Magyar Krónika, 2017. július-december (4. évfolyam, 7-12. szám)

2017-07-01 / 7. szám

2017/7. JÚLIUS Lapszámunk szerzői: Ágoston Balázs ........................42. Bándy Péter ...............................40. Barta Boglárka ..........................118. Bencsik Gábor ..........................110. Berend Iván ................................74. Bertók T. László ........................62 Dömölky Dániel.......................102. Farkas Anita................................90. Fehérváry Krisztina .................70. Feledy Balázs..............................98. Futó Tamás................................122. Galsai Dániel ..............................76. Gáspár Ferenc............................54. Jankovics Marcell.......................6. Kerényi Imre ..............................88. Kovács Dániel............................44. Marton Mária ............................80. Német Dániel ...........................106. Olmvia Frigyes...............................127. Így szól az új tézis: a szabad identitásvá­lasztás alapjog. Valóban így van? Mi is az identitás: jog­­gyakorlás vagy sors? Ezzel az egy kérdéssel két ellentétes világkép legbelső szembesze­gülését tárhatjuk fel. Az egyik szerint annak meghatározása, hogy ki vagyok, egyes-egyedül az én jogom, az én szabadságom. E szabadságomban mindaddig, amíg másokat a saját szabadsá­gukban nem korlátozok, senki nem akadá­lyozhat, de még csak nem is befolyásolhat. A másik viszont azt mondja, hogy az ön­azonosságom, idegen szóval az identitásom­­ áldjon vagy verjen­­ a sorsom. Sorsom, hogy férfi vagyok vagy nő, magyar, dán, rétoromán vagy szlovák, sorsom, hogy zsidó vagyok, örmény vagy cigány, sorsom a vallásom, sorsom a családomhoz tarto­zásom, sorsom, hogy gyerekeket neveljek, sorsom az elhivatásom a szolgálatra, sor­som a tehetségem vagy annak hiánya, sor­som a kötődésem a szülőföldemhez, sorsom a születésem, sorsom az életem, és sorsom még a halálom is, ha úgy fordul a világ. Igaz, a sors nem kényszer, kevesebb és több is annál. Hiszen nem szabadon válasz­tott, de önként vállalt, akár a legvégsőkig is. Ezért nem is gyengeség, nem önfeladás, hanem erőforrás. Lehetek ura a sorsom­nak, de nem cserélgethetem, mint valami megunt öltözéket. Évezredek peregtek le úgy, hogy Eu­rópa ethosza, a közösség egyetértésével kiformált alapértéke a sors vállalása volt. Vörösmarty, Petőfi, Ady, Radnóti sorsvál­lalók voltak, sorsvállalókként lettek szá­munkra érték-etalonná. Ma már nem azok? Ma már nem érvé­nyes a Szózat? Ez az a kérdés, amit újra és újra fel kell tennünk magunknak. Ha nem tesszük, a sors válaszolja meg. Vagy helyettünk, vagy nélkülünk. ■ Orbán Viktor ..............................36. Sajgó Szabolcs...........................75. Szántó T. György.......................98. Schmidt Bea...............................124. Somfai Sándor..........................90. Spangel Péter...........................102. Szabó Judit.................................68. Szakolczay Lajos......................96. Szarka Sándor............................48. Szecsődi Balázs..........................36. Szentes Anna...............................10. Szigethy Gábor ........................94. Szmodis Imre ..............................8. T. Szántó György.......................98. Urbán Judit.................................46. Varga Zoltán .............................118. Vermes Tibor...............................10. Vogt Gergely..............................80. WIKIPIWA.COM BENCSIK GÁBOR főszerkesztő

Next