Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 14. évfolyam (Budapest, 1927)
1-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Az ír ember mexikói tanulmányútja
Egyesült Államokban már 50—60 millió a felekezetnélküli, egykori protestáns, másrészt katolikus lesz. Egységes angolszász protestantizmusról meg épen nem lehet beszélni. A 544 milliónyi katolikus világ szimpátiája nemzeti szempontból is van akkora érték, mint akármelyik protestáns szekta rokonérzése a világon, amelyik közül egyetlenegy sem múlja felül a 50 milliót. Kár tehát ezekről ilyen hangzatos szavakat ejteni. Tovább is van, mondjuk még? Mert Hegedűs Lóránt azt is bizonyítgatta, hogy ő nem holmi debreceni lunatikus. Ha ő zavarodott fejű volna, nem becsülnék annyira a józaneszű bankárok. S felolvasta a Hegyi Beszéd nyolc boldogságáról szóló részét. A közönség pedig fennállva imádkozta a krisztusi igéket: «Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa». És így tovább mind a nyolcat. Nem akarunk a templomi ünnepély vallási vonatkozásaival foglalkozni, most csak a közéleti ízű reflexiói érdekelnek és e helyen fel kell említenünk, hogy Hegedűs Lóránt a nagytemplom szószékéről éles kirohanást intézett a pezenhofferi statisztika ellen. Ezt mondta : «A katolikusok úgy akarják, hogy csak 300/6-ig vegyünk részt a magyar közéletben (?).Mi lenne akkor a magyar történelemből, ha Petőfit, Aranyt, Jókait, Kossuthot és Tiszát, Bethlent, Bocskayt s a többieket kihúznám belőle? Jóformán semmi (?). S azt mondják erre, hogy mi voltunk a forradalmárok. Igen, ha a szabadságharc forradalom, úgy vállalom a forradalmárságot. .. » Ez utóbbi szavakkal a nagytemplom 1848-i hősének, Kossuth Lajosnak hódolt a kitűnő prédikátor, akinek fejében rengeteg ötlet, rapszodikus gondolat és délig nyitó szóvirág van felhalmozódva, a történelmet azonban teljesen elfelejtette, így a templomi szószéken eszébe sem jutott, hogy annak a bizonyos szabadságharcnak a végén Kossuth Lajos határozott gesztussal búcsút intett a hazának, míg ugyanakkor 15 vértanú közül 12 katolikus holtteste hűlt ki az aradi várban. Ez az egyetlen bibliai tanulság, amelyet Hegedűs Lóránt márciusi biblia magyarázatából leszűrhettünk. Érdekes, hogy Pezenhoffer statisztikái mennyi fejtörést okoznak az atyafiaknak. Cáfolni egyik sem meri, a számoszlopok verhetetlen erejével egyik sem mer szembeszállni. Ehelyett egy kis csavarintással mindegyik mást igyekszik Pezenhoffer szavaiba belemagyarázni, hogy aztán legyen mibe belekötnie. Hegedűs Lóránt is olyat olvas bele Pezenhoffer statisztikáiba, ami ott nincs s azt kérdi, mi maradna az ország történelméből, ha hiányzanának belőle Báthori, Bocskay, Kossuth, Csokonai, Jókai, Petőfi, Ady és Tisza István? Nem gondol arra a képzeletdús exminiszter, hogy ezt az érvét rettentő könnyen meg is lehet fordítani ? Hogy így is lehetne érvelni: mi maradna a magyar történelemből, ha hiányzanának belőle az országalapító Szent István, Szent László, Könyves Kálmán s az összes Árpádok, Nagy Lajos, Hunyady János, Mátyás király, Mária Terézia, Pázmány, Verbőczi, II. Rákóczi Ferenc, Deák, Széchenyi, Apponyi? Milyen nevetséges érvelés : néhány protestáns felkelőt s költőt sorakoztatni fel, mintha ezzel bármit is be lehetne bizonyítani! Pezenhoffer nem ilyen kopott fringiákkal hadakozik. Cáfolják meg — ha tudják — az ő szörnyű vádját , hogy a protestantizmus révén állandóan fogy a magyarság, holott a katolicizmus révén egyre növekszik. Amíg ezt nem teszik, csak annyit ér minden szavalásuk, mint a Bodónéé, aki mindig másról beszél, mikor a bor árát kérik. Egy jelen volt. -( 271) .•