Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-04-12 / 29. szám
301 és igy szóll néki: Teneked derék katonának kelletik lenned , hogy a’ Kápán fizetésből Órát viselhesz. Én igyekezem, felel a’ Káplár, F. Uram azt a’ nevet meg érdemleni azon kívül is, hogy Órát viseljek. A’ Király a’ maga drága köves arany Óráját meg tekintvén. — Az én Órám, igy szóll, négyet mutat, lássuk ha edgyeziké a* tiéddel ? a Káplár húzván ki a’ gólyabist igy száll : Az enyém felet lé ftet nem mutat, hanem mutatja azt a’ hatást, mellyet Felségedhez való hivségből várok , hogy arról el ne felejtkezzem. Hogy azon életednek, monda Király , mellyet érettem le akarsz tenni, némely óráit megtekinthessed; ezt az arany Órát néked ajándékozom, így nyeri el az óralánton gólyóbirt viselő Káplár a’ Fridrik arany óráját. A’ Moldovai Boirok meglátván nem régen , hogy edgy bátor szivü Császári K. részen való ember, jó markos legényekkel a Torok - földre ütvén , onnan sok Torok - lovakot el hajtana és prédálna ; azt gondolták, hogy, már a’ várt katonaságnak ezek elöl-járói vólnának , melyre nézve ezeknek a’ Török-lovak fogásában segitségűl valának. De meg-tsalattatának a’ Boérok, mert azon ember újjra beütvén a’ Törökök földére lovakért; a’ Fotitsani öasi által ki küldetett Arnótak mezítelen kardal várják vala és elfogyván őtet legénnyeivel edgyűtt kénszeriték hogy azon, Bajorokat, kik a’ lovakra vezették őket, név szerént adnák ki, hogy azok is Fotitsánba vitessenek. Ekkor azon bátor szivü ember az erszénnyét kivévén, kezde az Arnótekkal alkudozni a’ maga életéért, azonban intvén szemmit