Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 9. évfolyam (Budapest, 1922)

1-12. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Bangha Béla S. J.: Úti feljegyzések. IV.

kozott Bezerédi rokonsága, az Agrárbank keresztülvitte, hogy a zsebében levő Selyemfonódák Bérlete R. T. mégis megtarthatja az évenként az alaptőke sokszorosát fizető vállalkozást. Kétségtelen, hogy ez a túlközpontosítás beteges állapot. Az a tőke, amelyik épen kezében tartja nagybankjainkat, még csak nem is hazai, hanem nemzetközi külföldi tőke. Ennek a rettenetes nagyhatalomnak sípjára táncol nálunk a termelés, a politika, a sajtó és­­ a lelkiismeret. A nagy dérrel-durral megindult néhány „kurzus-bank" szóhoz sem jut, csak tengődik vagy épen halódik. Sorsuk ugyanaz mint az utolsó két év politikájáé. Nem a tapasz­taltak, a rátermettek, hanem a leghangosabbak kezére kerültek. Készülnek a génuai konferen­ciára. Hetek óta hasábokat foglal el a napilapokban az a sok távirat, érte­kezés és gyűlések beszámolója, amely mind a génuai konferencia sokat igérő címe alatt csoportosul. Ha valamelyik európai államnak érdeke, hogy már ez a konferencia legalább némileg enyhítse Európa velőt kiszívó nyomo­rát, akkor mi vagyunk azok. Mégis fájdalommal kell látnunk, hogy még ilyen nagyfontosságú valamennyiün­ket egyformán érdeklő ügyben, amely­nek a mindennapi értelemben vett politikához semmi köze nincsen, mert matematikailag alátámasztható gazda­sági igazságokon épül fel, ebben sem tudunk egyetérteni. Az előkészítő kon­ferencián Teleszky János volt pénz­ügyminiszter az utódállamok vám­uniója mellett tör lándzsát, a másik génuai képviselőnk a miniszterelnök pedig programmbeszédében az erősen védővámos politika hívéül mutatta be magát. Legújabban a­ZÉBE Madarassy-Beck Marcell bárót delegálta a konfe­rencia résztvevőjéül. Kíváncsiak va­gyunk, hogy a mamut­-bankok ex­ponense melyik álláspont mellé fog szegődni. Különben előre sejthető. Ahhoz az állásponthoz, amely a nagy­bankok zsebében levő magyar gyár­ipar kamatozása szempontjából , a legelőnyösebb. Építkeznek Jugoszláviában. Bel­grádi és zágrábi lapok híradásai sze­rint Jugoszlávia egész területén, de különösen Belgrádban és Zágrábban és Laibachban a városi építkezésnek eddig nem ismert mértékű fellendülése következett be. Ezt az építkezési lavinát, amelynek következtében a folyó év háromezer új ház építését fogja konstatálni Belgrádban, az a törvény hívta életre, amely minden nagy vállalatnak megparancsolta, hogy munkásai, tisztviselői, de legfőképen a saját cége számára új lakóházról vagy palotáról gondoskodjék. A to­vábbi nagy kedvezés megengedi, hogy az új épületek üzlethelyiségei tíz évig, a lakások huszonöt évig teljes adó­mentességet élvezzenek. A rác király­ságban, ahol a lakásínség épen any­nyira nyomasztó, mint nálunk, elő­mozdítja az építkezést az a körülmény is, hogy például Belgrádban három­négyszobás lakásért havi három-négy­ezer dinárt is fizetnek. Frankfurtban keresik a magyar aranyjáradékot. A Frakfurter Zei­tung közlése szerint az utolsó két­három hét alatt a négyszázalékos magyar aranyjáradék árfolyama jelen­tékenyen felszökött. Tőzsdei körök­benen arról beszélnek, hogy vala­melyik külföldi érdekeltség nagy­mennyiségű magyar aranyjáradék •p. 251

Next