Magyar Közlöny - Hivatalos lap, 1945. szeptember-december (123-212. szám)

1945-09-11 / 123. szám

. * Az iparügyi miniszter az 1.560/1945. M. E. számu rendelet 4. §-a alapján a „Sárvári Új Téglagyár, Krausz József*1, „Sárvári Első Vas­kiviteli Vállalat, Krausz József** és „Krausz Jó­zsef, sertésihis­ziláló és sertésikereskedő * * sárvári bef. cégekhez Krausz Sándorné Fischl Józsa Mária sárvári lakost vállalatvezetőként kiren­delte. (67.816/1945. Ip. M. szám.) Az iparügyi miniszter az 1.560/1945. M. E. számú rendelet 4. §-a alapján az Altenbach Ferenc villamoskészülékek gyára budapesti (VI., Úr-utca 44.) ber. céghez Illés Imre buda­pesti (VI., Rózsa­ utca 52.) lakost az 52.886/1945. Ip. M. számú rendelettel kirendelt Simon Mik­lós egyidejű felmentése mellett vállalatvezető­ként kirendelte. (86.582/1945. Ip. M. szám.) Helyesbítés. Az egyes bánya- és gyáripari termékek, valamint gazdasági jellegű szolgálta­tások árának (díjának) rendezése tárgyában kiadott 4.120/1945. M. E. számú rendelet (Ma­gyar Közlöny 1945. évi július hó 1-i 65. szám) 2. §-ának (2) bekezdésében előforduló és a 3. § (1) bekezdésére történő hivatkozás téves. A he­lyes szövegrész a következő : (2) Abban az esetben, ha az előző bekezdés­ben említett termelvényt előállító ipari vállalat stb. (Tsz. 1/18/1946. K. M. szerm.) Helyesbítés. A Magyar Közlöny 1945. évi­­szeptember hó 6-i 120. számában megjelent 105.930/1945. K. M. számú rendelet 4. §-a a kenyér, valamint a liszt felhasználásával készült egyéb termékek előállításának és for­galmának szabályozása tárgyában kiadott 104.850/1945. K. M. számú rendelet módosítá­sáról és kiegészítéséről tévesen jelent meg. E rendelet 4. §-ának­ helyes szövege a követ­kező : „A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba ; hatálybalépésével a 104.850/1945. K. M. számú rendeletnek a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályaikat vesztik. “ (Tsz. 10/6/1945. K. M. szám.) Az Meinlenas nemzeti kormaim 7.590/1945. M. E. számú rendelete « zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok vagy baloldali magatartás folytán elvesztett üzlethelyi­ségek, berendezési (felszerelési) tárgyak, valamint áru- és anyagkészletek vissza­­bocsátása tárgyában. A minisztérium az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1. §( 11) Az, aki az 1938. évi május hó 28. napja u­tán akár a tulajdonában (haszonélvezetében­­ levő, akár bérelt (haszonbérelt) üzlethelyiségét a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartal­mazó jogszabályok folytán előállott helyzet miatt vagy baloldali politikái magatartása kö­vetkeztében vesztette el, ideértve azt az esetet is, ha üzletét az említett körülmények befolyása alatt reá nézve hátrányos szerződéssel ruházta el, a jelen rendelet korlátai között az üzlet­­helyiség használójától annak visszabocs­ását igényelheti. (2) Az üzlethelyiség használójától a jelen rendelet korlátai között igényelni lehet az üz­lethelyiséggel együtt áte­égedett berendezési (felszerelési) tárgyak és áru- (anyag-) készlet viss­za­bocsátását is. 2­ §• (1) A következő §-okban „igénylő" alatt az üzlethelyiség, illetőleg a berendezési (felszere­lési) tárgyak vagy­­áru- (anyag-) készlet vissza­bocsátását követelő felet, „hasznéló" alatt pedig az üzlethelyiséget használó felet, illetőleg azt a felet kell érteni, akinek a visszabocsátani kért berendezés (felszerelés), illetőleg készlet birtokában van vagy birtokában volt. (2) A jelen rendelet alkalmazásában üzlet­­**g­iségnek kell tekinteni az ipari vagy keres­kedelmi célt szolgáló irodát, rendelőt, mister- őrt, műhelyt, kocsiszínt, pincehelyiséget, rak­tárt, gyári vagy kereskedelmi üzemet vagy telepet is s általában minden olyan helyiséget, amely ipari vagy kereskedelmi foglalkozás foly­tatására szolgál. 