Magyar Krónika, 2018. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)

2018-06-01 / 6. szám

HOLLÓS LÁSZLÓ hálából, és 2000-ben ugyancsak közadako­zásból építették újjá. A Vasarely és az Óbuda Múzeum mellett elhaladva a szakrális rész következik. Ez régen a Krúdy-negyeddel és a templomokkal egységes városképet alkotott, egészen addig, amíg a negyvenes években át nem adták az Árpád hidat. Aztán a felüljáró megépítésével e rész még inkább különvált. A királynék városa Az Árpád-házi Szent Erzsébetről elne­vezett kis tér már Óbuda szakrális részén található. Szent Erzsébet, a karitász és az önzetlen szeretet európai szentje korai gyermekéveit itt élte Óbudán. A téren álló Szent Péter és Pál főplébánia templomot, ahol harmincnyolc évvel ezelőtt az eskü­vőm volt, még Szent István alapította 1015- ben. Mátyás király krónikását, Antonio Boncinit valahol itt temették el a környéken, a templom falán emléktábla hirdeti ezt. A templom mai formáját a Zichyek idején nyerte, ők svábokat, katolikus németeket telepítettek be, többnyire Baden-Württem­­bergből. Apai nagyanyám is az úgynevezett Braunhaxlerek közé tartozott. Ápoltuk is ezt a hagyományt gyermekkoromban. Em­lékszem, amikor apám szüreti bált rende­zett, kis pónifogatot hajtottam. Óbuda mindig is a különböző vallások együttélésének szimbóluma volt, és talán még ma is az. A református templom pa­rókiáját Kós Károly építette Zrumeczky Dezsővel. Amikor a parókia alapjait csinál­ták, rátaláltak az egykori királyi vár falaira, Óbuda ugyanis egykoron a királyi várnak volt a helyszíne. Később a királyi várból királynéi vár lett. El is nevezték Óbudát a királynék városának, civitas reginalisnak. Itt élt Mátyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet, és a mohácsi csatavesztést követően II. La­jos özvegye, Mária királyné is. A zsinagóga gyönyörű klasszicista épületén jól látszik, hogy az óbudai zsidóság milyen jelentős erőt képviselt anyagilag a városrész életé­ben. Apáink elbeszélése szerint a három felekezet, a többnyire katolikus svábok, a református magyarság és a zsidóság a legna­gyobb békességben élte életét, egymást tisz­telve. Ezt az idilli állapotot szüntette meg a második világháború. Ám a hagyományok alapján ma mindenki igyekszik a régi békés időket visszaállítani. Fides et ratio A Szent Péter és Pál óbudai főplébánia templom egyik ékessége a Szűz Mária-oltár és annak kegyszobra, amelyet Kiscelli Ma­donna néven ismernek. A Zichyek még az 1700-as években úgy hitelesítették e szob­rot, hogy a mariazellivel azonosították. Úgy hívjuk ezt, hogy brandeum, ami azt jelzi, hogy e kiscelli szobor nem más, mint tulaj­donképpen egy kis Mariazell, amit Óbudára hoztak. A Máriatisztelet Óbudán mindig is rendkívül erős volt. A mi családunkban különösen, hiszen édesanyám Kisboldog­­asszony napján, szeptember 8-án hozott en­gem a világra. Innen fakad, hogy e napon mindig el is megyünk a máriaremetei kegy­helyre. A csíksomlyói látogatások is egyre gyakoribbak lettek az életemben, hiszen oda Óbuda szakrális része a Krúdy-negyeddel az Árpád-híd, majd a felüljáró megépítéséig egységes városképet alkotott újságíró

Next