Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 23. évfolyam (Budapest, 1936)
13-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Just Béla: Trappista matutinum
mint amikor az alkonyba kitett hárfa húrjain találomra végigfut egy puha kéz. A kedves dallamok tiszta, békés hangulata szállong ki a kis kötetből. Lovag Sándor: Százhúros hegedű. Költemények. Kaposvár. Már évek óta sorozatban jelennek meg ilyen címen vidéki verselők antológiái. Körülbelül hetven versírót szerepeltet újabban is az ország minden tájáról. A versek változó értékűek. A versek közül kiválnak a népdal hangulatában, népies formanyelven írottak. És ha a gyűjtő ebben az irányban végezne kutatásokat, esetleg komoly eredményeket mutatna föl. Köves Károly: Vidám esetek. Rozsnyó. Sajóvidéki Könyvkiadó. Régi emlékek anekdotaszerű füzére. A jókedvű esetek, a humoros elbeszélő hang mögött kiérezzük a szelíd életfilozófia rokonszenves melegét és a múlt fölötti merengés visszafojtott könnyeit. Régi profeszszorok, papok, megyei hivatalnokok, tanítók kelnek életre e kis könyvben, hogy pár percre föllebbentsék egy szép, eltűnt korra ereszkedett, mindjobban sűrűsödő fátylakat. Tóth Nándor: Táltos szíve. Tombor János megtérése. Ifjúsági levente regények. Magyar ünnep tanügyi folyóirat kiadása, Szeged, 1936. Nemrégiben mutattak rá nálunk katolikus részről a minden utcasarkon ott rikító 10—20—30 filléres „színes" és „tarka"regényekre, melyek mind a túlsó oldal világnézetének szolgálatában állanak. Ezzel kapcsolatban vetődött fel a gondolat, vájjon miért nem gondoskodnak katolikus íróink megfelelő népies elbeszélő irodalomról? Íme, írói részről az elindult „gondoskodás." Azért írói részről, mert kiadói részről még nem az. A 120 oldalas, egy kötetben és két pengős árban útnak indított könyvnek a serdülő ifjúság minél szélesebb rétegében el kellene terjednie, ebben az árban azonban aligha fog sikerülni. Tóth Nándor éles megfigyelőképességén keresztül izmos tehetség bontakozik ki, írása élénk, gördülékeny, mindvégig lebilincselő. Hozzáférkőzik a lélekhez és nevel. Megmutatja, hogy az élet mint töri le az ifjúság hamis ideáljait és az ilyen csalódásokon túl mint kerekedik az elcsüggedés fölé a becsületes munka gyümölcse utáni vágy. Mindkét regény alapeszméje, hogy a lélekkel végzett munka, a munkában való tántoríthatatlan megkapaszkodás a lehetetlennek látszó dolgok rosszakarat és gáncsoskodás felett is diadalt arat. Bátor Károly Tamás Lajos: Hamuszínű ég alatt. Versek. Lampel. Ez az aránylag fiatal költő már szép és érdekes költői múltra tekint vissza. Három előbbi verskötete a kialakuló szlovenszkói magyar irodalom eseményei voltak. Nemes és tiszta költői hagyományok szép megújulásának tanúja ez az új kötet, egy gazdag és mély életérzés vonzóerejével. Akár a bölcselő, akár a szerelmi, vagy a tájhangulatú verseiből az a távoli melankólia szállong, ami az igazi, mély lírát jellemezni szokta és ami olvasás közben nehéz harmatként tapad a lelkünkre. A már annyira szétlazult, szabad ritmus az ő verseiben megfelelő erővel áramlik az erőteljes gondolatok sodra fölött. Egyik versének végső szavaival jellemezhetjük költészetét: A kút, a kút nem háborog, csak mélyül, egyre mélyül . . . Mérő Mihály Balogh Pál: Múzsa a hullámhosszon. Budapest 1936. Almási Balogh Pál, a rádió rendezője nem kisebb feladatra vállalkozott, mint megírni a drámai műfajok