Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-04-25 / 32. szám
A* gond hogy foganodj fris Vizet önte reád. Nőlendöséget nyújtott szorgalmatos elméd Dolga, kinek nagy nap sém vala sokszor élig. Szorgalom a’ kikelő bogoságokat űzte továbbra Annyira, hogy lehetett verni alatta lakást Drága Barátidnak, kik utánnod halni fahajtnak, A’ bölts szállásod szép múlattsága vala. Régi Magyar szívség bőven cifrázta személyed’. Kép mutatással azért nem vala semmi közéd. A’ két ezer búknak présült vadsága, te nálod Lelte veszett kedvét, lelte homálya fenét irigyelette tehát élted’, bár gyenge virágnak, Szent jámborságnak mennyköve: vaksi halál. Károsak a’ Múzsák, mellyek Seregekbe fogadtak, ’S lantsokat andaladó lantolatokra veréd, Olly gyönyörű nem volt pásztorkori sipja szerentsésbb’ Pálnák, sem pedig az , kit vere Vérna ötse. Ollyan eszes hangzat nem vólt a’ Pindusi dombon, Sem hol szive felét Ekho Bratta valt Mind ezek Ignátzom ! veled egy temetőbe merültek Mind ezek. Nyelvünk diszei! ritka Nevek! Ríjatok Oh! ti is Fibusnak magzati ! hát tsak Illy keveset kellett hajtani Kintstek után? Irgalom, és Kegyesség minden társoknak arányok A’ buzgó szeretet szép segedelmet okoz. Szűz Flórát soha sem láttam szaggatni virágit, Mellyeket ő plántált, ’s a’ puha marka kapált. Szép érés idejét kegyesen megváljja, ’s örömmel Gyöngy keze munkáját gyöngy kebelébe teszi. Ti pedig egy készet magasan felemeltétek ötét.