Magyar Közlöny, 1991. június-október (59-112. szám)
1991-06-03 / 59. szám
Ennek eszköze a részleges kárpótlás mindazok részére, akiknek tulajdona a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett (1. §). A törvény koncepcióját tartalmazó 1. § indokai valójában a törvény általános indokolásában találhatók. Eszerint a „modern piacgazdaságnak megfelelő stabil tulajdoni viszonyok kialakítása, és a tulajdoni állapotok bizonytalanságának felszámolása érdekében” nem reprivatizációval, hanem részleges vagyoni kárpótlással orvosolják a magántulajdonban okozott sérelmeket; ezt a megoldást indokolja továbbá a nemzet jelenlegi anyagi teherbíróképessége és az a körülmény is, hogy a nem-tulajdonosok is elszenvedtek anyagi kihatású sérelmeket a múltban, amelyeknek még részleges orvoslására sincs mód. Az általános indokolás kiemeli, hogy „a rendszerváltással összefüggésben a volt tulajdonosok részéről erőteljes igény jelentkezett a magántulajdonban igazságtalanul okozott egykori sérelmek, károk orvoslására”, s hogy az állam „erkölcsi kötelessége” a vagyoni sérelmet szenvedettek anyagi kárpótlásáról való gondoskodás. A törvény 1. §-a tehát önmagában nem zárja ki sem a reprivatizáció, sem a teljes kártalanítás lehetőségét. Az indokolásból derül csak ki, hogy az előterjesztő a részleges kárpótlást a tulajdoni sérelmek végleges elintézésének szánja; továbbá, hogy ezt az állam erkölcsi kötelesség teljesítéseként, tehát nem jogi kötelezettség alapján nyújtja. Az ugyancsak a kárpótlási törvény tárgyában folyamatban volt 952/A/1991. ügyben [lezárva a 16/1991. (IV. 20.) AB határozattal, a továbbiakban: 2. ABh] az igazságügyminiszternek az Alkotmánybírósághoz intézett beadványa (4. old.) éppúgy, mint a jelen ügyben előterjesztett álláspontja (1. old.) adottnak veszi, hogy az államnak nincs jogi kötelezettsége a tulajdonelvonások miatti kártalanításra, illetve senkinek nincs alanyi joga tulajdona visszaállítására. 2.1. A fentiek szerint a törvény egyik alapgondolata az, hogy az „igazságtalanul okozott” tulajdoni károkat az állam méltányosságból orvosolja. Az „igazságtalanság” kritériuma igen eltérő jogi megítélésű tulajdonváltozásokat von egységes megítélés alá. A törvény 1. számú mellékletéből tűnik ki, hogy egyrészt a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején lefolytatott államosításokról, másrészt a földosztást követő birtokrendezéssel, majd a földfelajánlással, illetve a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezésével és a termelőszövetkezeti tulajdon megteremtésével kapcsolatos sokféle tulajdonmozgásról; harmadrészt néhány, végső soron politikai indíttatású állami ingatlan-tulajdonszerzésről van szó, mint pl. az ún. disszidensek vagyonának esetében. A kárpótlás alapjául megjelölt jogszabályok között szereplő államosítási jogszabályok szerint az államosítás kártalanítás ellenében történik, úgy, hogy a kártalanítás módjáról és mértékéről külön jogszabály fog rendelkezni. Ezeket a kártalanítási jogszabályokat nem alkották meg. Az Alkotmánybíróság már a jelen eljárás előzményét képező 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (a továbbiakban: _L ABh) utalt arra, hogy folyamatban van előtte különböző államosítási jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata. Sem a törvényjavaslat, sem a törvényhozás nem volt figyelemmel arra, hogy az államosítási kártalanítások elmulasztásának az új Alkotmány alapján levont következményeit és a politikai jóvátétel részét képező, az „igazságosságon” nyugvó kárpótlást össze kell egyeztetni. Az Alkotmánybíróság a törvény elfogadásával körülbelül egy időben mondta ki az államosítási jogszabályok alkotmányellenességét. [27/1991. (V. 20.) AB határozat, a továbbiakban: 3. ABh.] Az Alkotmánybíróság az államosítási kártalanítások kérdésében az eljárást felfüggesztette, de az indokolásban egyértelművé tette, hogy az államosítási jogszabályokban kilátásba helyezett kártalanítási kötelezettséget fennállónak tekinti. Az államnak az államosításokkal okozott „igazságtalanság” körében tehát jogi kötelezettsége van a kártalanításra. A termőföld-tulajdon állami tulajdonba vételével kapcsolatban is számos jogszabály alkotmányosságának vizsgálata folyik az Alkotmánybíróság előtt, ezek egy része a törvény mellékletében is szerepel, más része ezeknek előzményét képezi. E jogszabályok is rendszerint előírnak kártalanítási kötelezettséget, amelyek egy részének teljesítését később jogszabállyal felfüggesztették vagy érvényesítését kizárták. Az Alkotmánybíróság döntésétől függően tehát a föld állami tulajdonba vételét elrendelő jogszabályok egy részével kapcsolatban az államnak szintén jogi kötelezettsége lehet a kártalanítás. A 2. ABK-ban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a törvényhozó — különböző alapú kötelezettségeit mintegy a nováció mintájára megújítva — új jogcímen, új terjedelemben és új feltételekkel tartja fenn lényegét tekintve ugyanazt a tartozását. Ilyen új jogalapot látott az Alkotmánybíróság a törvényben. A „méltányosság” a törvény megalkotásának egységes motívuma. Ugyanakkor a törvény által konstituált egységes kárpótlási jogalap mögött egyes esetekben más kártalanítási kötelezettség áll, s ilyenkor vizsgálni kell azt is, hogy ennek a kárpótláshoz való viszonya alkotmányosan rendezett-e. 2.2. A törvény másik célja a „tulajdonviszonyok rendezése”. „A tulajdonviszonyok rendezése” alkotmányos feladat, mivel az Alkotmány preambuluma célul tűzi ki a szociális piacgazdaságot. Ez a tulajdonrendezés egyben olyan komplex folyamat, amelyben mind a „múlt lezárásának”, mind a múlt rendszer alapját képező társadalmi tulajdon átalakításának, mind az új tulajdonszerzéseknek alkotmányosnak kell lenniük, mégpedig a volt, a jelenlegi és a jövendő tulajdonosok szempontjából egyaránt. Mindezek az aspektusok csakis összefüggésükben bírálhatók el, másrészt éppen e „tulajdonrendezésnek” az összefüggésekben látható rendkívüli, egyszeri történelmi volta maga is lényeges szempontja az egyes megoldások alkotmányossága megítélésének. 3. A kárpótlási törvény csupán része e folyamatnak. Mivel megalkotása során a törvény tárgykörében releváns