legifjabbikának, a rádió drámájának szintézisét s feleletet keresni arra a kérdésre, várjon milyen lehetőségei vannak a jövőben ennek a ma még nagyobbára kialakulatlan s csak jobb-gyengébb kísérletekben jelentkező új műformának? A hazai hasonló témával foglalkozó gyér kísérletek után figyelmet érdemel ez a könyv, kár azonban, hogy a felvetett kérdésekről kevés mondanivalója van, mindössze tizenegynéhány oldalt foglalnak le fejtegetései a vaskos könyvből. A többi példa és szemelvény ismert szerzők hangjátékaiból. A könyvhöz Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója írt érdekes előszót. Aszketika Müller Lajos S. J.: Pünkösdi ajándék. Korda kiadása. A Szentlélekről kevesen írnak. Nem csoda! Hiszen a hittudomány lángelméi is csak félő hódolattal közelednek az Ismeretlen Isten oltárához. Ha valaki virágcsokrot akar odahelyezni erre a titokzatos oltárra, annak alapos dogmatikai felkészültségről és mély lelkiélet-ismeretről kell bizonyságot tennie. Ez magyarázza meg a Szentlélek-irodalom művelőinek szerény számát. A hívősereg azonban szomjúhozza a pünkösdi harmatot, mert érzi, hogy Szentlélek nélkül nincs mélyen átélt vallásosság, hiányzik az egyházias szellem, hiányzik a meleg, a rajongó Krisztus-szeretet ... A hívők vágyát teljesíti tehát Müller Lajos, akinek egyházirodalmi munkálkodása felöleli a katolikus hit-és erkölcstudomány, a misztika és az aszkétika egész területét. Ez a 91 oldalas könyvecske is megbizonyítja szerzőjének kiváló tulajdonságait. Szinte páratlan élvezetet nyújt az a dogmatikus pontosság és lelkiismeretesség, mellyel a Szentlélek természetét, a kegyelmet, az erényeket tárgyalja. Megcsodáljuk ügyességét is, mellyel érthetővé teszi, aprópénzre váltja a legelvontabb és a legsúlyosabb teológiai tételeket. A három isteni erény kifejtésére gondolok. De a lelkiélet mesterére is ráismerünk a sorok között, aki gazdag lelkivezetői tapasztalataival biztos iránytűt ad olvasói kezébe. Féltő gyöngédséggel vezeti az aggályos lelkiismeretűeket, fokozza az áhítatot a Szentírásból és az Egyházatyák műveiből vett idézetekkel, hogy aztán rövid, egyházias, liturgikus imákkal lángra lobbantsa a fel-feltörő érzelmeket. Stílusa csiszolt, gördülő, élvezetes. Kilenced formájában dolgozta fel a nagy Megszentelő és Ajándékozó kincseit, hogy közelebb hozza a Szentlélek-kultuszt a mindennapi élethez. Talán szándékosan felejti ki a Szentlélek és a tanító Egyház viszonyának bővebb magyarázatát. A szentségekben megnyilvánuló isteni tevékenységről sem beszél. Biztosan új virágcsokrot akar kötni a Szentlélek tiszteletére. Tóth K. János Alfons Erb: Zeugen Gottes. Herder. 402 1. Ára 4 M. A hetenkint megjelenő berlini Kirchenblatt 1934-es évfolyamában minden szám élén egy, azon a héten előforduló szent életrajzát hozta Johannes Gotthelf tollából. Ezek az életrajzok nagyon tetszettek a lap olvasóinak, mert igazán nem sablonos életrajzok voltak, hanem olyan plasztikusan állították a szenteket az olvasó szeme elé, hogy azok valóságos élő példakép gyanánt szólottak az olvasóhoz. Azért a szerző, Alfons Erb (mert Johannes Gotthelf csak írói név volt) közkívánatra most könyvalakban adta ki az életrajzokat. Részünkről a kalendáriumi sorrend helyett inkább csoportosítottuk volna a szenteket apostolok, vértanúk, egyháztanítók, hitvalló püspökök, papok, szerzetesek, világiak, szüzek, özvegyek gyanánt, vagy még