Magyar Krónika, 2017. július-december (4. évfolyam, 7-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
2017/7. JÚLIUS Lapszámunk szerzői: Ágoston Balázs ........................42. Bándy Péter ...............................40. Barta Boglárka ..........................118. Bencsik Gábor ..........................110. Berend Iván ................................74. Bertók T. László ........................62 Dömölky Dániel.......................102. Farkas Anita................................90. Fehérváry Krisztina .................70. Feledy Balázs..............................98. Futó Tamás................................122. Galsai Dániel ..............................76. Gáspár Ferenc............................54. Jankovics Marcell.......................6. Kerényi Imre ..............................88. Kovács Dániel............................44. Marton Mária ............................80. Német Dániel ...........................106. Olmvia Frigyes...............................127. Így szól az új tézis: a szabad identitásválasztás alapjog. Valóban így van? Mi is az identitás: joggyakorlás vagy sors? Ezzel az egy kérdéssel két ellentétes világkép legbelső szembeszegülését tárhatjuk fel. Az egyik szerint annak meghatározása, hogy ki vagyok, egyes-egyedül az én jogom, az én szabadságom. E szabadságomban mindaddig, amíg másokat a saját szabadságukban nem korlátozok, senki nem akadályozhat, de még csak nem is befolyásolhat. A másik viszont azt mondja, hogy az önazonosságom, idegen szóval az identitásom áldjon vagy verjen a sorsom. Sorsom, hogy férfi vagyok vagy nő, magyar, dán, rétoromán vagy szlovák, sorsom, hogy zsidó vagyok, örmény vagy cigány, sorsom a vallásom, sorsom a családomhoz tartozásom, sorsom, hogy gyerekeket neveljek, sorsom az elhivatásom a szolgálatra, sorsom a tehetségem vagy annak hiánya, sorsom a kötődésem a szülőföldemhez, sorsom a születésem, sorsom az életem, és sorsom még a halálom is, ha úgy fordul a világ. Igaz, a sors nem kényszer, kevesebb és több is annál. Hiszen nem szabadon választott, de önként vállalt, akár a legvégsőkig is. Ezért nem is gyengeség, nem önfeladás, hanem erőforrás. Lehetek ura a sorsomnak, de nem cserélgethetem, mint valami megunt öltözéket. Évezredek peregtek le úgy, hogy Európa ethosza, a közösség egyetértésével kiformált alapértéke a sors vállalása volt. Vörösmarty, Petőfi, Ady, Radnóti sorsvállalók voltak, sorsvállalókként lettek számunkra érték-etalonná. Ma már nem azok? Ma már nem érvényes a Szózat? Ez az a kérdés, amit újra és újra fel kell tennünk magunknak. Ha nem tesszük, a sors válaszolja meg. Vagy helyettünk, vagy nélkülünk. ■ Orbán Viktor ..............................36. Sajgó Szabolcs...........................75. Szántó T. György.......................98. Schmidt Bea...............................124. Somfai Sándor..........................90. Spangel Péter...........................102. Szabó Judit.................................68. Szakolczay Lajos......................96. Szarka Sándor............................48. Szecsődi Balázs..........................36. Szentes Anna...............................10. Szigethy Gábor ........................94. Szmodis Imre ..............................8. T. Szántó György.......................98. Urbán Judit.................................46. Varga Zoltán .............................118. Vermes Tibor...............................10. Vogt Gergely..............................80. WIKIPIWA.COM BENCSIK GÁBOR főszerkesztő