Magyar Krónika, 2014. június-december (1. évfolyam, 1-7. szám)
2014-09-01 / 4. szám
2005 óta a Hollandiában élő lengyelek száma a korábbi duplájára nőtt. A magyar munkavállalók kivándorlása 2011-ben, a német és az osztrák munkaerőpiac megnyitását követően indult meg igazán. Azóta legalább 250-350 ezer ember hagyta el Magyarországot. A kelet-nyugati Európán belüli migráció belföldi hatásait egyelőre korai lenne megjósolni. ✓ Átalakuló etnikai viszonyok Európa országaiban a külföldön született lakosság két és tíz százalék között mozog. Egy 2013-as felmérés szerint az Európai Unió lakosságát tekintve 17,3 millióan élnek másik tagországban, ugyanakkor 33,5 millió Unión kívül született ember élt a közösség területén. A célországok eltérő számítási módszerei miatt persze szinte lehetetlen megállapítani a migránsok pontos számát. Nagy-Britanniában például azokat számítják emigránsoknak, akik az országhatáron kívül születtek, míg Németországban azokat, akiknek nincs német állampolgárságuk. A számítás a kibocsátó országok szemszögéből sem egységes. Ausztriában a három, Belgiumban a hat hónapnál, Finnországban pedig csak az egy évnél hoszszabb ideig távol lévőket számítják emigránsnak, Lengyelországban és Romániában viszont csak az örökre kivándorlókat számolják. Az elmúlt évtizedek európai népmozgásai alapjaiban formálhatják át az öreg kontinens identitását. A kérdés nem kizárólag az, milyen egy adott ország etnikai arculata, hanem az, miként definiálja majd a társadalom önmagát. Kelet-Európában az új jövevények híján a nemzeti identitás a nyugatinál sokkal statikusabb lesz, így ezek az államok továbbra is történelmi szomszédaik ellenében határozzák meg önmagukat. Másként alakul át a nyugati társadalmak önazonossága, ahol az iszlámellenességgel párhuzamosan a kelet-európaiakkal szembeni ellenállás is erősödik. A XVIII. század nemzetképe nagy próbatétel előtt áll. A jövőben rivális nemzetvíziók küzdenek majd a befogadás és kizárás frontján. Ki a brit, ki a francia, ki a német? Britebb-e egy pakisztáni származású muszlim lord, mint a keresztény lengyel migránsok Londonban született gyereke? Franciább-e a keresztény, harmadik generációs elefántcsontparti migráns az iszlámra áttért tősgyökeres bretoninál? Németebb-e a nemzeti válogatottban játszó félig török focista a frissen állampolgárságot szerzett cseh gyári munkásnál? Az identitás és nemzeti önazonosság állandóan változó, képlékeny dolog. Európa lassan újradefiniálja önmagát. ■ lyWMiMWi 45