Magyar Közlöny, 1996. december (108-117. szám)
1996-12-11 / 108. szám
607/ 13. § (1) A költségvetési szervek által érvényesen megköthető jogügylethez kapcsolódóan kincstári vagyont megterhelni — ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik — csak a pénzügyminiszter előzetes jóváhagyásával lehet, ha a) a megterhelendő vagyon az Áht. 109/1. §-ának (1) bekezdésében jelzett vagyon, vagy b) központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévő ingatlanvagyon, vagy egyébként, c) a megterhelés mértéke a vagyontárgy egyedi piaci vagy könyv szerinti értékének 15%-át meghaladja, ide nem értve az egyedi, 5 000 000 forint piaci vagy könyv szerinti érték alatti kincstári vagyontárgyak megterhelését; a két jelzett érték közül az elbírálásnál a magasabb értéket kell figyelembe venni. (2) Amennyiben a megterhelt vagyon vagyonkezelője nem azonos a megterhelést keletkeztető ügyletben kötelezett vagyonkezelővel, a megterhelt vagyon vagyonkezelője a megterhelés végrehajtását követően kártalanításra tarthat igényt attól a személytől, akinek érdekében a megterhelés történt. (3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyoni körhöz tartozó vagyontárgyak megterheléséhez a védettség jellege szerint illetékes miniszter előzetes egyetértése is szükséges. Kincstári vagyon értékesítése 14. § (1) A kincstári vagyonkörből vagyon — különösen — a következő okok miatt kerülhet ki: a) törvény rendelkezik a kincstári vagyonná minősítés megszűnéséről, b) az adott kincstári vagyontárgy az állami feladat ellátásához szükségtelenné válik, c) az adott kincstári vagyonhoz kapcsolt állami feladat megszűnik, és a vagyon más állami feladat teljesítéséhez nem kerül felhasználásra, d) az állami feladat ellátásához célszerűbb, gazdaságilag előnyösebb új vagyontárgy kincstári vagyonkörbe kerülése, akár az államháztartás alrendszerein belüli, akár azon kívüli vagyontárgy cseréjével, e) a kincstári vagyon a kincstári vagyongazdálkodáshoz fűzött célok megvalósításához nem szükséges, f) a kincstári vagyon tárgyának más személy tulajdonába kerülésével a vagyonhoz kapcsolódó állami feladat hatékonyabban, költségkímélőbb módon oldható meg. (2) Az (1) bekezdésben jelzett indokok felmerülése esetén a KVI saját hatáskörben, illetve a vagyonkezelők jelzései alapján az adott vagyontárgy kincstári vagyonkörből történő kikerülésére — annak gazdasági előnyeit bemutatva, a tervezett értékesítési eljárási formára is utalva — javaslatot tesz a pénzügyminiszternek. (3) Az államot megillető követelések fejében az állam tulajdonába kerülő, de állami feladatellátást nem szolgáló, a pénzügyminiszter által kincstári vagyoni körből kivehetőnek minősített társasági részesedések [Áht. 109/1. § (1) bekezdés] átadására vonatkozó megállapodás megkötését a KVI — a pénzügyminiszternek az értékesítésre vonatkozó döntését követő 30 naptári napon belül — kezdeményezi az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál (ÁPV Rt.). (4) Amennyiben a KVI a (2) bekezdésben jelzett javaslatot az adott kincstári vagyon által érintett szerv felügyeletét ellátó szerv vezetőjének indítványa alapján tette, az elidegenítést illetően az indítványt az Áht. 109/C. § (2) bekezdése szerinti egyetértésnek kell tekinteni. (5) Amennyiben központi költségvetési szerv kincstári vagyon társasági tulajdonba adásával kíván gazdasági társaságot, közhasznú társaságot alapítani, illetve ily módon kíván társasági részesedést szerezni, a pénzügyminiszternek az Áht. 94. § (4) bekezdése szerinti egyetértése egyben a kincstári vagyonkörből történő kikerüléshez szükséges jóváhagyást is tartalmazhatja. Az erre történő kifejezett utalás hiányában a kincstári vagyon gazdasági társaság (közhasznú társaság részére) vagyoni hozzájárulásként, illetve mellékszolgáltatásként csak használatba adható. (6) Amennyiben a központi költségvetési szerv az Áht. 91/A. §-ban meghatározott esetben gazdasági társaságot, közhasznú társaságot alapít, az Áht. 91/A. § (3) bekezdése szerinti jogszabályhoz megadott pénzügyminiszteri egyetértés egyben a gazdasági társaság, közhasznú társaság alapításához, adott esetben a kincstári vagyonkörből történő kikerüléshez szükséges pénzügyminiszteri jóváhagyást is jelentheti. Ezekről a tényekről az egyeztetés során külön nyilatkozni kell, ennek hiányában az alapító a kincstári vagyont csak a jelzett társaság használatába adhatja. 15. § (1) A kincstári vagyont — a költségvetési törvényben, illetve e rendelet 17. §-ában meghatározott kivételtől eltekintve — a KVI, illetve a KVI által megbízott olyan személy értékesítheti, aki az értékesítésre kiírt pályázatot elnyeri. Pályázat kiírása nélkül is értékesíthet az a központi költségvetési szerv, amely az értékesítésre szánt vagyonnak a vagyonkezelője. A KVI és a központi költségvetési szerv ebben az esetben a vagyon értékesítésére vonatkozóan külön megállapodást köt, amely tartalmazza az értékesítési eljárás formáját. (2) A KVI a kincstári vagyon értékesítésére vonatkozóan e rendelet kihirdetését követő 90 naptári napon belül versenyeztetési szabályzatot készít. (3) A versenyeztetési szabályzatot a Magyar Közlönyben kell közzétenni. MAGYAR KÖZLÖNY 1996/108. szám