Magyar Közlöny, 1992. január-március (1-26. szám)

1992-01-01 / 1. szám

1992/1. szám MAGYAR KÖZLÖNY (8) A magyar állampolgárság igazolásához, illetve meg­állapításához csatolt iratokat az útlevél megküldésével egyidejűleg a külföldön élő igénylőnek vissza kell juttatni.” 8. § A Vhr. a következő 11/A. §-sal egészül ki: „11/A. § A határátlépési engedély és a határátlépési igazolvány kiállításáról az eljáró szerv nyilvántartásba vé­tel végett a Belügyminisztériumot értesíti.” 9. § A Vhr. a következő 11/B. §-sal egészül ki: „11/B. § (1) A Tv. 2. § (3) bekezdésében meghatározott méltányossági jogkört a büntetőeljárást folytató szerv, a büntetésvégrehajtási intézet, illetve az államtitok minősí­tője gyakorolja. (2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett szerv a külföldre utazáshoz hozzájárul, és erről írásban igazolást ad, a Belügyminisztérium az úti okmányt ki-, illetve visz­­szaadja. (3) A hozzájárulást adó köteles gondoskodni arról, hogy az utazás befejezését követően az állampolgár az úti ok­mányt a Belügyminisztériumnak visszaadja. A visszavont útlevél leadásakor újabb határozatot nem kell hozni.” 10. § A Vhr. a következő 11/C. §-sal egészül ki: „11/C. § (1) A Tv. 14. §-ának (2) bekezdése alkalmazá­sában a Magyarországon tartózkodó külföldön élő magyar állampolgár részére a visszavonó határozattal együtt ide­iglenes tartózkodásra jogosító, a személyi adatait tartalma­zó igazolást kell kiadni. (2) Az útlevél visszavonásának indokául szolgáló korlá­tozó ok megszűnésekor a Belügyminisztérium az (1) be­kezdésben meghatározott igazolás elvétele mellett, hiva­talból adja vissza az útlevelet. (3) Az útlevéligénylő lap az útlevél kiállításától számí­tott öt évig, az elutasítás alapjául szolgáló irat egy évig, az úti okmány visszavonásának alapját képező irat pedig a visszavonás indokának megszűnéséig nem selejtezhető.” 11. § A Vhr. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „13. § (1) A fellebbezést, ha első fokon a) a rendőrkapitányság járt el, a megyei rendőr-főkapi­tányság; b) a Budapesti Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendé­szet járt el, az Országos Rendőr-főkapitányság Közbizton­sági Főigazgatóság Igazgatásrendészeti Főosztálya bírálja el. (2) A magánútlevél iránti igény elutasítása miatt benyúj­tott jogorvoslati kérelem — amennyiben azt a külképvise­leten nyújtják be — időben történő beérkezését a külkép­viselet vizsgálja.” 12. § A Vhr. 15. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Aki úti okmányát elveszíti, vagy az megsemmisül, azt haladéktalanul köteles bejelenteni az útlevéligény átvételére jogosult szervnek, külföldön a külképviselet­nek. (3) A talált úti okmányt haladéktalanul be kell szolgál­tatni az útlevéligény átvételére jogosult szervnek.” 13. § A Vhr. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „17. § (1) Az úti okmányt az azt kiállító szervnek — külföldön a külképviseletnek—meg kell küldeni, illetőleg át kell adni, ha az betelt, megrongálódott, vagy alkalmat­lanná vált a személyazonosság megállapítására, illetve ha az útlevélbe bejegyzett személy magyar állampolgársága megszűnt. (2) Az állampolgár halála esetén az úti okmányt hozzá­tartozója, illetve az, akinek a birtokába került, köteles az útlevél iránti igény átvételére jogosult szervnek, külföldön a külképviseletnek beszolgáltatni.” Záró rendelkezések 14. § (1) Ez a rendelet 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A korábbi szabályok szerint kiadott magánútlevél és hajós szolgálati útlevél érvényességi idejéig használható fel külföldre utazásra. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a Vhr. 2. §-a, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 43/1989. BM utasítás hatályát veszti. Ahol a Vhr. a tanács szakigazgatási szerve elnevezést használja, azon a jegyzőt (körjegyzőt) kell érteni. Dr. Boross Péter s. k., belügyminiszter 5

Next