Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)

1789-07-22 / 55. szám

ban, csak fogoly; mert a’ mint ves­szük észre a* Feldmarsal Ur az efféle tréfát nem igen akarván érteni, minden órán valósággal fog a’ dologhoz fog­ni. Tábori­ tárnokmester Kolloridó az úgy nevezett Moldova és AUbek nevű Pas­szusra ment, és a’ mondatik, hogy ott Sánt­okat és ágyazó állásokat készittet. —­ Hertzeg Valdek még máig­­ is Stanczil­­lávánál áll a’ maga Népével. Mehadiából az iratik, hogy a’ mi Szélsö-vigyá­­zataink nem Szupánektöl fogva Mehádiáig, hanem csak Döplitzig húzták vala magokat vis­sza. — E­­zen hón. 8 dikán Gen. B. Vecsei egy osztály Erdő­­di Huszárokkal és bizonyos Szabad-seregbéli lova­­sokkal visgálódni indúla, és egészszen a’ Karabnik hegyéig­ tsak egy ellenséget sem találván, innen egy visgáló fergetskét Szupánek­ felé inditta, kik alig hal­ladák­ meg a’ Karabnik hegyét, a’ midőn az ellen­ség tüzelni kezdvén b­ájjok; noha leg­ottan vis­sza térének, még­ is a’Szabad-seregbéliek közzül 2 embert el­vesztének és egy Huszárnak a’ lova meg­sebesitte­­tik. — Tábori­ fegyvertármester Kleridnek a’ napon ma­­ga­ is Máhádiában valt, és his­szük, hogy az ellenség minden órán kéntelenittetik magát vis­sza vonni , annál is inkább, mivel azt erősitik, hogy még semmi rendes Török Sergek a’ széleken által­ nem jöttének. Tegnap de­lelőtt midőn Levelü­nknek mingy­árt ele­­jén azon panaszolkodnánk , hogy (i Hadi - Kanc­ellá­­riától meg a’ Bér­birr­ól való bővebb Tudósitását Lau­­donnak kezünkhöz nem­ kaphattuk , ime' de­l­ után a* kezünkhöz jőve, melyben ez az emle­kezetre méltó: ,, Minekután«1­9-dikben dél-utánni 4 óra tályban azt vették

Next