Magyar Közlöny - Hivatalos lap, 1945. szeptember-december (123-212. szám)

1945-09-11 / 123. szám

1945. szeptember 11. kedd. — 123. szám. MAGYAR KÖZLÖNY beszerzési árához. A 4.. § (2), (4) és (5) bekez­désében foglalt rendelkezéseket itt is megfele­lően alkalmazni kell. (3) Amennyiben az eredetileg átvett áru­vagy anyagkészlet már vissza nem bocsátható, illetőleg hasonló készlet átengedésével az (1) bekezdés szerint nem pótolható, az átvett áru­vagy anyagkészlet jelenlegi nagykereskedői be­szerzési árát köteles az igénylő részére meg­fizetni. Ha azonban az áru- vagy anyagkészlet megszerzése ellenszolgáltatás fejében történt, meg kell állapítani, hogy az ellenszolgáltatás mennyiben fedezte az átengedett készlet akkori nagykereskedői beszerzési árát és utólagos fi­zetési­ kötelezettség csupán olyan mennyiségű készlet jelenlegi nagykereskedői beszerzési árá­nak megtérítésére terjed ki, amelynek ára az ellenszolgáltatással fedezetlennek mutatkozik. (4) A (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettség nem terheli a használót, amennyi­ben utóbb akár az eredetileg átvett készlet, akár az annak eladása után szerzett megfelelő mennyiségű más hasonló készlet a háborús események következtében vagy neki fel nem róható más okból birtokából ellenérték nélkül kikerült, vagy pedig ilyen körülmény folytán birtokában elpusztult. (5) Hta a használót a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával meghagy­ják az üzlethelyiségben, az áru- (anyag) kész­let természetben visszab­ocsátásának sincs helye, hanem a jelen § (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni. 7­ §. (1) Az üzleti berendezés (felszerelés) áru­vagy anyagkészlet visszabocsátását, avagy ér­tékének megtérítését attól is lehet igényelni, a) aki azt nem az üzlethelyiséggel együtt szerezte meg, vagy b) akitől az igénylő az üzlethelyiség vissza­­bocsátását nem kéri. Mindkét esetben azonban a használónak olyan személynek kell lennie, aki a berendezést (felszerelést), illetőleg áru- vagy anyagkészletet közvetlenül az igénylőtől szerezte meg, vagy ahhoz hatósági intézkedés folytán az igénylőtől való elvonás után közvetlenül jutott, vagy pe­dig az ilyen használónak házastársa, lemenője vagy örököse. (2) Az előbbi bekezdésben meghatározott igény tekintetében megfelelően alkalmazni kell az 5., illetőleg a 6. § rendelkezéseit. 8. §. (1) Az igénylő az előző §-okban meghatáro­zott igényét a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt terjesztheti elő. Az, aki ez alatt a határidő aluli igényének érvé­nyesítésében elháríthatatlan akadály miatt gátolva van, igényét az akadály megszűnésétől számított hatvan nap alatt, legkésőbb azonban az 1946. évi június hó 30. napjáig érvényesít­heti. (2) Közösen folytatott üzlettel kapcsolatos igény esetében az üzlettárs az igényt elhárít­hatatlan akadály miatt gátolt üzlettárs nevében is érvényesítheti. A csendes társat (1930 . V. te. 1­­5.­­) ebből a szempontból üzlettársnak tekin­teni nem lehet. (3) Az igény érvényesítésében elháríthatatlan akadály által gátolt személy helyett az igényt az 1946. évi junius hó 30. napjáig érvényesít­heti a vele együtt élt házastársa, annak nem­létében gyermeke, házastárs és gyermek hiányá­ban pedig szülője, üzlethelyiség visszabocsá­tására is vonatkozó igény esetében azonban csak akkor, ha ez a hozzátartozó az igény elő­terjesztésekor érvényes ipar­jogosítvánnyal rendelkezik. (4) Az 1946. évi június hó 30. napja után a jelen rendeleten alapuló igényt érvényesíteni többé akkor sem lehet, ha az akadályozottság eddig a napig nem szűnt meg. (5) A használó az előző §-ok alapján támasztható ellenköveteléseit az igénylő által folyamatba tett eljárás során annak jogerős befejezéséig érvényesítheti. Ha a használó akár azért, mert az igénylő követelését már a jelen rendelet hatálybalépése előtt kielégítette, akár egyéb okból önállóan kíván az előző §-okban meghatározott követelést támasztani, ennek érvényesítésére a jelen § (1)—(4) bekezdéseit kell alkalmazni. 