Magyar Közlöny, 1995. december (115-118. szám)
1995-12-27 / 115. szám
1995/115. szám MAGYAR KÖZLÖNY 6819 5. § (1) A T. 44. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatahelyébe a következő rendelkezés lép: „A betegszabadság tartamára a folyósított összeg helyett az annak alapját képező összeget, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapítások közvetlen vagy közvetett lapjául szolgáló átlagkeresetet, illetőleg az e juttatások alapjául szolgáló minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni azzal a feltétellel, hogy a figyelembe vehető kereset ezzel az összeggel sem haladhatja meg a 103/B. § (2) bekezdésében meghatározott összeget.” (2) A T. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján az 1988-ban elért keresetet 3.242-del, az 1989-ben elért keresetet 2,774-del, az 1990-ben elért keresetet 2,281-del, az 1991-ben elért keresetet 1,817-del, az 1992-ben elért keresetet 1,498-del kell szorozni, ha az ellátást 1995. december 31-ét követő és 1997. január 1-jét megelőző időponttól kell megállapítani.” 6. § A T. 44/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „44/A. § Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 25 000 forintnál több, a 25 001—30 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát, a 30 001—35 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát, a 35 001—40 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát, a 40 001—50 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát, az 50 001—60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát, a 60 001—70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát, a 70 001—80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát, a 80 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.” 7. § A T. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „45. § A szakmunkás öregségi nyugdíját, ha a nyugdíjazását közvetlenül megelőző egy éven át már nem szakmunkásként végzett munkát, kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amelyet a nyugdíjazása évében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő utoljára szakmunkásként dolgozott. Ha az említett adat nem áll rendelkezésre, akkor a szakmunkás öregségi nyugdíját az utolsó egy évben szakmunkásként elért — a 44. § (3) bekezdése alapján növelt — keresetének alapulvételével kell megállapítani. Ezt a rendelkezést arra a szakmunkásra lehet alkalmazni, akinek szakmunkás-bizonyítványa vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, és az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.” 8. § (1) A T. 54. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Szolgálati idő] ,,c) a 10. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szakmunkástanuló-viszonyban, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanulói jogviszonyban.” (2) A T. 54. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) A társas vállalkozás [103/B. § (1) bek.] — ideértve a gazdasági munkaközösséget, valamint az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot (a továbbiakban: ipari szakcsoport) is — tagjának az e címen szerzett szolgálati idejét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a társas vállalkozásnak a tagok után társadalombiztosítási járulék befizetés elmulasztása miatt tartozása nincs. A tagi minőségben eltöltött idő szolgálati időként — legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától — csak akkor vehető figyelembe, ha a társas vállalkozás e tartozását teljes egészében megfizette.” 9. § AT. 98. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a jogosultság igazolásának a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő módját rendeletben szabályozza.” 10. § AT. 100. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba felfedésétől visszafelé számított öt éven belül járó összeget és az utána járó — az e törvény 110. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű — késedelmi pótlékot utólag ki kell fizetni.” 11. § A T. 103. §-ának helyébe az alábbi rendelkezés lép: „103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató — ideértve a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését tanulószerződés alapján ellátó gazdálkodó szervezetet is — az egyéb szerv [ 103/C. § (3) bekezdés] és az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdés] — a kiegészítő tevékenységet folytató kivételével — 24,5 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot és 18 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulékot) köteles együttesen fizetni. (2) A biztosított — ha a törvény másképp nem rendelkezik — egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke 6 százalék.