Magyar Krónika, 2014. június-december (1. évfolyam, 1-7. szám)

2014-09-01 / 4. szám

2014/4 Szeptember | Az utolsó ítélet angyala A hajdan szeptember 24-ével kez­dődő Mérleg havát eleink Szent Mihály havának hívták. A két név arra utal, hogy valamikor az ősz­pont a Mérleg csillagképbe esett. Mihály arkangyal (szept. 29.) e csil­lagászati hónap „élenjáró” szentje. A mérleg (és a kard) az igazság­szolgáltatás jelképe. Az egyiptomi túlvilághitben az elhunyt szívét tették mérlegre az istenek, elég könnyű-e. Idővel az alvilági mér­leg azonosult az égi Mérleggel. Miért? Mert az őszi napéjegyenlő­séggel előre vetül a természet „ha­lálának” a képe. Az égi igazságtétel és a csillagkép a prehellén, zsidó és keresztény gondolatkörben is ösz­­szekapcsolódott. E képzetkörben lett a végítélet arkangyala, Mihály a lelkek mérlegelője. Mikháel, az „Istenhez hasonló” a zsidó nemzet őrangyala volt (Dán 10,13; 21,8ikk), a kereszténység a harcos egyház szentjeként adop­tálta. A János evangélista által róla festett képről a gnosztikus per­zsa pantheon egyik szellemalakja tekint ránk. Zoroaszter tanítása szerint a világban a Jó és a Rossz, a fény és árnyék erői harcolnak egy­mással. A Jelenések könyve sze­rint ez történik az utolsó ítéletkor (Jel 12,7-9). A végső küzdelemben természetesen Mihály és serege diadalmaskodik. A mennyei vezér a katolikus művészetben szárnya­san, többnyire páncélban jelenik meg. Keresztes vitézhez illően a mellvértjén Szent Györgyéhez ha­sonló, ezüst alapon díszes szár­végződésű, vörös keresztet visel. A legyőzött sátán, rendre sárkány alakban a lába alatt hever. Alve­­zérei a naptár katonaszentjei, akik csapataik élén az év „frontvona­lán” állnak. A jelesebbek: Sebestyén (jan. 20.), Marinus és Kerény (márc. 3. és 30.), Theodor és György (ápr. 20. és 24.), Flórián (máj. 4.), Acha­­tius (jún. 22.), Jakab (júl. 25.), Mó­ric (szept. 22.), Dömötör (okt. 26.), Euszták és Márton (nov. 2. és 11.). Tavasszal és ősszel, a Mars által fémjelzett időszakokban, amikor a világosság és a sötétség közt kü­lönösen heves harc folyik, sűrűbb a hadrend, míg a karácsonyi béke idejére a naptárszerkesztők egy katonát sem állítottak. Mihály tiszteletét katonavol­ta határozta meg. A bizánci biro­dalom patrónusa volt, Franciaor­szág védőszentje lett. Hadászati­­lag fontos hegyormokat, vár- és városkapukat neveztek el róla (Mont-Saint-Michel szigete Fran­ciaországban, Szent Mihály-kapu Pozsonyban). Ez a szokás kiter­jedt „alvezéreire” is (pannonhalmi Szent Márton-hegy, Balaton-vidé­­ki Szent György-hegy). Egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel ábrá­zolják, melynek serpenyőiben egy­­egy csöpp meztelen lélek reszket. A mérleg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ördög az egyik serpenyőt alattomban lehúzza. Mihály a lel­kek vezetője, a holtak túlvilági szó­szólója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, az Úr Mihályt küldte, hogy az elhunyt Mózesről gondoskod­jék, a keleti keresztények szerint Máriát vitte az égbe. Temetők, temetőkápolnák, csontkamrák védnökének tekintették, innen a halottszállító eszköz „Szent Mi­hály lova” neve. A Göncöl egyik régi neve, „Szent Mihály szekere” arra utal, hogy a régiek e csillag­képben halottas járművet láttak. Az egyiptomi mitológiában Anubisz és Thot, a görögben Thot megfelelője, Hermész töltötte be a lélekmérlegelő, lélekvezető tisztét. Mihály mást is örökölt tőle: azok a hegyek és dombtetők, melye­ket a keresztények neki szentel­tek, korábban Hermész­ Mercurius templomainak adtak helyet. No és a kapuk? Hermész ebben is előké­pe, hiszen az utak, átkelőhelyek, kapuk istene is volt. (A naptári sa­rokpontokat régente kapuhoz ha­sonlították.) Megfeleltetésük az ókeresztény időkben oly mérvű volt, hogy nem átallották az arkan­gyalt Hermész szárnyas kalapjá­ban, caduceusszal ábrázolni. Ezért volt a Tejútnak, a „lelkek útjának” is egyik elterjedt régi elnevezése „Szent Mihály útja”. Hermész/Mercurius az ég két pontján teszi főleg a dolgát. Az Ikrek csillagkép és jegy planéta­uraként az ég látható kapuinak egyikében, a Tejút és az állatöv keresztútján lélekvezető. Mint a Szűz csillagkép és jegy planéta­ura az őszi napéjegyenlőségkor, mely korábban a Szűz és Mérleg csillagképek határára, utóbb a Szűz csillagképbe esett, az élők és elhunytak tetteit mérlegeli, éves zárszámadást végez. Hermész­ Thornak mint a kereskedés, szá­molás, mérés istenének is eszköze a mérleg. A szepeshelyi Szent Márton­­székesegyház Szent Mihály oltárképe Fotó: Méry Gábor MAGYAR KRÓNIKA 6

Next