Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-04-02 / 26. szám
igen szép intő beszédet tarta hozzájok; intette a’ F. Udvar és a’ Haza mellett való hűségre ; végre, rendre mindenik edgy Oláh Paptól tartatott Kereszt mellett elmenvén, azt meg tsokolák. — — Ha a’ mi , magokat még eddig mindenektől ditséretesen megkülönböztetett vitéz Huszáraink Frantiaországban laknának (azt irja edgy Német iró ) eddig a’ Dámák főkötöje, nem ala Figaró , hanem mind ala Iurmzer, ala Grifen, ala Toskána és ala Székely Huszár volna , sőt talám a’ nyakba függéseken is egy egy Pár Magyar bajusszot le-festve aranyba foglalt üveg alatt hordoznának. — A’ Herteg Leopold Toskána Sándor Huszár Sergéből, a’ Hadnagy Fratel Tugjából 3 Huszárok a’ Vulkáni Passuson belül 15 Törökökre találván, azokkal olly vitézül szállottanak szembe , hogy rövid ideig tartott viaskodások után őket ezen 3 Huszárok megszalasztották, és kettőt közültök , kiknek edgyike egy nagy születésű szép ifjú Török valls, elfogtanaik, ezen két foglyoknál találtának a’Huszárok 20 aranyokat, és 600 Oroszlányos Tallérokat. Ezen fogoly Török Urfinak csak a’ kardja ezér Oroszlányos Tallérra betsülhetett, és ritkaságáért a’ Császárnak fog felküldetni ajándékba. Elfogatása után ezen ifjú különösen megsiratta a’ paripáját, és a’ mint iratik egy Német Levélben , azt szente Tolmáts által az Erdélyi főigazgató Vezér Urnak, hogy ha a’ ti Császárotoknak úgymond, mind ollyan vitéz katonái vagynak, mint ezek, a’ kik minket elfogtanak; tehát egyenesen indulhat Konstantzinápoly felé, és senki sem lészen, ki az ő Vitézzeinek ellent álhasson. — Hogy a’ Török Bányalukat a’ miunk bizonyosan megvették légyen, hótyem mi