Magyar Krónika, 2017. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

2017-03-01 / 3. szám

KVASSAY JENŐ (Buda, 1850. július 5. - Budapest, 1919. június 6.) vízmérnök, a magyar vízügyi szolgálat meg­határozó személyisége. Mezőgazdasági és víz­építési tanulmányait a híres magyaróvári (ma Mosonmagyaróvár) Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, később a párizsi Híd- és Útépítő Iskolában (École des Ponts et Chaussées) folytatta. 1878- tól az akkori földművelésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó mezőgazdasági-vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezője, 1880-tól vezetője volt, 1891 -től az újonnan létrehozott Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) első embere lett. Közel harminc éven át, 1918-ig irányította e vízügyi csúcsszervet. Munkássága kiterjedt az első korszerű vízjogi törvény megalkotására, valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezésé­re. Számos szakkönyv és szakcikk szerzője is volt. Sírja Őrbottyánban található. Nevét ma több emlékmű őrzi, róla nevezték el a Soroksári-Dunát az Elő-Dunától a Csepel-szi­­get északi csücskénél elválasztó zsilipet is. ■­misültek, a nagy táblás, monokultú­rás növénytermesztés és legeltetés pedig egészen más szempontokat hozott előtérbe, más hatásokkal is járt a környezetre. Akárcsak a Tisza szabályozása, Széchenyi életművének egyik jelen­tős eleme. Utólag már tudható, hogy a hajózási szempontok előtérbe he­lyezése súlyos következményekkel is járt. A folyó természetes kanya­rulatainak lefűzésével a Tisza hossza közel felére csökkent, a felgyorsult víz pedig jelentősen elmélyítette a medret. Ennek következtében ala­csony vízállásnál a talaj kapillárisain, hajszálrepedésein keresztül elcsorog a talajvíz, ami az Alföld szikesedé­­sének legfőbb oka. Az áradásokkor lerakódó hordalék ugyanakkor fel­tölti a hullámteret, szűkítve a folyó keresztmetszetét. A folyó árvízkor úgy zúdul le a medren, hogy nincs ideje szétterülni az ártérben, nem tudja kifejteni jótékony hatását, így vált a víz áldásból olyan veszede­lemmé, ami ellen egyre magasabb gátakkal védekezünk, siettetve az ország területéről történő kifolyását. A kapillárisokon ilyenkor visszafelé nyomott talajvizet pedig, energiát és pénzt fölemésztve szivattyúkkal pumpálják vissza a mederbe. Rendszerszemlélet kell A probléma egyik oka, hogy az ember az idők folyamán leszokott az interdiszciplináris, azaz több tu­dományterület összefüggő tényeit rendszerben szemlélő gondolko­dásról. Molnár Géza Tisza-kutató, a Fenntartható Fejlődés és Erőfor­rások Kutatócsoport munkatársa tavasszal drasztikusan megnő a belvizes területek nagysága­­ ,­­ szmoG: 21

Next