Magyar Kurir, 1788. január-június (2. évfolyam, 2-51. szám)

1788-06-28 / 51. szám

ed,'h. «— Az asztal felett . Felsége a’ maga f5 Ve.­ei igen baráttságoson szokott beszélleni és ezen h. 9-dikén, midőn a’ Muszka hadi plánumok forganak vala szóban , azt monda II dik JOSF.F : Boldog az a­ Fejedelem, ki frigyes­ nélkű­l nem szű­­­kölk­ödik / A’ Konstantzinápolyból jött Levelek­ szerint, a’ Dubic­ai kettős szerentsétlen csata , a’ szárazon meg­érkezett, de még magát, hová érkezett, ki­nem mutatott Nagy Vezérnek, és a’ Krimiai Partokon már Tengeri hajós Sergével ki­kötött Kapután Bassá­­nak ( Fő Tengeri Vezér) Táboránál lévö Keresztény Tisztekben való bizakodása a’ Portának, annyira mentek, hogy bizonyos Európai Udvar békesség’ köz­ben járójának edgy hideg hangon tsak ezt felelte légyen a’ Dívány; megvárjuk a’ tsatát, hogy lás­suk a’ mi Birodalmunkat micsoda szerentsével vagy veszedelemmel biztatja a ’Fatum.“ — és bizonyos­nak érentik , hogy sem a’ szárazon lévő Nagy Ve­zér, sem a’ Kaputány Bassa a’ Tengeren addig vis­­­sza nem térnek, mig a’ szerentsét a’ tűzben meg­­nem próbálják, és mind addig a’ Divány­ is a’ bé­­kességről hideg hangon fogna beszélleni. — Né­mely Mars egén visgálódó Politikusok azt nézték­­ki az itt homályoskodó Nagy Vezér’ szeméből, vagy inkább az ő esze gyeplőjét fogó Keresztény Ko­­csi*’ c­éljából , hogy a­ Török moll éppen a’ Prus­­­szus Király’ testvére Henrik’ szokása­ szerint cseleke­­szik, ki a’ maga titkos és nyilván való elé ’s hát­ra , keresztül , és vis­sza való masirozásával mind addig fárasztja a’ mi népünket, mig nem valahol útat kap a’ be­ütésre, vagy alkalmas he­lyet a­ csa­­tázisra. — Ezért marad a’ mi nagy Táborunk, a’ E e e 2 Zem-

Next