Magyar Krónika, 2021. február-május (8. évfolyam, 2-5. szám)
2021-04-01 / 4. szám
MŰHELY 74 „Manninger utópiája mélyen személyes jellegű, s mint ilyen, szembemegy a korral” Szilassy helyettesítésére Básti Lajos is szóba került, végül Várkonyi Zoltán kapta meg a szerepet. A kétmillió pengősre taksált újraforgatásra a Nemzeti Parasztpárt filmcégének támogatása nyújtott lehetőséget Makk Károly elmondása szerint, aki a Kétszer kettő alig húszéves segédrendezőjeként kezdte meg filmes pályáját. (A másik asszisztens az ugyancsak komoly filmes karriert befutó Hintsch György volt.) „Nem kis nehézséget okoz még egyszer felvenni az összes fontos jeleneteket. A filmben szerepelt ruháim az ostrom alatt elvesztek. Két új ruhát kell csináltatnom, amelyeknek hajszálpontossággal egyezniük kell a régiekkel. Ezenkívül természetesen a frizurámat és az arcfestésemet is olyan tökéletesen kell az alapfilmhez igazítanom, hogy senki ne vehesse észre az utólagos pótlásokat” - nyilatkozta a városi lányt játszó Buttykay Emmi. A díszletek visszaépítése, az elhordott bútorok visszaszerzése, az ostrom sanyargatta színészek felhizlalása, a földosztással gazdát cserélő traktor felkutatása mind-mind kemény feladatot jelentett. „Tengernyi nehézség árán lezajlott a műtét, elkészült mégis a film. A közönség fogja eldönteni, megérte-e a fáradságot...” - írta a Fényszóró nevű lap. Nos, a közönség elég egyértelműen úgy döntött, hogy nem, olyannyira nem mutatkozott érdeklődés a kétszer kettő iránt, hogy az 1946-os bemutató után négy nappal levették a moziműsorról. A szakmában akadtak elismerő hangok, ám jellemző a Tiszántúli Népszava kritikája, amely szerint „kedves, derűs meséről” van szó, de „kár, hogy a szerző mesterségének fogásait ennyire előtérbe hozta”. A filmforradalom elmaradt, a depresszióra hajlamos Manninger János pedig megtört az előző évek emberfeletti erőfeszítését semmissé tevő kudarc súlya alatt: 1946. április 1-jén öngyilkos lett. Olyan ember halt meg, aki jelentős művekkel gazdagíthatta volna a magyar avantgárd film - ekkoriban még igencsak szegényes - hagyományát. Hogy visszatekintésben - mikor a film Várkonyi-féle verziója, igaz, rossz minőségben, elérhető a YouTube-on - miért nem rögzült a progresszív magyar filmezés történetében mint fontos előfutár, kevéssé érthető. MAGÁNUTÓPIA „1937-ben született a fiam. A szanatórium szülőszobája előtt sétáltam fel-alá és abban a túlfeszített idegállapotban, a gyermekemmel egyidőben született meg bennem a 2 x 2 témája. Lényege az, hogy két emberpár élete fut párhuzamosan a kaucsukszalagon. Az egyik pár városban él, a másik falun. Mind a négyen dolgoznak, nem tudnak egymásról, munkájuk mégis szervesen összekapcsolódik. Egyik sem tudna meglenni a másik nélkül” - fogalmazta meg a Fényszórónak Manninger a film alapgondolatát. Szerelmi dráma paraszti miliőben egyfelől, helyre menyecske kezéért vetélkedő legényekkel, a jövendőbelit kataszteri holdakban méricskélő családfővel, összetört mézeskalács szívvel, az éjszakában lángra gyúló asztaggal. Villamos elől félrerántott, modern kisasszony hajkurászása másfelől, könnyed urbánus hangsúlyokkal, körúti színházakba illő humorral. A kétszer kettőben nem a történetmesélés a lényeg: a banális fordulatokból építkező és még banálisabb karaktereket felvonultató párhuzamos történetek csupán azt a vázat szolgáltatják, amelyen Manninger szellemes analógiák, asszociációk segítségével egybeszerkesztheti az egyébként élesen elkülönülő társadalmi valóságokat. Mert mintha ez lenne a célja a rendezőnek, művészi eszközökkel egy magasabb absztrakciós szinten megvalósítani azt a társadalmi szintézist, amelynek reményét ideológiák, élet-halál harcot vívó politikai mozgalmak hordozzák magukban - ám amely remény ideológiai-politikai síkon szinte elkerülhetetlenül gyilkos fantazmává válik, romlásba taszít. A Kétszer kettőre látszólag MAGYAR KRÓNIKA