Magyar Közlöny - Hivatalos lap, 1945. szeptember-december (123-212. szám)
1945-09-11 / 123. szám
1945. szeptember 11. kedd. — 123. szám. MAGYAR KÖZLÖNY beszerzési árához. A 4.. § (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket itt is megfelelően alkalmazni kell. (3) Amennyiben az eredetileg átvett áruvagy anyagkészlet már vissza nem bocsátható, illetőleg hasonló készlet átengedésével az (1) bekezdés szerint nem pótolható, az átvett áruvagy anyagkészlet jelenlegi nagykereskedői beszerzési árát köteles az igénylő részére megfizetni. Ha azonban az áru- vagy anyagkészlet megszerzése ellenszolgáltatás fejében történt, meg kell állapítani, hogy az ellenszolgáltatás mennyiben fedezte az átengedett készlet akkori nagykereskedői beszerzési árát és utólagos fizetési kötelezettség csupán olyan mennyiségű készlet jelenlegi nagykereskedői beszerzési árának megtérítésére terjed ki, amelynek ára az ellenszolgáltatással fedezetlennek mutatkozik. (4) A (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettség nem terheli a használót, amennyiben utóbb akár az eredetileg átvett készlet, akár az annak eladása után szerzett megfelelő mennyiségű más hasonló készlet a háborús események következtében vagy neki fel nem róható más okból birtokából ellenérték nélkül kikerült, vagy pedig ilyen körülmény folytán birtokában elpusztult. (5) Hta a használót a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával meghagyják az üzlethelyiségben, az áru- (anyag) készlet természetben visszabocsátásának sincs helye, hanem a jelen § (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni. 7 §. (1) Az üzleti berendezés (felszerelés) áruvagy anyagkészlet visszabocsátását, avagy értékének megtérítését attól is lehet igényelni, a) aki azt nem az üzlethelyiséggel együtt szerezte meg, vagy b) akitől az igénylő az üzlethelyiség visszabocsátását nem kéri. Mindkét esetben azonban a használónak olyan személynek kell lennie, aki a berendezést (felszerelést), illetőleg áru- vagy anyagkészletet közvetlenül az igénylőtől szerezte meg, vagy ahhoz hatósági intézkedés folytán az igénylőtől való elvonás után közvetlenül jutott, vagy pedig az ilyen használónak házastársa, lemenője vagy örököse. (2) Az előbbi bekezdésben meghatározott igény tekintetében megfelelően alkalmazni kell az 5., illetőleg a 6. § rendelkezéseit. 8. §. (1) Az igénylő az előző §-okban meghatározott igényét a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt terjesztheti elő. Az, aki ez alatt a határidő aluli igényének érvényesítésében elháríthatatlan akadály miatt gátolva van, igényét az akadály megszűnésétől számított hatvan nap alatt, legkésőbb azonban az 1946. évi június hó 30. napjáig érvényesítheti. (2) Közösen folytatott üzlettel kapcsolatos igény esetében az üzlettárs az igényt elháríthatatlan akadály miatt gátolt üzlettárs nevében is érvényesítheti. A csendes társat (1930 . V. te. 15.) ebből a szempontból üzlettársnak tekinteni nem lehet. (3) Az igény érvényesítésében elháríthatatlan akadály által gátolt személy helyett az igényt az 1946. évi junius hó 30. napjáig érvényesítheti a vele együtt élt házastársa, annak nemlétében gyermeke, házastárs és gyermek hiányában pedig szülője, üzlethelyiség visszabocsátására is vonatkozó igény esetében azonban csak akkor, ha ez a hozzátartozó az igény előterjesztésekor érvényes iparjogosítvánnyal rendelkezik. (4) Az 1946. évi június hó 30. napja után a jelen rendeleten alapuló igényt érvényesíteni többé akkor sem lehet, ha az akadályozottság eddig a napig nem szűnt meg. (5) A használó az előző §-ok alapján támasztható ellenköveteléseit az igénylő által folyamatba tett eljárás során annak jogerős befejezéséig érvényesítheti. Ha a használó akár azért, mert az igénylő követelését már a jelen rendelet hatálybalépése előtt kielégítette, akár egyéb okból önállóan kíván az előző §-okban meghatározott követelést támasztani, ennek érvényesítésére a jelen § (1)—(4) bekezdéseit kell alkalmazni. 9. §. (1) A jelen rendelet alapján érvényesíthető követelések tárgyában peres eljárás kizárásával az üzlethelyiség fekvésének helye szerint illetékes járásbíróság mellett alakítandó döntőbizottság határoz. (2) Ha az igénylő ugyanattól a használótól több járásbíróság területén lévő több üzlethelyiség, illetőleg üzleti berendezés (felszerelés) vagy áru- (anyag) készlet visszabocsátását követeli, követelését valamennyi üzlethelyiségre nézve választása szerint bármelyik illetékes járásbíróság mellett megalakítandó döntőbizottság előtt együttesen érvényesítheti. 10. §. (1) A döntőbizottság az elnökön kívül rendszerint két tagból áll. A döntőbizottság elnöke a járásbíróság elnöke, illetőleg az általa kijelölt ítélőbíró. A döntőbizottság egyik tagját az igénylő, másik tagját a használó jelöli ki a kereskedők, illetőleg az iparosok köréből. (2) Ha a döntőbizottsági tagot az igénylő, illetőleg önállóan érvényesített követelés esetében a használó az igény előterjesztésével egyidejűleg nem jelöli ki, a követelést érdemi intézkedés nélkül vissza kell utasítani, ha pedig a kijelöléssel az elnök felszólításának közlésétől számított nyolc napon túl a másik fél késik, helyette az elnök él a kijelölés jogával. (3) Ha valamelyik kijelölt döntőbizottsági tag a döntőbizottságban való részvételt megtagadja, vagy a döntőbizottság működése a kijelölt döntőbizottsági tag ismételt távolmaradása folytán akadályba ütközik, helyette az elnök a fél meghallgatása után más tagot jelöl ki. (4) Mindkét félnek a (2) bekezdésben említett nyolc napon belül egyezően előterjesztett írásbeli kérelmére a döntőbizottságot további két taggal kiegészítve kell megalakítani. A két tagot — a felek kérelméhez képest — a területileg illetékes kereskedelmi- és iparkamara vagy valamely — a kérelemben megjelölt — érdekképviselet jelöli ki. A kijelölés az elnök megkeresésére történik. 