9. §. (1) A jelen rendelet alapján érvényesíthető követelések tárgyában peres eljárás kizárásá­val az üzlethelyiség fekvésének helye szerint illetékes járásbíróság mellett alakítandó döntő­­bizottság határoz. (2) Ha az igénylő ugyanattól a használótól több járásbíróság területén lévő több üzlet­­helyiség, illetőleg üzleti berendezés (felszerelés) vagy áru- (anyag) készlet visszabocsátását követeli, követelését valamennyi üzlethelyi­ségre nézve választása szerint bármelyik illeté­kes járásbíróság mellett megalakítandó döntő­bizottság előtt együttesen érvényesítheti. 10. §. (1) A döntőbizottság az elnökön kívül rend­szerint két tagból áll. A döntőbizottság elnöke a járásbíróság elnöke, illetőleg az általa kijelölt ítélőbíró. A döntőbizottság egyik tagját az igénylő, másik tagját a használó jelöli ki a kereskedők, illetőleg az iparosok köréből. (2) Ha a döntőbizottsági tagot az igénylő, illetőleg önállóan érvényesített követelés eseté­ben a használó az igény előterjesztésével egy­idejűleg nem jelöli ki, a követelést érdemi intézkedés nélkül vissza kell utasítani, ha pedig a kijelöléssel az elnök felszólításának közlésétől számított nyolc napon túl a másik fél késik, helyette az elnök él a kijelölés jogá­val. (3) Ha valamelyik kijelölt döntőbizottsági tag a döntőbizottságban való részvételt megtagadja, vagy a döntőbizottság működése a kijelölt döntőbizottsági tag ismételt távolmaradása folytán akadályba ütközik, helyette az elnök a fél meghallgatása után más tagot jelöl ki. (4) Mindkét félnek a (2) bekezdésben emlí­tett nyolc napon belül egyezően előterjesztett írásbeli kérelmére a döntőbizottságot további két taggal kiegészítve kell megalakítani. A két tagot — a felek kérelméhez képest — a terü­letileg illetékes kereskedelmi- és iparkamara vagy valamely — a­ kérelemben megjelölt­ — érdekképviselet jelöli ki. A kijelölés az elnök megkeresésére történik. 11. §. A döntőbizottság, amennyiben a jelen ren­delet másként nem rendelkezik, a magánjog általános szabályait alkalmazza. A döntőbizott­ság a méltányos jog szellemében jár el. 12. §. A döntőbizottság előtti eljárásban a bizonyí­tás tekintetében a polgári perrendtartás sza­bályai irányadók. A döntőbizottság a bizonyí­tási eljárásban a felekkel, a tanúkkal és a szak­értőkkel szemben ugyanazokat a jogokat gya­korolja, mint a járásbíróság. 13. §. A döntőbizottság az előtte érvényesített kö­veteléseket határozattal dönti el. 14. §.. (1) A döntőbizottság marasztaló határozatá­ban a teljesítésre a méltányosságnak meg­felelő határidőt szab meg. A teljesítés határ­ideje tizenöt napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet. Igazoltan a jóvátétel vagy az újjáépítés keretében foglalkoztatott ipari termelő üzemek üzlethelyiségeivel, berende­zéseivel (felszereléseivel), áru- és anyagkészleté­vel kapcsolatban azonban a teljesítés határ­ideje, amennyiben ez a termelés folytonosságá­nak biztosítása érdekében szükséges, az illeté­kes miniszter javaslatára kilencven napban állapítható meg. (2) Amennyiben a döntőbizottság annak a használónak a javára, akit határozatában üzlet­­helyiség, berendezés (felszerelés), áru- vagy anyagkészlet természetbeni visszabocsátására, illetőleg átengedésére kötelez, az igénylőt pénz­beli ellenkövetelés megtérítésére kötelezi, a határozatban azt is ki kell mondania, hogy a használó csupán a határozatban javára meg­állapított teljes összeg megtérítése ellenében köteles teljesíteni s ha az igénylő a határozat­ban megszabott teljesítési határidő elteltéig a teljesítésre kész használó javára megállapított teljes összeget meg nem fizeti, a határozat ha­tályát veszti s az igénylő a vis­szabocsátást, ille­tőleg az átengedést többé nem követelheti. 15. § (1) A döntőbizottság határozata ellen­értékre tekintet nélkül nem halasztó hatályú felleb­bezésnek van helye ahhoz az ítélőtáblához, amelynek kerületéhez az a járásbíróság tarto­zik, amely mellett a döntőbizottság megalakult. (2) Az ítélőtábla a fellebbezést a polgári per­­rendtartásnak és az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak a fellebbezési elj­­írásra vonat­kozó szabályai megfelelő alkalmazásával szóbeli tárgyalás alapján intézi el és­­ ítélettel végérvé­nyesen határoz. A­­14. §. rendelkezései az Ítélő­tábla eljárása tekintetében is megfelelően irány­adók. 16. §: A döntőbizottság által határozattal tudomá­sul vett egyezségnek ugyanaz a I.ar­ánya, mint a felek vitáját eldöntő jogerős döntőbizottsági határozatnak. 17. §.­A döntőbizottság előtti eljárás illetékmentes. 18. §. A döntőbizottság határozata alapján bírói végrehajtásnak van helye, a végrehajtást az a járásbíróság rendeli el, amely mellett a döntő­bizottság megalakult. II. §• A döntőbizottságok megalakítására, eljárásá­ra és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályo­kat a költségekre is kiterjedően az igazságügyi és az iparügyi miniszterekkel egyetértve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter ren­delettel állapítja meg. 20. §. A jelen rendeleten alapuló igények érvényesí­tésének nem akadálya, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság a kérelmet a jelen ren­delet hatálybalépése előtt irányadó jogszabá­lyok alapján elutasította. 21. §. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoz­nak az üzlethelyiség, illetőleg az üzleti beren­dezés (felszerelés) visszabocsátására, valamint az ezzel kapcsolatos megtérítési követelésekre, ha ezek a kérdések az eredeti engedélyes ital­­mérési jogának feléledéséből kifolyólag merül­nek fel. Az erre nézve fennálló különleges jog­szabályokat a jelen rendelet nem érinti. 22. §: A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, kihirdetésével hatályukat vesztik a kérdés szabályozása tárgyában a helyi közigaz­gatási hatóságok által kibocsátott rendelkezé­sek ; az ilyen rendelkezések alapján esetleg folyamatban levő közigazgatási eljárást meg kell szüntetni, az ilyen eljárás alapján vagy a bíróság előtt esetleg megindított eljárás során hozott, jogerőre meg nem emelkedett határoza­tok hatályukat vesztik. Budapest, 1945. évi augusztus hó 29-én. Miklós Béla s. k. miniszterelnök. Az id­eieglenes nemzeti kormány 7.700/1945. M. E. számú rend­elete a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmá­nak korlátozásáról szóló 1.720/1944. M. E. számú rendelet hatályon kivül helyezése tárgyában. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az­ 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a minisztérium a következőket rendeli: 1. §• A mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgal­mának korlátozásáról szóló 1.720/1944. M. E számú rendelet (Budapesti Közlöny 102. szám hatályát veszti. 3

Next