Magyar Közlöny, 1991. június-október (59-112. szám)

1991-06-03 / 59. szám

1092 egyéb vagyoni kárt, vagy anyagi kihatású sérelmet szenve­dettek kárpótlásától. Nem alkotmányellenes az, hogy a törvény 2. § (2), (3) és (4) bekezdése a meghalt jogosult leszármazói és házastársa számára biztosít kárpótlási igényt. c) Alkotmányellenes az a különbség, amely a törvény 4. § (2) és (3) bekezdése szerint az igényelt földtulajdon és az egyéb javak között a 100%-os kárpótlás értékhatá­rára nézve fennáll. Alkotmányba ütközik továbbá az a különbségtétel, amely a kárpótlás eltérő számítási mód­jából adódóan a földtulajdon esetében teljes termé­szetbeni helyreállításra vezethet, míg a kárpótlási jegyek egyéb felhasználásával csupán olyan részleges kárpótlás érhető el, amely az elvesztett tulajdoni tárgy mai értékét meg sem közelíti. d) Nem alkotmányellenes az, hogy a tulajdonban esett sérelmek kárpótlásáról nem egyetlen átfogó törvény ren­delkezik. A törvény 25. §-a határozatlan tartalma miatt alkot­mányellenes. Ennek folytán a törvény 1. §-ában az 1949. június 8-i határidő meghatározása is alkotmányellenes. Ezek a rendelkezések azzal tehetők alkotmányossá, hogy a törvény meghatározza azokat a jogszabályokat, amelyek alkalmazása alapján bekövetkezett tulajdoni sérelmek kárpótlására törvényeket kell hozni, és megjelöli az ezek megalkotására szabott végső határidőt. e) A törvény 7. § (2) bekezdése alkotmányellenes a törvény hatálybalépésekor az önkormányzatok tulajdoná­ban lévő lakások tekintetében, nem alkotmányellenes azo­kat a lakásokat tekintve, amelyek a törvény hatálybalépése után kerülnek önkormányzati tulajdonba. f) Önmagában nem alkotmányellenes a kárpótlási tör­vényen alapuló, a termelőszövetkezeteket terhelő vételi jog. II. A törvény egészének—az indítványban konkrétan meg­jelölt egyes rendelkezésein túlmenő—vizsgálatára irányu­ló indítványt, továbbá annak vizsgálatát, hogy a törvény egyes rendelkezései a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel ellentétben állnak-e, az Alkotmány­­bíróság visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Köz­lönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. A) „Figyelemmel a különböző államosítási törvények esetleges alkotmányellenességének részben vagy egészben történő megállapítására (függetlenül attól, hogy ez a tör­vények viszaható hatállyal való megsemmisítését jelenti-e KÖZLÖNY 1991/59. szám MAGYAR vagy sem), megfelel-e az alkotmányosság elveinek a kár­pótlási törvény azon szabályozási koncepciója, hogy az állam nem jogi igényeket elégít ki, hanem a törvény álta­lános indokolásában foglaltaknak megfelelően »erkölcsi kötelezettségként«, lényegében tehát »méltányosságból« juttat »részleges kárpótlásként javakat a kedvezménye­zetteknek. Alkotmányos-e továbbá a tulajdon visszajutta­tásának (ún. reprivatizáció) törvénnyel történő kizárása, amire a kárpótlási törvény indokolása többször utal? Ha pedig részben vagy egészben kártérítési vagy jogalappal bíró kártalanítási igények kielégítéséről van szó, a törvény­hozó szabadsága a különféle személyi és tárgyi megkülön­böztetésekre jóval kisebb alkotmányossági szempontból, mint méltányossági alapon nyugvó kárpótlás esetén.” 1. Az Alkotmánybíróság kizárólag a törvény egyes ren­delkezései alkotmányellenességéről foglalhat állást, a tör­vény szabályozási koncepciójával, illetve indokolásával kapcsolatos alkotmányossági aggályokat tehát annyiban bírálhatja el, amennyiben ezek a törvény szövege alapján is felvethetők. Az Alkotmánybíróság a törvény aggályos­nak tartott rendelkezéséről csakis az indítványban felvetett szempontból mond véleményt. Az idézett kérdés vonatko­zásában az Alkotmánybíróság a törvény 1. §-át és 1. számú mellékletét vizsgálta, s a törvény indokolását, amely nem a törvényt elfogadó Országgyűlés, hanem az azt előterjesz­tő Kormány véleményét tartalmazza, csupán az értelmezés során vette figyelembe. A törvény 1. §-a szerint a törvény alapján részleges kárpótlás illeti meg azokat a 2. §-ban meghatározott ter­mészetes személyeket, akiknek magántulajdona az 1949. június 8-át követően alkotott, az 1. sz. mellékletben felso­rolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett. Az így okozott károkat nevezi a törvény preambuluma és címe is „igazságtalanul okozott károknak”. A melléklet­ben megadott jogszabályok „alkalmazása által” okozott károk körében a törvény nem különböztet az e jogszabá­lyok betartásával, illetve az alkalmazásuk során jogsza­bályellenesen okozott károk között. Ugyancsak nem tesz különbséget a törvény aszerint, hogy egyes jogszabályok kártalanítási kötelezettséget írtak elő, mások nem. A kár­pótlás jogalapját a törvény külön nem jelöli meg. A fentiek szerint az alkotmányossági aggályra adandó válasz előfeltétele bizonyos jogi összefüggések helyreál­lítása. Különösen tisztázandó, hogy a kárpótlás alapja valóban a „méltányosság”-e, igaz-e, hogy „nem jogi igé­nyeket elégít ki” az állam. Tisztázni kell továbbá, hogy mi az összefüggés az „igazságtalanul okozott károk orvoslá­sa” és a törvény egyéb céljai között, ugyanis az egyes rendelkezések alkotmányossága ebből kiragadva nem ítélhető meg. 2. A törvény célja a preambulum szerint kettős: „az elmúlt rendszer által az állampolgárok tulajdonában igaz­ságtalanul okozott károk orvoslása”, úgy, hogy egyben megtörténik a „tulajdonviszonyok rendezése”, s ezáltal megteremtik a forgalmi viszonyok és vállalkozások bizton­ságát.

Next