Magyar Közlöny, 1957 (1-138. szám)
1957-12-11 / 130. szám
130. szám. MAGYAR KÖZLÖNY 1957. december 11. 891 (bárányt) a marhalevélnek a vevő nevére történt átírásától számított 60 napon belül, sertést (malacot) pedig a marhalevélnek a vevő nevére történt átírásától számított 30 napon belül csak az 1. §. (1) bekezdésében említett vállalatok részére szabad továbbadni. Ez alól a korlátozás alól az állattulajdonos lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága indokolt esetben kivételt tehet. (2) Az állami (kísérleti, tan- és cél-) gazdaságok és az állami vállalatok a tenyésztés vagy továbbtartás céljára megvásárolt állatokat az (1) bekezdésben említett 60, illetőleg 30 napos tartási idő letelte előtt is eladhatják. (3) Az állami (kísérleti, tan- és cél-) gazdaságok tenyész- és haszonállatokat — az állategészségügyi szabályok megtartásával — egymástól korlátozás nélkül vásárolhatnak. Egyéb állami vállalatok tenyészállatokat csak a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodától, illetőleg nőivarú tenyész- és haszonruhokat csak a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalattól, igásállatokat (lovat, ökröt, tinót, bivalyt), hizlalásra beállítandó szarvasmarhákat (tehenet, üszőt, bikát, tinót, ökröt) és süldőket csak az arra illetékes megyei állatforgalmi vállalattól, illetőleg az Állatértékesítő Vállalattól vásárolhatnak. 3. §• (Tvr. 3. §-ához.) (1) Közfogyasztásra való levágás céljából vágóállatot vásárolhatnak: a) az állami húsipari vállalatok a jelen rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint; b) a húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek a részükre engedélyezett kereten belül a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vállalatoktól; ezenkívül — az engedélyezett keretre tekintet nélkül — megvásárolhatják más földművesszövetkezetnek saját hízlalású vágósertését; c) a mészáros és hentes iparigazolvánnya rendelkező magánkisiparosok (a továbbiakban: a magánhúsiparosok) a részükre engedélyezett kereten belül kizárólag a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében említett vállalatoktól. (2) A magánhúsiparosok közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából a levágásra kerülő vágóállatot, illetőleg a levágott állat húsát (félsertést, marhát, stb.) vagy zsírt a tárgyhónapra részükre megállapított keret erejéig — a 8. §-ban foglalt kivételtől eltekintve — kizárólag vásárlási utalvány alapján vásárolhatják meg és hozhatják forgalomba. (3) A kizárólag pecsenyeárusításra jogosító iparigazolvánnyal rendelkező pecsenyeárusítók (lacikonyhások) közfogyasztásra levágás céljából vágóállatot nem vásárolhatnak. A pecsenyeárusítók a működésükhöz szükséges húsipari termékeket — a 8. §-ban foglalt kivételtől eltekintve — a részükre meghatározott kereten belül — ugyancsak vásárlási utalvány alapján szerezhetik be állami húsipari vállalattól, állami kiskereskedelmi vállalattól, húsboltot fenntartó földművesszövetkezettől vagy magánhúsipar őstől. (4) A vásárlási utalványt a megyei (megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága ipari osztálya (Budapesten a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága élelmiszeripari igazgatósága) állítja ki és az egy hónapig érvényes. A vásárlási utalványban fel kell tüntetni a magánhúsiparos vagy a pecsenyeárusító részére a tárgyhónapra — a központi készlet terhére — megállapított vágóállat, illetőleg húsipari termék pontos mennyiségét. Ezt a magánhúsiparos, illetőleg a pecsenyeárusító részére — lehetőleg — heti egyenlő arányban kell kiadni. (Tvr. 4. §-ához.) (1) A húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek a saját hízlalású sertéseiket közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából levághatják és a részükre megállapított keretre tekintet nélkül forgalomba hozhatják. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából saját hízlalású sertésnek kell tekinteni a) a húsboltot fenntartó földművesszövetkezet saját tenyésztésű (nevelésű) sertéseit és azokat a sertéseket, amelyek a marhalevél tanúsága szerint legalább 30 nap óta a földművesszövetkezet tulajdonában vannak, továbbá b) a húsboltot fenntartó földművesszövetkezet által másik földművesszövetkezettől megvásárolt olyan sertést, amely az utóbbinak — az a) pont értelmében — saját hízlalású sertése. 4 §•