Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-06-14 / 47. szám

507 Vezér már meg érkezett légyen, és hogy az itt ed­dig csak nem kéttségben esett Törököknek meg­ jé­­vén az óhajtott reménység, a’ vesztett fene-állat­nál dühösebbek kezdettenek lenni , és szüntelen a’ bé­k­é­ekben kezdettenek mesterseedni. — Még sok­kal jobb­n le-sütötték azon Poli­ikusok az ő előre látó hómájos szemü fejeket, — kik az Orosz Tábo­ri késedelemn­ek most a­ Szn. R­omanzov nyavanyá­­ját, majd a’ Hollandus arany’ el­ nem­ érkezését és az Udvari Oszlopok’ egymás között való pártos­kodását teszik vala okai — midőn m­ost ennek va­lóságos okát a’ közönséges Levelekben olvashat­­tyák, mely ez: — A’ Krimi Tatárok alattomban edgyett értvén a’ Portával, az Orosz Udvartól 360­­ezer személyre való fegyvert és hadi készületeset kértenek valam o­ly szinnel , hogy magokat a’ Tö­rök ellen ártalmazhassák, és az Orosz Udvar mel­lett jó szólgálatot tehessenek. Fel­fegyverkeztetik őket, és már a Tortával való edgyezés szerint egy bizonyos nép vala ki-sz­abva , mellyen az ott lévő Orosz Sergekre utó szándékkal Krimiát vis­sza-akar­­ják vala adni a’ Portának. Egy Major,­ edgy bizo­nyos idegen Hatalmasságnak Tisztje, ki ekkor Kon- Dantzinápolyban mulator valt, szerentsére ezen To­rok Jirhang alá rejtet szándékát észre­ vévén a’ Musz­­ka Udvarnak tudtára adta , melly Hertzeg Potem­­kinnek és Repninnek, sőt az egész Udvarnak e­gy dolgot adott vala, hogy ezen szándéknak jó­ m­­d­­dal eleje vétessék. Te­lyes igyekezettel mesterked­­tenek , hogy a’ Tatárokat minden gyanúsig’ fajk­i­­­tása nalkül Orosz Sergek közé elegyittsék , melyre, nagy bajjal ugyan, de végtére tsak ugyan rá-men­­vén, ezeket a’ fegyverből le-éheztették ; de csak A a a­z ugyan

Next