Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 22. évfolyam (Budapest, 1935)

1-12. szám tartalomjegyzéke - VERSEK - Puszta Sándor: Margitka

Tollheg­ gyei szervezetünk vezetőjétől ilyen ér­telmű kijelentést: «Rendben van, de figyelmeztetem, ha gyermeke lesz mehet!» Kell ehhez kommentár? Az orosz szovjet már évek előtt szobrot állított Iskarics­ Júdásnak. A nemes példának úgy látszik, Me­xikóban is visszhangja kell, mert azt olvassuk, hogy a mexikói szocialista közoktatásügyi miniszter, Senor Ca­nahal, a következő, keresztnévnek nem éppen mondható házi neveket adta a három fiának: Lenin, Lucifer és Sátán. Nem tudjuk, észrevette-e a mexikói közoktatásügy érdemes őre, hogy ennek a három ragyogó névnek egy csokorba való összefog­lalásával voltaképpen Lenint éppúgy megtisztelte, mint Lucifert. A Deutsches Arzteblatt szerint Né­metországban Hitler kormányralé­pése előtt 6488 zsidó orvos volt, vagyis a német orvosok 13°/6-a volt zsidó. Hitler kormányralépése óta ez a­­ szám kivándorlás folytán 578-cal csökkent. Eszerint a zsidó orvosok 90°/6-a továbbra is a Német Biroda­lomban maradt. A berlini orvosok közül ma is 436/0 zsidó, a borosz­lóiak közül 39,8, a frakfurtiak közül 38,7, a hamburgiak közül 28, a kö­nigsbergiek közül 276/0, holott Né­metország lakosságának a zsidók jo­v­át sem teszik. A biztosítópénz­tári orvosok közül ma is 3641 zsidó, mindössze 1667-et zártak ki a pénz­tár orvosai közül. A németországi «zsidóüldözés» ezek szerint távolról sem olyan arányú, mint azt sokan hiszik és híresztelik. A bukott iparmágnások közé ke­rült a francia Citroen is, akit nagy mélabúval, a hősi halottaknak kijáró tiszteletadással búcsúztatott a liberá­lis sajtó. Hogy a franciásan hangzó név mögött lengyel zsidó húzódik meg, aki a maga nomád életét csak 15 évre szakította meg Franciaor­szágban és a bukás után bizonyára folytatni fogja másutt, az előtt akár szemet húnyhatunk. Azt azonban ki kell emelni Citroennel és bukott vagy bukásra kerülő társaival szemben, hogy bennük nem a tisztes ipar bu­kott vagy vérzett el, hanem az a vak, könyörtelen és részeg kapita­lista kalózkodás, mely a világ gaz­dasági válságának is egyik legfőbb tényezője. Amit ezekben az iparlova­gokban nagystílűségnek és zsenialitás­nak szoktak nevezni, arról az ilyen lármás bukásoknál sül ki, hogy egy­szerűen kalandorság és durva speku­láció volt. Citroennel és társaival most a sors tesz igazságot: szédüle­tes emelkedések és magasságok után visszadobja őket oda, ahonnan jöt­tek — a semmibe! A magyar napilapok karácsonyi ajándékában nem sok öröme telhe­tett a magyar olvasóközönségnek. Csak úgy ásított és bömbölt a szellem­telenség és a lélektelenség minden naptárból, évkönyvből vagy ajándék­albumból. De ebben a sivár papír­áradatban is közmegbotránkozást kell, hogy keltsen az Est Hármaskönyve, melyet hogy mi választ el a porno­gráfiától, ép ésszel és érzékkel meg­mondani nem tudnók. Ez a fényké­pekbe fulladó könyv elejétől végéig az érzékiség szolgálatában áll s maga egészében úgy hat, mint valami fajd­kakas-dürgés, ami igazán csak puska­csőre való. Ezek a rosszabb sorsra érdemes furulyásai a magyar sajtó­nak még egy karácsonyi albumban sem tudnak mást, mint a nihilbe fulladt életük utolsó bálványát, a női szépséget körülöklendezni. Még az év egyes hónapjait is ebben az új Hármaskönyvben a különböző fokú romlott női típusokról nevezik el, illetve kommentálják, jeléül an­nak, hogy nekik már csak az érzéki élet zsibvásárán van keresnivalójuk. 144

Next