Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 14. évfolyam (Budapest, 1927)
1-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Dénes Gizella: Túl a rácson
•‹l !»» b. a. : Hinduk és mohamedánok küzdelme Indiában Erre való tekintettel az indiai helyzet felületes vizsgálói vállvonogatással többnyire azt szokták mondani: „mindig így volt és mindig így lesz." A történelem igazolni látszik ezt a véleményt. Csaknem ezer éve élnek egymás mellett Indiában a mohamedánok és a hinduk, többnyire mint ellenségek vagy gyanakodó szomszédok, de zárt társadalmi egységet soha nem alkotva. A lakosságnak kétségkívül a mohamedán a férfiasabb és támadóbb természetű része. A hinduban azonban az évszázadok során a hódítókkal szemben megrendíthetetlen nyugalom formájában oly rugalmas ellenállás fejlődött ki, amely kicsorbította az Iszlám kardját és Mohamed tanai csak a legjobban elnyomott osztályokban, vagy a pogány törzsek közt találtak követőkre. Annyi ereje azonban nem volt, hogy a páriákat, akiknek a számát jelenleg 50 millióra becsülik, a hinduizmustól eltéríteni tudta volna. Csupán egy tekintetben ásott az iszlám mélyebb nyomokat a hinduk életébe: a hárem befolyása alatt még inkább megerősödött a nők értéktelenségéről való felfogás, amelyet a bramanista tanítás kezdet óta hirdet. Ez a felfogás egyik fő akadálya annak, hogy a hindu lakosságban sem a társadalmi, sem a vallási reform nem haladhat kellően előre. A mohamedánok évszázadokon át nem tudtak békülékeny hangulatot teremteni alattvalóik körében. Áthidalhatlan szakadék tátongott a mindennapi élet valamennyi viszonyában. Összeházasodás vagy baráti és családi körben találkozás lehetetlenség volt. A két tábor csak azért maradt békében, mert az egyik alárendelni tudta magát a másiknak. Sokszor lehet hallani, hogy a hinduk és a mohamedánok között levő ellentét a brit uralom alatt erősebben nyilvánul meg, mint az előbbeni időkben. A brit kormány állítólag a régi „divide et impera" elv szemmeltartásával járt el, hogy politikai hatalmát biztosítsa. Ha ez helyenként előfordult is, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 250 millió hindu és a 66 millió mohamedán közt a gyűlölet oly mélyen gyökerezik, hogy az ellentétek öntudatos kiélesítésének okvetetlenül robbanásra kell vezetnie, amelyet a brit erő képtelen lenne megfékezni. A brit uralom csupán egy tekintetben hibás a helyzet megrosszabbodásáért. A mohamedán falusi lakosságnak, amely a vidék népének túlnyomó része, kárára volt a bérleti törvény megváltoztatása, amely 1900-ig lehetetlenné tette, hogy a nem agrárosztálybeliek földekhez juthassanak. A mohamedánok közül igen sokan hajlamosak a költekezésre s a hindu pénzkölcsönzők ebből bőséges hasznot húznak. Számos uzsorás gyilkos merénylet áldozata lett. 1915-ben az uzsora-visszaélések miatt Pendzsab tartomány délnyugati részében az egész mohamedán parasztság föllázadt a szomszédjai ellen. A szellemi és gazdasági gyöngeség bajait a mohamedán intelligencia kellő időben észrevette és mohamedán egyetemet alapított Aligarhban. Az iszlám papjai, a maulvik, rossz szemmel nézik a szellemi mozgalmat, mert az egyre terjedő atheizmust és skepticizmust a tömegek folyton előbbre haladó művelődésének -1818• 55