuk és ezt helyesen csak úgy tehetnék, ha ezeket a körleteket mindazokkal a segédszervekkel ruháznék fel, amelyekkel jelenleg a járás bír. Nem takarítunk meg hatósági fokozatot, hanem újat létesítünk. De vájjon dotálható lesz-e minden ilyen körlet a járási hatóság segédszerveivel, mint szolgabírák, járásorvos, állatorvos, számvevő, úrmester, mérnök, tűzoltóparancsnok, őrmester és katonai előadó? Azt hiszem itt, hogy más egyebeket ne is említsek, erős pénzügyi akadályok merülnének fel. De ha ilyenek nem is jelentkeznének, még mindig felmerülne az a kérdés, hogy ki vezesse ezeket a körleteket? Megvolna-e a szükséges közvetlenség, ha a vármegyei centrális hatóság fejére az alispánra bíznák a vezetést ? A községektől, illetőleg azok egyesülésétől, a körlettől a vármegyei centrális hatóságig nagyon messze az út, a közvetlen igazgatás és irányítás a járási hatóság félretolása mellett teljesen ki lesz zárva. A helyes vezetés minden fajta adminisztrációban a kis- és nagyegységek közé, középegységeket állított fel és joggal lehet mondani, hogy ezeken alapszik a tulajdonképeni vezetés. A járási közigazgatás Poroszországban az okszerűen decentralizált önkormányzat virulens és utánzásra méltó típuszát mutatja be. Az 1912—1914. években működött osztrák Kommission zur Förderung der Verwaltungsreform egyéb javaslatai közt felveti azt a kérdést, hogy nem kellene-e a kerületi kapitányságokat a közigazgatási tevékenység fokusaivá megtenni és a községi választmányokat a kerületekben összefoglalni? A legújabb osztrák reformjavaslat a járási autonómián épül fel. A járás eliminálásának kérdését nem szabad a közigazgatási reform megvalósítása fő kérdésének megtenni. Ennél fontosabb, hogy a közigazgatás alapvető kérdéseit tisztázzuk. Az állami és önkormányzati közigazgatás egymásközti viszonya megoldásánál fontos kérdések merülnek fel. Nem kellene-e a munkakörök új beosztását létesíteni, amelyekben a jogrendőri agendák az államot, a humanitárius gazdaságiak pedig az önkormányzatot illessék, más szóval, hogy ne hozassék-e létre nagyobb széjjelválasztás a közigazgatás, mint jogmegállapító fórum és a közigazgatás, mint gazda- 2 — - * Szerző által a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatásjogi szakosztályának április 23-diki ülésében tartott előadás nyomán.