Magyar Krónika, 2020. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)
2020-02-01 / 2. szám
üti fel a fejét. Mary Douglas antropológus szerint „ahol szenny van, ott rendszer is van”, azaz a tisztaság és a mocsok fogalmai alapvetően a kint és a bent hierarchizált viszonyrendszerét sugallják. A mértékletesség és a tisztaság 19. századi, morális értékítéletet hordozó fogalmai nagyban emlékeztetnek a szexualitás 20. századi felfogásaira is, ahogy arra az AIDS-járvány kirobbanása világított rá az 1980-as években. Ma, a „poszt-AIDS” korában ugyan a HIV-vírus immár nem apokaliptikus fenyegetésként jelenik meg a közbeszédben, hanem krónikus betegséggé minősült át, legalábbis az úgynevezett „első világbeli, fejlett” országokban. Ha a pestis Isten büntetése volt, a kolera pedig a gyarmatok bosszúja, az AIDS a homoszexualitás „vétkére” csapott le, és a fizikai halált megelőzően egyfajta társadalmi halállal, szégyenletes elszigetelődéssel is sújtotta a bűnbakká kinevezett áldozatait, ily módon párhuzam vonható a szifiliszes 19. századi prostituált démonizált képével. Főleg a járvány korai szakaszában számos beteg esetében kényszerű előbújással is járt a diagnózis, és ahogy Donna Haraway rámutat, ezért is van szimbolikus jelentősége annak, hogy épp az immunrendszert támadja meg a vírus, a test azon képességét, hogy a biztonságos Sajátot az ellenséges Másiktól meg tudja különböztetni. Pontosan ezek a dilemmák jelennek meg például Alan Hollinghurst A szépség vonala című regényében, mely érzékletesen ragadja meg a 80-as évek korhangulatát. A jelen gondoskodási válsága Melyek a 21. század meghatározó kihívásai az egyén és a társadalom egészsége kapcsán? Járványok természetesen továbbra is fenyegetnek, felbukkant azonban egy kevésbé látványos, ám annál kiterjedtebb krízis, melyet a gondoskodás válságaként írnak le. Noha a II. világháború borzalmai után született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy „minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van”, az Emberi Jogok Európai Egyezménye pedig szintén tartalmazza, hogy „senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”, az emberi méltóság és az egészségügyi ellátás lehetőségeinek, illetve korlátainak kapcsolata egyre több problémát vet fel a nyugati társadalmakban. Gondoljunk csak az idősgondozás, az eutanázia, az abortusz vagy a klónozás bioetikai dilemmáira. A közös e kérdésekben az, hogy felvetik a biológiai és a társadalmi létezés közötti hasadék kérdését, ami Giorgio Agamben olasz filozófus biopolitikai elméletében is meghatározó. Homo Sacer című művében Agamben kifejti, hogy az antik görögöknek nem volt egyetlen fogalmuk az „élet” kifejezésére. Két járványmegelőzés, mintavétel a folyóvízből