inkább századok szerint, esetleg nemzetek szerint, de hát akit érdekel, a tartalomjegyzékből e csoportosítást maga is végrehajthatja. Német közönség számára írva természetes, hogy a német szentek dominálnak: 52 közül 16 s ezek közt néhány olyant találunk, akiket a nagyközönség bizony alig ismer, így Kappenbergi Gottfried, Widukind szász herceg leszármazottja, a keresztény lovag ideálja. Hrabanus Maures mainzi érseket mint Németország első tanítóját minden műveit ember ismeri, de hogy szent is volt, azt hiszem, a bencéseken kívül kevesen tudják. Életrajzában egy nagyon jó mondást olvasunk: emberek, akik csak jók, csak a mennyországban, emberek, akik csak rosszak, csak a pokolban vannak. — Kunigunda, II. Henrik császár szűzhitvese sem tartozik hazánkban az ismertebb szentek közé, pedig sz. István királyunk sógornője ő, megérdemelné, hogy jobban ismerjük. Életrajzában egy nagyon kedves történetet találunk: férje halála után kolostorba vonult, melynek unokahúga, Jutta volt az apátnője; egyszer egy ájtatosságon hiányzott az apátnő. Kunigunda keresni ment s szobájában találta világi hölgyekkel vidám mulatozásban, mire a nagynéni arculütötte. S a lecke használt: Juttából ezentúl példás apátnő lett, de Kunigunda öt ujjának nyoma éltevégéig megmaradt az arcán. St. Ludger, a Ruhr-vidék, a frízek, a szászok, Helgoland apostolának, az első münsteri püspöknek, aki a vak pogány dalnok Bernlef-et vakságából kigyógyítja s az attól kezdve zsoltárokat s egyházi énekeket zengedez — életét lehet-e ma, mikor az elvakult germán szellem ismét pogány éneket énekel, meghatottság nélkül olvasni? Épúgy Ottó bambergi püspökért, Pomeránia apostoláért, aki a böjtben számára tálalt halat egy szegény betegnek küldi, maga pedig kenyéren él, a pestis járvány idején pedig az útszélen talált, feloszlásnak indult hullát sajátkezűleg temeti el. Bernhard, badeni őrgróf életét, aki VII. Károly francia király (a Szent Johanna dauphinje) udvarában is szent tudott maradni, megvallom, magam is most olvastam először. Nagyon kedves Notburga, a tiroli szent szolgáló életrajza is, akinek síremlékét grófi urasága állíttatta (1313) s a sírfeliratot a nép máig szt. Notburga cselédkönyvének nevezi. Bingeni Hildegard rupertsbergi apátnőnek hallotta köztünk valaki hírét? A betegségek okairól és kezeléséről a XII. sz.-ban írt könyvét Schutz greifswaldi tanár most adta ki. S micsoda leveleket ír Günther speyeri püspöknek, IV. Anasztáz pápának, a Barbarossza császárnak! És mennyit szenvedett! Szívét teljes épségben ma is őrzik az eibingeni bencés apácák Müdesheim mellett. Döllinger az egész keresztény történelemben egyedülálló jelenségnek nevezi, így állítja elénk e gyűjtemény ezeket az Isten tanúit, amilyenek valóban voltak, húsból és vérből való emberek, de az erényeket hősies mértékben gyakorolták. Ebből a könyvből meg lehet tanulni, hogy miben áll az életszentség s hogy mit jelentenek a szentek az egyház életében. Huszár Elemér Szalay Mátyás: Lelki könyv. (Nagylányok és Asszonyok számára.) Vasárnap könyvkiadó, Arad. Aki a nők számára ír elmélkedéseket, annak tudnia kell, hogy az a gazdag, színes érzelemtenger, melyet a Teremtő ringat a női szívben, nem az egyedüli út a vallásosság elmélyítéséhez és a természetfölötti igazságok átéléséhez. A vaslogikájú értelem munkája nélkül nincs mélyen átélt vallásosság. A szerző tudja ezt, azért meleg szóval