Magyar Krónika, 2014. június-december (1. évfolyam, 1-7. szám)
2014-09-01 / 4. szám
2014/4 Szeptember | Az utolsó ítélet angyala A hajdan szeptember 24-ével kezdődő Mérleg havát eleink Szent Mihály havának hívták. A két név arra utal, hogy valamikor az őszpont a Mérleg csillagképbe esett. Mihály arkangyal (szept. 29.) e csillagászati hónap „élenjáró” szentje. A mérleg (és a kard) az igazságszolgáltatás jelképe. Az egyiptomi túlvilághitben az elhunyt szívét tették mérlegre az istenek, elég könnyű-e. Idővel az alvilági mérleg azonosult az égi Mérleggel. Miért? Mert az őszi napéjegyenlőséggel előre vetül a természet „halálának” a képe. Az égi igazságtétel és a csillagkép a prehellén, zsidó és keresztény gondolatkörben is öszszekapcsolódott. E képzetkörben lett a végítélet arkangyala, Mihály a lelkek mérlegelője. Mikháel, az „Istenhez hasonló” a zsidó nemzet őrangyala volt (Dán 10,13; 21,8ikk), a kereszténység a harcos egyház szentjeként adoptálta. A János evangélista által róla festett képről a gnosztikus perzsa pantheon egyik szellemalakja tekint ránk. Zoroaszter tanítása szerint a világban a Jó és a Rossz, a fény és árnyék erői harcolnak egymással. A Jelenések könyve szerint ez történik az utolsó ítéletkor (Jel 12,7-9). A végső küzdelemben természetesen Mihály és serege diadalmaskodik. A mennyei vezér a katolikus művészetben szárnyasan, többnyire páncélban jelenik meg. Keresztes vitézhez illően a mellvértjén Szent Györgyéhez hasonló, ezüst alapon díszes szárvégződésű, vörös keresztet visel. A legyőzött sátán, rendre sárkány alakban a lába alatt hever. Alvezérei a naptár katonaszentjei, akik csapataik élén az év „frontvonalán” állnak. A jelesebbek: Sebestyén (jan. 20.), Marinus és Kerény (márc. 3. és 30.), Theodor és György (ápr. 20. és 24.), Flórián (máj. 4.), Achatius (jún. 22.), Jakab (júl. 25.), Móric (szept. 22.), Dömötör (okt. 26.), Euszták és Márton (nov. 2. és 11.). Tavasszal és ősszel, a Mars által fémjelzett időszakokban, amikor a világosság és a sötétség közt különösen heves harc folyik, sűrűbb a hadrend, míg a karácsonyi béke idejére a naptárszerkesztők egy katonát sem állítottak. Mihály tiszteletét katonavolta határozta meg. A bizánci birodalom patrónusa volt, Franciaország védőszentje lett. Hadászatilag fontos hegyormokat, vár- és városkapukat neveztek el róla (Mont-Saint-Michel szigete Franciaországban, Szent Mihály-kapu Pozsonyban). Ez a szokás kiterjedt „alvezéreire” is (pannonhalmi Szent Márton-hegy, Balaton-vidéki Szent György-hegy). Egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel ábrázolják, melynek serpenyőiben egyegy csöpp meztelen lélek reszket. A mérleg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ördög az egyik serpenyőt alattomban lehúzza. Mihály a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, az Úr Mihályt küldte, hogy az elhunyt Mózesről gondoskodjék, a keleti keresztények szerint Máriát vitte az égbe. Temetők, temetőkápolnák, csontkamrák védnökének tekintették, innen a halottszállító eszköz „Szent Mihály lova” neve. A Göncöl egyik régi neve, „Szent Mihály szekere” arra utal, hogy a régiek e csillagképben halottas járművet láttak. Az egyiptomi mitológiában Anubisz és Thot, a görögben Thot megfelelője, Hermész töltötte be a lélekmérlegelő, lélekvezető tisztét. Mihály mást is örökölt tőle: azok a hegyek és dombtetők, melyeket a keresztények neki szenteltek, korábban Hermész Mercurius templomainak adtak helyet. No és a kapuk? Hermész ebben is előképe, hiszen az utak, átkelőhelyek, kapuk istene is volt. (A naptári sarokpontokat régente kapuhoz hasonlították.) Megfeleltetésük az ókeresztény időkben oly mérvű volt, hogy nem átallották az arkangyalt Hermész szárnyas kalapjában, caduceusszal ábrázolni. Ezért volt a Tejútnak, a „lelkek útjának” is egyik elterjedt régi elnevezése „Szent Mihály útja”. Hermész/Mercurius az ég két pontján teszi főleg a dolgát. Az Ikrek csillagkép és jegy planétauraként az ég látható kapuinak egyikében, a Tejút és az állatöv keresztútján lélekvezető. Mint a Szűz csillagkép és jegy planétaura az őszi napéjegyenlőségkor, mely korábban a Szűz és Mérleg csillagképek határára, utóbb a Szűz csillagképbe esett, az élők és elhunytak tetteit mérlegeli, éves zárszámadást végez. Hermész Thornak mint a kereskedés, számolás, mérés istenének is eszköze a mérleg. A szepeshelyi Szent Mártonszékesegyház Szent Mihály oltárképe Fotó: Méry Gábor MAGYAR KRÓNIKA 6