Magyar Közlöny, 1996. július (53-65. szám)

1996-07-03 / 53. szám

3306 MAGYAR KÖZLÖNY 1996/53. szám d) a természet védelméhez fűződő érdekek érvényesí­tése, különösen a gazdasági, pénzügyi, oktatásügyi politika és szabályozórendszer kialakítása, e) a természet védelmével kapcsolatos nyilvántartási, megelőzési, tervezési, szabályozási, hatósági, valamint ter­mészetvédelmi kezelési tevékenységek, f) a természet védelmével kapcsolatos kutatási, bemu­tatási, oktatási, nevelési, ismeretterjesztési és tudományos tevékenység szakmai irányítása és támogatása, g) a természet védelme felelősségi rendszerének meg­határozása, hs a természet védelme intézményrendszerének kiala­kítása, fejlesztése során. (2) A természetvédelem (1) bekezdésben foglaltakon túlmenő feladata, hogy a) a kiemelt oltalmat igénylő, föld-, víz-, növény- és állattani, tájképi, kultúrtörténeti szempontból, illetőleg más közérdekből kiemelt védelemre érdemes természeti értékek és területek körét megállapítsa; b ) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket veszélyeztető jelenségeket feltárja; c) a védett természeti értékek és a védett természeti területek károsodását megelőzze, elhárítsa, a bekövetke­zett károsodását csökkentse vagy megszüntesse; d) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket a jelen és a jövő nemzedék számára megőrizze, azokat szükség szerint helyreállítsa, fenntartásukat, fejlő­désüket biztosítsa. A törvény hatálya 3. § (1) A törvény hatálya kiterjed valamennyi termé­szeti értékre és területre, tájra, továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre, valamint a nemzetközi egyezmé­nyekből és együttműködésből fakadó természetvédelmi feladatokra, kivéve, ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik. (2) A természetvédelemmel összefüggő e törvényben nem szabályozott kérdésekre, a környezet védelmének ál­talános szabályairól szóló 1995. évi Lili. törvény (a továb­biakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Alapfogalmak 4. § E törvény alkalmazásában: a) természeti érték: a természeti erőforrás [Kt. 4. § c) pont], az élővilág és a fennmaradásához szükséges élet­telen környezete, valamint más — e törvényben meghatá­rozott —, természeti erőforrásnak nem minősülő környe­zeti elem [Kt. 4. § a) pont], beleértve a védett természeti értéket is; b) természeti terület: valamennyi olyan földterület, me­lyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek; c) természetes állapot: az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy­ — helyreállításuk kivételével — alig meghatározó módon ját­szott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi; d) természet közeli állapot: az az élőhely, táj, életközös­ség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremt­ve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak; e) védett természeti érték (természet­védelmi érték): e tör­vény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított — kiemelt természetvédelmi oltalomban ré­szesülő — élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközös­ségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmarad­­­vány;­­ f­ élő szervezet (élőlény): mikroorganizmusok, gombák,­­ növények és állatok fajai, alfajai, változatai (a továbbiak­ban együtt: fajok); g) védett természeti terület: e törvény vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt­­ természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület; ha élőhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya (populáció), vagy élőlé­nyek életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, te­nyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak; i) biológiai sokféleség: az élővilág változatossága, amely magában foglalja az élő szervezetek genetikai (fajon belü­li), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget­­ és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét; j) természeti (ökológiai) rendszer: az élő szervezetek, életközösségeik, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes egysége; k) életközösség (társulás): az élővilág egy meghatáro­zott élőhelyen található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kap­csolatrendszerben élnek együtt; l) fenntartható használat (hasznosítás): a természeti ér­tékek olyan módon és ütemben történő használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenésé­hez, ezzel fenntartva a jelen és jövő generációk életlehető­ségeit; m) természetkímélő megoldás (természetkímélő gazdál­kodás): olyan, a fenntartható használat részét képező eljá­rás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területe­ket, a biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy termé­szetközeli állapotuk fennmaradjon.

Next