Magyar Krónika, 2020. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)

2020-02-01 / 2. szám

üti fel a fejét. Mary Douglas antro­pológus szerint „ahol szenny van, ott rendszer is van”, azaz a tisztaság és a mocsok fogalmai alapvetően a kint és a bent hierarchizált viszonyrend­­szerét sugallják. A mértékletesség és a tisztaság 19. századi, morális értékítéletet hordo­zó fogalmai nagyban emlékeztetnek a szexualitás 20. századi felfogásai­ra is, ahogy arra az AIDS-járvány kirobbanása világított rá az 1980-as években. Ma, a „poszt-AIDS” ko­rában ugyan a HIV-vírus immár nem apokaliptikus fenyegetésként jelenik meg a közbeszédben, ha­nem krónikus betegséggé minősült át, legalábbis az úgynevezett „első világbeli, fejlett” országokban. Ha a pestis Isten büntetése volt, a ko­lera pedig a gyarmatok bosszúja, az AIDS a homoszexualitás „vétkére” csapott le, és a fizikai halált meg­előzően egyfajta társadalmi halállal, szégyenletes elszigetelődéssel is súj­totta a bűnbakká kinevezett áldoza­tait, ily módon párhuzam vonható a szifiliszes 19. századi prostituált démonizált képével. Főleg a járvány korai szakaszá­ban számos beteg esetében kény­szerű előbújással is járt a diagnózis, és ahogy Donna Haraway rámutat, ezért is van szimbolikus jelentősége annak, hogy épp az immunrendszert támadja meg a vírus, a test azon ké­pességét, hogy a biztonságos Sajátot az ellenséges Másiktól meg tudja különböztetni. Pontosan ezek a di­lemmák jelennek meg például Alan Hollinghurst A szépség vonala című regényében, mely érzékletesen ragad­ja meg a 80-as évek korhangulatát. A jelen gondoskodási válsága Melyek a 21. század meghatározó kihívásai az egyén és a társadalom egészsége kapcsán? Járványok ter­mészetesen továbbra is fenyegetnek, felbukkant azonban egy kevésbé lát­ványos, ám annál kiterjedtebb krízis, melyet a gondoskodás válságaként írnak le. Noha a II. világháború borzalmai után született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ki­mondja, hogy „minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltó­sága és joga van”, az Emberi Jogok Európai Egyezménye pedig szintén tartalmazza, hogy „senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalá­zó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”, az emberi méltóság és az egészségügyi ellátás lehetőségeinek, illetve korlátainak kapcsolata egy­re több problémát vet fel a nyugati társadalmakban. Gondoljunk csak az idősgondozás, az eutanázia, az abortusz vagy a klónozás bioetikai dilemmáira. A közös e kérdésekben az, hogy felvetik a biológiai és a társadalmi létezés közötti hasadék kérdését, ami Giorgio Agamben olasz filo­zófus biopolitikai elméletében is meghatározó. Homo Sacer című művében Agamben kifejti, hogy az antik görögöknek nem volt egyetlen fogalmuk az „élet” kifejezésére. Két járványmegelőzés, mintavétel a folyóvízből

Next