3. §• (1) Az üzlethelyiség visszabocsátását — amennyiben az alábbi rendelkezésekből az ellenkező nem következik — arra tekintet nél­kül lehet igényelni, hogy a használó ahhoz ha­tósági határozat vagy szerződés alapján jutott, tekintet nélkül továbbá arra is, hogy a hasz­náló az üzlethelyiségnek első átvevője vagy ezt követő harmadik személy. (2) Mindkét fél összes körülményeinek be­ható mérlegelése után a méltányosság alapján kelll elbírálni, hogy van-e helye visszabocsátás­nak vagy a használót meg kell hagyni az üzlet­­helyiség birtokában, a) ha a használó a visszabocsátani kért üz­lethelyiséget hatósági határozat alapján azért szerezte, m­ert az előzőleg használt üzlethelyi­sége valamely háborús esemény következtéb­en elpusztult vagy egyébként használhatatlanná vált; b) ha a használónak csak a visszabocsátani kért üzlethelyisége van, az igénylőnek pedig foglalkozása gyakorlására alkalmas más üzlet­­helyiség is rendelkezésére állt. (3) Az előbbi bekezdés a) pontját nem lehet alkalmam a használó javára, ha az igénylőnek az üzlethelyiségből való eltávolítása kifejezetten az ő elhelyezése érdekében történt. (4) A (2) bekezdés eseteiben — ha ez mutat­kozik méltányosnak és gyakorlatilag nehézség nélkül keresztül is vihető — az igénylő és a használó érdekét az üzlethelyiségnek közöttük való megosztása útján is ki lehet egyenlíteni. Ilyen esetben az ügy összes körülményeinek egybevetése alapján a méltányosság szerint kell eldönteni, hogy a helyiség megosztásával járó költséget melyik fél köteles, illetőleg a felek milyen arányban kötelesek viselni. (5) Az, aki az üzlethelyiségnek albérlője volt, az üzlethelyiség visszabocsátását nem igényelheti. * 4. §. (1) Az üzlethelyiség visszabocsátása eseté­­ben a használó az alábbi rendelkezések szerint megtérítés­t követelhet azokért a szükséges és hasznos beruházásokért, amelyek azután léte­sültek, hogy az igénylő az üzlethelyiséget el­vesztette. (2) Olyan beruházásokért, amelyeket a hasz­náló maga létesített, azoknak meglevő jelenlegi értéke erejéig jár megtérítés, azzal a megszorí­tással azonban, hogy ha a használó vagyoná­ban a beruházás létesítésével felmerülő költség folytán nem állott be valósággal olyan csökke­nés, amely a beruházás létesítéskori értékének megfelel, a jelenleg mutatkozó tényleges meg­takarítás arányához igazodva le kell szállítani a megtérítés rímén járó összeget is, így különö­sen a használó által elért megtakarítás arányá­hoz igazodó csökkentett összegben kell számí­tásba venni a beruházás meglevő értékét is . a) ha a használó a beruházás létesítéséhez annak idején kisebb ellenszolgáltatásért jutott, min­t amilyen a létesítéskor a forgalomban ál­talában szokásos volt; b) ha a használó a beruházás költségét kés­z­­pénzkölcsönből fedezte, amelyet a pénz vá­sárlóértékében utóbb bekövetkezett eltolódás­a folytán csökkent értékben fizetett vissza, vagy amely a visszabocsátás időpontjában az emlí­tett okból csökkent értékben áll fenn ; c) h­a a beruházásért járó elitenszogálatás lerovása részletfizetés kikötése folytán vagy egyéb okból későbbi időre halasztódott s a használó javára ennek következtében állott elő az előbbi pontban említett előny. (3) Oly­an beruházásért, amelyet nem maga a használó, hanem valamely korábbi használó létesített, az előbbi bekezdés megfelelő alkal­mazásával ahhoz igazodva jár megtérítés, hogy a használó a beruházásokért az üzlethelyiség átvételének időpontjában meglevő értéküket tekintve milyen megtérítést nyújtott. H ha a használóra a beruházások megtérítése címén el­lenszolgáltatás nem hárult, a beruházásokért ő sem követelleet me igénylőtől megtérítést. Ha a hasaié­ló a beruházást létez­ző kn­­bbi használónak házastársa, lemenője vagy örö­köse, megtérítési követelését egyedül az előbbi bekezdés szerint, úgy kell megítélni, mintha a beruházást maga létesítette volna. (4) A (2) és