Magyar Krónika, 2019. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)

2019-02-01 / 2. szám

a költészet című előadóestünket is itt tartot­tuk meg. Nagy élmény volt e patinás falak között elmondani azokat a szép szövegeket, többek között Jókai Petőfi Sándorról írt, A holt költő szerelme című melodrámáját. De számomra a nagycenki kastély mást is jelent. Mindenekelőtt jelenti Széchenyit, akit mindig is bálványoztam, szerettem és tiszteltem. Akinek három nagy művéről, a Stádiumról, a Hitelről és a Világról Arany János azt mondta, hogy ezek a magyar kul­túra nagy tartóoszlopai. Naplóját olvasva olyan gondolatok is fölbukkannak, amelyek egyik nagy művében sem szerepelnek, még­is megszívlelendők. Például e Naplóban ol­vasható az is, hogy csak ott mennek igazán jól a dolgok, ahol a szabó, a szappanfőző, a cukrász és minden egyéb foglalkozás kép­viselője meg van győződve arról, hogy az ő munkáján, az ő üzletén múlik az állam sorsa. És ez bizony ma is érvényes. Érdemes lenne tehát mindenkinek a maga területén a lehető legjobbat alkotni. Amikor 1991-ben Széchenyi születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeltük, a csa­ládi mauzóleum bizony elég siralmas álla­potban volt. Azóta gyönyörűen rendbe hoz­ták, méltón ahhoz az emberhez, aki ennyit tett a magyar tudományért, a művészetért, a gazdasági fejlődésért, a társadalom jobb struktúrájának kialakításáért. Meghatód­va gondolok arra, hogy még kétszáz évvel születése után is milyen óriási hatással van országunkra, milyen sokszor hivatkoznak még mindig rá. És akkor még nem is be­széltem a lovas sport hazai bevezetéséről, a Duna hajózhatóvá tételéről, a Lánchíd felépítéséről, a Magyar Tudományos Aka­démia létrehozásáról, és még sorolhatnám, mi mindent is tett. Boldog vagyok, hogy 1991-ben én is itt lehettem, és a Széchenyi család még élő tagjaival emlékezhettem a gróf életére és munkásságára. Baradlay és Palvicz párbaja (Nem én voltam, a ló tudta!) A magyar filmlegendák egyik örökbecsű alkotásának fontos helyszíne a fertőrákosi kőfejtő. Csodás, ember alkotta képződmény. Annak idején, amikor a gerinc szinte telje­sen csupasz volt, innen ereszkedtek alá az osztrák katonák. Palvicz Ottó és Barad­lay Richárd párbajára is itt került sor. Az A nagycenki kastély díszterme A Széchenyi család mauzóleuma Nagycenken

Next