11. §. A döntőbizottság, amennyiben a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a magánjog általános szabályait alkalmazza. A döntőbizottság a méltányos jog szellemében jár el. 12. §. A döntőbizottság előtti eljárásban a bizonyítás tekintetében a polgári perrendtartás szabályai irányadók. A döntőbizottság a bizonyítási eljárásban a felekkel, a tanúkkal és a szakértőkkel szemben ugyanazokat a jogokat gyakorolja, mint a járásbíróság. 13. §. A döntőbizottság az előtte érvényesített követeléseket határozattal dönti el. 14. §.. (1) A döntőbizottság marasztaló határozatában a teljesítésre a méltányosságnak megfelelő határidőt szab meg. A teljesítés határideje tizenöt napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet. Igazoltan a jóvátétel vagy az újjáépítés keretében foglalkoztatott ipari termelő üzemek üzlethelyiségeivel, berendezéseivel (felszereléseivel), áru- és anyagkészletével kapcsolatban azonban a teljesítés határideje, amennyiben ez a termelés folytonosságának biztosítása érdekében szükséges, az illetékes miniszter javaslatára kilencven napban állapítható meg. (2) Amennyiben a döntőbizottság annak a használónak a javára, akit határozatában üzlethelyiség, berendezés (felszerelés), áru- vagy anyagkészlet természetbeni visszabocsátására, illetőleg átengedésére kötelez, az igénylőt pénzbeli ellenkövetelés megtérítésére kötelezi, a határozatban azt is ki kell mondania, hogy a használó csupán a határozatban javára megállapított teljes összeg megtérítése ellenében köteles teljesíteni s ha az igénylő a határozatban megszabott teljesítési határidő elteltéig a teljesítésre kész használó javára megállapított teljes összeget meg nem fizeti, a határozat hatályát veszti s az igénylő a visszabocsátást, illetőleg az átengedést többé nem követelheti. 15. § (1) A döntőbizottság határozata ellenértékre tekintet nélkül nem halasztó hatályú fellebbezésnek van helye ahhoz az ítélőtáblához, amelynek kerületéhez az a járásbíróság tartozik, amely mellett a döntőbizottság megalakult. (2) Az ítélőtábla a fellebbezést a polgári perrendtartásnak és az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak a fellebbezési eljírásra vonatkozó szabályai megfelelő alkalmazásával szóbeli tárgyalás alapján intézi el és ítélettel végérvényesen határoz. A14. §. rendelkezései az Ítélőtábla eljárása tekintetében is megfelelően irányadók. 16. §: A döntőbizottság által határozattal tudomásul vett egyezségnek ugyanaz a I.aránya, mint a felek vitáját eldöntő jogerős döntőbizottsági határozatnak. 17. §.A döntőbizottság előtti eljárás illetékmentes. 18. §. A döntőbizottság határozata alapján bírói végrehajtásnak van helye, a végrehajtást az a járásbíróság rendeli el, amely mellett a döntőbizottság megalakult. II. §• A döntőbizottságok megalakítására, eljárására és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályokat a költségekre is kiterjedően az igazságügyi és az iparügyi miniszterekkel egyetértve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelettel állapítja meg. 20. §. A jelen rendeleten alapuló igények érvényesítésének nem akadálya, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a kérelmet a jelen rendelet hatálybalépése előtt irányadó jogszabályok alapján elutasította. 21. §. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak az üzlethelyiség, illetőleg az üzleti berendezés (felszerelés) visszabocsátására, valamint az ezzel kapcsolatos megtérítési követelésekre, ha ezek a kérdések az eredeti engedélyes italmérési jogának feléledéséből kifolyólag merülnek fel. Az erre nézve fennálló különleges jogszabályokat a jelen rendelet nem érinti. 22. §: A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, kihirdetésével hatályukat vesztik a kérdés szabályozása tárgyában a helyi közigazgatási hatóságok által kibocsátott rendelkezések ; az ilyen rendelkezések alapján esetleg folyamatban levő közigazgatási eljárást meg kell szüntetni, az ilyen eljárás alapján vagy a bíróság előtt esetleg megindított eljárás során hozott, jogerőre meg nem emelkedett határozatok hatályukat vesztik. Budapest, 1945. évi augusztus hó 29-én. Miklós Béla s. k. miniszterelnök. Az ideieglenes nemzeti kormány 7.700/1945. M. E. számú rendelete a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozásáról szóló 1.720/1944. M. E. számú rendelet hatályon kivül helyezése tárgyában. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a minisztérium a következőket rendeli: 1. §• A mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozásáról szóló 1.720/1944. M. E számú rendelet (Budapesti Közlöny 102. szám hatályát veszti. 3