Magyar Közlöny, 1996. december (108-117. szám)

1996-12-11 / 108. szám

607/ 13. § (1) A költségvetési szervek által érvényesen megköthető jogügylethez kapcsolódóan kincstári vagyont megterhelni — ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendel­kezik — csak a pénzügyminiszter előzetes jóváhagyásával lehet, ha a) a megterhelendő vagyon az Áht. 109/1. §-ának (1) be­kezdésében jelzett vagyon, vagy b) központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lé­vő ingatlanvagyon, vagy egyébként, c) a megterhelés mértéke a vagyontárgy egyedi piaci vagy könyv szerinti értékének 15%-át meghaladja, ide nem értve az egyedi, 5 000 000 forint piaci vagy könyv szerinti érték alatti kincstári vagyontárgyak megterhelését; a két jelzett érték közül az elbírálásnál a magasabb értéket kell figyelembe venni. (2) Amennyiben a megterhelt vagyon vagyonkezelője nem azonos a megterhelést keletkeztető ügyletben kötele­zett vagyonkezelővel, a megterhelt vagyon vagyonkezelője a megterhelés végrehajtását követően kártalanításra tart­hat igényt attól a személytől, akinek érdekében a megter­helés történt. (3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyo­ni körhöz tartozó vagyontárgyak megterheléséhez a vé­dettség jellege szerint illetékes miniszter előzetes egyetér­tése is szükséges. Kincstári vagyon értékesítése 14. § (1) A kincstári vagyonkörből vagyon — különösen — a következő okok miatt kerülhet ki: a) törvény rendelkezik a kincstári vagyonná minősítés megszűnéséről, b) az adott kincstári vagyontárgy az állami feladat ellá­tásához szükségtelenné válik, c) az adott kincstári vagyonhoz kapcsolt állami feladat megszűnik, és a vagyon más állami feladat teljesítéséhez nem kerül felhasználásra, d) az állami feladat ellátásához célszerűbb, gazdasági­lag előnyösebb új vagyontárgy kincstári vagyonkörbe kerü­lése, akár az államháztartás alrendszerein belüli, akár azon kívüli vagyontárgy cseréjével, e) a kincstári vagyon a kincstári vagyongazdálkodáshoz fűzött célok megvalósításához nem szükséges, f) a kincstári vagyon tárgyának más személy tulajdoná­ba kerülésével a vagyonhoz kapcsolódó állami feladat ha­tékonyabban, költségkímélőbb módon oldható meg. (2) Az (1) bekezdésben jelzett indokok felmerülése ese­tén a KVI saját hatáskörben, illetve a vagyonkezelők jelzé­sei alapján az adott vagyontárgy kincstári vagyonkörből történő kikerülésére — annak gazdasági előnyeit bemutat­va, a tervezett értékesítési eljárási formára is utalva — javaslatot tesz a pénzügyminiszternek. (3) Az államot megillető követelések fejében az állam tulajdonába kerülő, de állami feladatellátást nem szol­gáló, a pénzügyminiszter által kincstári vagyoni körből kivehetőnek minősített társasági részesedések [Áht. 109/1. § (1) bekezdés] átadására vonatkozó megállapo­dás megkötését a KVI — a pénzügyminiszternek az ér­tékesítésre vonatkozó döntését követő 30 naptári napon belül — kezdeményezi az Állami Privatizációs és Va­gyonkezelő Részvénytársaságnál (ÁPV Rt.). (4) Amennyiben a KVI a (2) bekezdésben jelzett ja­vaslatot az adott kincstári vagyon által érintett szerv felügyeletét ellátó szerv vezetőjének indítványa alapján tette, az elidegenítést illetően az indítványt az Áht. 109/C. § (2) bekezdése szerinti egyetértésnek kell tekin­teni. (5) Amennyiben központi költségvetési szerv kincstári vagyon társasági tulajdonba adásával kíván gazdasági tár­saságot, közhasznú társaságot alapítani, illetve ily módon kíván társasági részesedést szerezni, a pénzügyminiszter­nek az Áht. 94. § (4) bekezdése szerinti egyetértése egyben a kincstári vagyonkörből történő kikerüléshez szükséges jóváhagyást is tartalmazhatja. Az erre történő kifejezett utalás hiányában a kincstári vagyon gazdasági társaság (közhasznú társaság részére) vagyoni hozzájárulásként, il­letve mellékszolgáltatásként csak használatba adható. (6) Amennyiben a központi költségvetési szerv az Áht. 91/A. §-ban meghatározott esetben gazdasági társaságot, közhasznú társaságot alapít, az Áht. 91/A. § (3) bekezdése szerinti jogszabályhoz megadott pénzügyminiszteri egyet­értés egyben a gazdasági társaság, közhasznú társaság ala­pításához, adott esetben a kincstári vagyonkörből történő kikerüléshez szükséges pénzügyminiszteri jóváhagyást is jelentheti. Ezekről a tényekről az egyeztetés során külön nyilatkozni kell, ennek hiányában az alapító a kincstári vagyont csak a jelzett társaság használatába adhatja. 15. § (1) A kincstári vagyont — a költségvetési törvényben, illetve e rendelet 17. §-ában meghatározott kivételtől elte­kintve — a KVI, illetve a KVI által megbízott olyan sze­mély értékesítheti, aki az értékesítésre kiírt pályázatot elnyeri. Pályázat kiírása nélkül is értékesíthet az a központi költségvetési szerv, amely az értékesítésre szánt vagyonnak a vagyonkezelője. A KVI és a központi költségvetési szerv ebben az esetben a vagyon értékesítésére vonatkozóan külön megállapodást köt, amely tartalmazza az értékesíté­si eljárás formáját. (2) A KVI a kincstári vagyon értékesítésére vonatko­zóan e rendelet kihirdetését követő 90 naptári napon belül versenyeztetési szabályzatot készít. (3) A versenyeztetési szabályzatot a Magyar Közlöny­ben kell közzétenni. MAGYAR KÖZLÖNY 1996/108. szám

Next