Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)
1788-06-28 / 51. szám
ed,'h. «— Az asztal felett . Felsége a’ maga f5 Ve.ei igen baráttságoson szokott beszélleni és ezen h. 9-dikén, midőn a’ Muszka hadi plánumok forganak vala szóban , azt monda II dik JOSF.F : Boldog az a Fejedelem, ki frigyes nélkűl nem szűkölködik / A’ Konstantzinápolyból jött Levelek szerint, a’ Dubicai kettős szerentsétlen csata , a’ szárazon megérkezett, de még magát, hová érkezett, kinem mutatott Nagy Vezérnek, és a’ Krimiai Partokon már Tengeri hajós Sergével kikötött Kapután Bassának ( Fő Tengeri Vezér) Táboránál lévö Keresztény Tisztekben való bizakodása a’ Portának, annyira mentek, hogy bizonyos Európai Udvar békesség’ közben járójának edgy hideg hangon tsak ezt felelte légyen a’ Dívány; megvárjuk a’ tsatát, hogy lássuk a’ mi Birodalmunkat micsoda szerentsével vagy veszedelemmel biztatja a ’Fatum.“ — és bizonyosnak érentik , hogy sem a’ szárazon lévő Nagy Vezér, sem a’ Kaputány Bassa a’ Tengeren addig vissza nem térnek, mig a’ szerentsét a’ tűzben megnem próbálják, és mind addig a’ Divány is a’ békességről hideg hangon fogna beszélleni. — Némely Mars egén visgálódó Politikusok azt néztékki az itt homályoskodó Nagy Vezér’ szeméből, vagy inkább az ő esze gyeplőjét fogó Keresztény Kocsi*’ céljából , hogy a Török moll éppen a’ Prusszus Király’ testvére Henrik’ szokása szerint cselekeszik, ki a’ maga titkos és nyilván való elé ’s hátra , keresztül , és vissza való masirozásával mind addig fárasztja a’ mi népünket, mig nem valahol útat kap a’ beütésre, vagy alkalmas helyet a csatázisra. — Ezért marad a’ mi nagy Táborunk, a’ E e e 2 Zem-