Magyar Kurir, 1789. július-október (3. évfolyam, 52-84. szám)
1789-07-29 / 57. szám
általas napokban az Örökkévalóságra tzitáltatók és holt teste igen tisztességesen temetteték el. Ezen hónapnak 20-dikán küldetének el minden felé, a’ mi Táboraink’ fö Vezérjeihez az arany, és cziít emlékeztető érdem-pénzek Bétsből, mellyekről már Levelünknek elején szollottunk valt. . — Belgrádban a’ Törökök Sáfrány szagat érzettek; minden valamire való Lakasok innen kiköltöztek, és csak az óltalomra rendeltetett fegyveres Törökség maradott itten. Belgrád alatt mindig 10 felfegyverezett hajók állanak készen ; a’ magok ágyuzó töltéseiket megrakták ágyukkal, minden oltalomra szolgáló eszközöket úgy elkészítettenek, mintha tudnák, hogy minden órán oítrom alá jönek — de amint mi is fajdítjuk , éppen nem ok nélkül cselekedtek, mert minden környülállások ujjal mutogatnak Belgrádra. Temesvárról azt írják volt ezen hónapnak 14- dikén, hogy itten egy Török Kémet halálra ítélvén azt vallotta volna, hogy 40 ezer Törökök meghatározott parantsolattal volnának ezen hónapnak 14-dikáig Mahádiánál vagy a’ Bánátba, vagy Erdélybe beütni, a’honnan a’ mi Sergeink legottan olly állási vevének magoknak, hogy ezeknek czéljak kéntelenittetik fistbe menni. A’ H. Kóburg Táborától iratik , hogy ezen hónnapnak 10-dikén mint egy 200 Spáiis tsak nem egé tszen Paraváig a’ H. Kóburg Táboráig nyargal, vala, kéttség kivül, hogy a’ mi Táborunk’ állását megkémlíjék; de alig küldetek ezeknek elfogadása egy uu. ily barna császár etejekbe, legotlanιту tevességgel szaladavas vissza, hogy a’ Hai záró .