Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-05-21 / 40. szám
arany vagyon fejére téve, ki azt Konstantínápolyban egy ablakos tarisznyából szakállánál fogva kihúzván, a’ Szultánnak kezébe adja, a* Mufti a’ Mahumed' Paraditsomából örökösön és egész Czerémóniával ki átkozta ; s ott nem csak a’ Basát magát, hanem mind azokat a’ Törököket, kik Ő alatta fegyvert fogni merészelnek. Mit tsinál már most ezen Basa ? A’ Mahumid' egész Paraditsomának minden hazudott ditsősségeitől való megfosztatását télen fordulva nevetné különben , ha a’ babonás népben ez nagy érzékenységet nem okozott volna; de minthogy ezek a’ nagy babonás félelemnek miatta már kezdették a’ fegyvert le -rakni — kéttséges a’ dolognak ki-menetele. Londonból April,isdékén költ Levél szerént: A Marokkói Tsászár követeket küldött az Anglus Udvarhoz , kik által meg szentet bárdolatlan Felsége, hogy a’ Konstantzir Nápolyba ajándékul küldeni szándékozott hajókat az Anglusok elkisérni nem akarták , azért 5 durva Felsége megneheztelt. Ezek hajósat a’ Gibraltártól már a’ Spanyolok fogják Konstantzinápolyba kísérni. Ezen kivül 6 durva Felsége egy Levelet küldött a’ Tengeri Keresztyén Polgármesterhez, mely által az Anglusok megsértődötteknek tartják magokat : a’ Levél igy vagyon. „ Az Istennek nevében békesség légyen azon Polgármesternek , a ki az igaz úton jár ! — Tudjai kegyelmed ? hogy 30 esztendötöl fogva, miólta az Anglusok’ maga viseletét visgáljuk úgy tapasztaltuk, hogy ők szavakat meg nem tartják, mi egyéb ismertető jelt , bennek nem találtunk , azon kivül, hogy ők igazat nem szóltatak. Más Keresztyén Nemzeteknek azt edgy eszmertető jelének tudjuk lenni, hogy azok sza- r a vak-