Magyar Krónika, 2015. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

2015-08-01 / 8. szám

Ebben a díszítést sokszor a funkció elé helyező­ környezetalakí­tási szemléletben kapott kivételesen fontos helyet a százötven éve szü­letett Róth Miksa, aki magát legszí­vesebben üvegfestő­nek nevezte, de tudjuk, hogy ennél sokkal több volt. Több volt, mert fiatalkori európai tanulmányútjai során olyan alapos historikus, művészettörténeti és stílusismeretekre tett szert, melyek felvértezettségével pályája során a kor magyar építészei legjobbjai, Ybl Miklós, Steindl Imre, Komor Marcell, Jakab Dezső­, Alpár Ignác, Korb Fló­­ris, Maróti Géza és mások igazi al­kotóművészi partnerévé vált. S több volt, mert ugyan sok esetben vállalt tisztán kivitelező­i feladatokat (akkor is mindig a legjobbak pl. Nagy Sán­dor vagy Körösfői Kriesch Aladár terveit megvalósítva), de komoly heraldikai, mitológiai ismeretek birtokában gyakran a tervezést is maga végezte, s több volt, mert az üveg alkalmazása mellett mozaik­művészként is egyedülállót alkotott. Ráadásul azért is hervadhatatlanok mindkét területen az érdemei, mert a két, építészethez és belsőépítészethez egyaránt kapcsolódó műfajban - az üvegablakban és a falmozaikban - úttörő szerepet vállalt e nagy múltú, évezredes történelemmel bíró tech­nikák felelevenítésével, megújításával s kora ízlésvilágába illesztésével. Az alkotóművész Róth Miksa kivételesen erős önképző volt, bár kétségtelen, hogy indulásában, pá­lyaválasztásában döntő szerepe volt 99 MAGYAR KRÓNIKA Ablakok a Debreceni Egyetem aulájából

Next