a (3) bekezdés alkalmazásában nem lehet a használó által elért megtakarítás­nak tekinteni azt­ az előnyt, amelyet a használó annálfogva ért el, hogy a beruházás költségé­nek meghatározásánál vagy kifizetésénél csa­ládi vagy más közeli kapcsolat foly­tán kifeje­zetten személyére tekintettel részesült enged­ményben vagy egyéb kedvezményben. (5) Ha a (2) és a (3) bekezdés alkalmazása körében a használó által elért megtakarítás teljes összegének az igénylő javára való figye­lembevétele az utóbbi számára indokolatlan vagyoni előnyt eredményezne, ezt a vagyoni előnyt az igénylő és a használó között az ösz­­szes körülmények mérlegelésével a méltányos­ság szerint meg kell osztani. (6) A használót az üzlethelyiségnek eredeti állapotába való helyreállítására vagy az ebből eredő költségek megtérítésére az igénylővel szemben kötelezettség nem terheli. A beruhá­zások elvitelének joga a használót az általános szabály­ok szerint illeti meg. 5. §. (1) Amennyiben a visszabocsátandó üzlet­helyiséghez tartozó üzleti berendezés vagy fel­szerelés (pl. borüzlethez tartozó hordó) az igénylőt illette, a használótól annak vissza­­bocsátását is követelheti. (2) A használó részéről a berendezési (fel­­szerelési) tárgyakban eszközölt beruházás rímén érvényesíthető megtérítési követelésre a 4. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. (3)­­A berendezési (felszerelési) tárgyakat a használó, amennyiben azokat ő maga vagy az őt megelőző olyan használó, akinek ő házas­társa, lemenője vagy örököse ellenszolgálta­tásért szerezte meg, csak megtérítés ellenében köteles visszabocsátani. Az igénylő a vissza­bocsátandó tárgy jelenlegi forgalmi értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arány­ban állott a használó, illetőleg az előbb említett korábbi használó által a tárgyért nyúj­tott ellenszolgáltatás a tárgynak akkori for­galmi értékéhez. A 4. § (2), (4) és (5) bekezdé­sében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell. (4) Ha az elvesztett üzlethelyiség berendezé­séhez (felszereléséhez) tartozott olyan tárgy, amelyet a használó az üzlethelyiséggel együtt megszerzett, természetben vissza nem bocsát­ható, a használó ennek a tárgynak a szerzés­kori állapotához mérten megállapítandó jelen­legi értékét az igénylő részére megtéríteni tar­tozik, kivéve, ha a tárgy utóbb a háborús ese­mények következtében vagy a használónak fel nem róható más okból ellenérték nélkül került ki a használó birtokából vagy pedig ilyen körül­mény folytán pusztult el. A használó által le­vonásba hozható ellenkövetelésre nézve az előbbi bekezdést megfelelően alkalmazni kell. (5) Ha a használót a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával meghagy­ják az üzlethelyiségben, a berendezés (felszere­lés) vi­sszabocsát­ásának sincs helye, hanem a (4) bekezdést kell alkalmazni. A 6. §. (1) Amennyiben az üzlethelyiséggel együtt a haszn­áló vagy az őt megelőző olyan használó, akinek ő házastársa, lemenője vagy örököse, az igény­lőtől áru- vagy anyagkészletet is vett át, azt természetben visszabocsátani, illetőleg, ha a jelen rendelet hatálybalépésekor birtoká­ban az átvetthez hasonló áru- vagy anyag­­készlet van, abból az átvettnek megfelelő mennyiséget az igénylőnek természetben át­engedni tartozik. (2) Ha az előbbi bekezdésben említett átvétel ellenszolgáltatásért történt, a használó az áru­ -vagy anyagkészlet visszabocsátására, ille­tőleg átengedésére csak megtérítés ellenében köteles. Az igénylő az áru-, illetőleg anyag­­készletnek a jelenlegi nagykereskedői beszer­zési árához igazodó értékét olyan arányban köteles megtéríteni, amilyen arányban állott a használó, illetőleg­­ előbb említett korábbi használó által az átvett készletért nyújtott ellenszolgáltatás annak akkori nagykereskedői MAGYAR KÖZLÖNY 1945. szeptember 11. kedd. — 10. szám.

Next