Magyar Krónika, 2018. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)
2018-02-01 / 2. szám
lított ki papírt a nőtlenségéről, mert hoztak egy törvényt, amely tiltotta, hogy iraki férfi európai nőt vegyen feleségül. A kiskapu az volt, hogy egy bagdadi keresztény templomban keltek egybe, majd Zsuzsa visszajött Magyarországra, 1977 elején pedig Besszám is követte. Azóta nem tette lábát iraki földre. Akkoriban egy szót sem tudott magyarul, de bekopogott a Pannónia filmstúdióba, és Salusinszky Miklós műteremvezető felvette fázisrajzolónak. A szakma nagy nevei társaságában dolgozva részt vett például a legendás Mézga család és a Pumukli sorozatok elkészítésében. 1983-ban előrelépett a ranglétrán, amikor átigazolt az MTV-hez, és rábízták a rajzfilmes csapat vezetését. Itt dolgozott a rendszerváltásig, amikor megszüntették a grafika osztályt. Kollégáival megalapította a Dana Rajzfilmstúdiót, amelynek működése az aranykor volt az életében. Kuvaiti megrendelésre gyártották a rajzfilmeket, több ezer dolláros forgalmat bonyolítottak évente. Csakhogy 2000-ben Szaddám lerohanta Kuvaitot, és megszűnt a megrendelés. Nem sikerült új partnert találni, ráadásul az ügyvezető meg is lopta Besszámot. A csőd időszakában kétszer is katéterezték a szívkoszorúerét. Mindenét elvesztette. Amikor felépült, visszatért a karikatúrához. Londonban és Párizsban működő emigráns iraki újságoknak kezdett dolgozni, majd miután az amerikaiak lerohanták Irakot, felkérték, hogy dolgozzon az Al Madának. Bár a lap a kurdok védelmét élvezi, azért az itt dolgozók sem érezhetik magukat teljes biztonságban. Besszám elmeséli, hogy nemsokára megjelenik egy album az életművéről, de nem mehet haza a bagdadi könyvbemutatóra. A szomorúság felhői futnak át az arcán. Egy kolléga ajatollahot bombaturbánban ábrázoló rajza miatt megtámadták a szerkesztőségét Bagdadban. Kézigránátokat dobáltak be az ablakon. Nem halt meg, de el kellett menekülnie kurd területre. Az iszlámnak nincs humorérzéke. Besszám közben kávéval kínál. Már magyar módra issza, kotyogóban főzi, bár megjegyzi, azért keletiesen, szűretlenül az igazi. Az illatozó fekete közben öccséről mesél, aki nyolc évet húzott le egy iráni hadifogolytáborban a Szaddám által 1980- ban kirobbantott irak-iráni háború után. Amikor egy fogolycsere eredményeként lesoványodva, betegen hazatért, nyolcéves kisfia azt kérdezte, ki ez a bácsi? Családjával azóta már San Diegóban él, üldözött keresztényként fogadta be az USA. Az illegális migránsok között egyetlen keresztény sincs, hangsúlyozza Besszám, ők mind legális úton kapnak menekültstátuszt. Rokonai élnek Ditroitban, Hollandiában, Svédországban is. A család utolsó tagja, aki legtovább kitartott Irakban, végül kurd területre, Szulejmániába menekült, miután fegyveres iszlamisták megtámadták keresztény templomukat. Mára nagyon kevesen maradtak otthon az őshonos keresztények közül. Az iszlamisták brutalitására és az illegális migrációra terelődik a szó. Besszám lakonikus tömörséggel fogalmazza meg véleményét az iszlám szélsőségesektől. Mi sem áll tőlük távolabb, mint a mások iránti tolerancia, együttérzés, megbocsátás, és ezen nem fognak változtatni Európában sem. Ugyanakkor sok intelligens volt mohamedán barátja van itt, Európában, akik szégyellik, amit a szélsőségesek tesznek, ezért meg is tagadják vallásukat. Mint mondja, teljesen egyetért a magyar kormánnyal: nem szabad beengedni azokat, akik esetében kizárt az integráció, akik a Korán parancsát úgy értelmezik, hogy meg kell ölni a keresztényeket, a zsidókat és minden nem iszlám hitűt. Akik elhiszik, hogy ártatlan nők és gyerekek vérében gázolva kerülhetnek a mennyországba. ■ Egy veszélytelen dolgozószoba 94