Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-05-04 / 20. szám
. Az Ezopus Vargája felel az Elysáurnbol, Herdihez e’ Bátsi fö Magyar Tsizmadiához. Ide örüly szerentsédnek olly igen; csak a* ti rossz * világotoknak változandósága hozta azt is ma gával. — Gondolod é, hogy az a’ módi csizma , az a’ kővel ki rakatott sarkantyu, mellének orját, a’ mint ditsekedel, már 90 aranyra is fel vittétek , az a’ 60 ezer forintos tsákó , ’s több e’ félék, sokáig fenn tarthattyák közöttetek a’ magok mostani érdemeket. — — A’ mi módi, csak módi az, ha mintjár Magyar sarkantyú is , mondj pedig nékem valami módit, melly valaha ala-modivá, régi módivá ’s tsak hamar nem módivá, ne vált volna. A’ mi ma módi, már holnap lehet ala modi. Szintúgy módi vólt valaha az Atila vas sarkantyúja, mint a’ tiétek a’ máji, — mérnélé felelni rólla, hogy még eszekbe nem juthat a’ Magyaroknak az , hogy ők az Atila Unokáji ’s meg nem szégyellik magokat, hogy ők az ő vas sarkantyúját, egy tékozló nemzet cicomájává változtatták. — Látod, ekkor oda leszen minden betse a’ drága köves sarkantyúnak, akkor nem fogod olyan drágán készitteni a’ bornyu bőr csizmát ’s nem fogsz csirizes fazakaddal ollyan magos hangon beszéltem. — Lehet még olyan idő, hogy Polman csak ször finort készit, a’ mellyet Ragáts kétszer ványolt hazabéni posztó nadrágra és mentére fog felvarni. —— A’ mi bujálkodás, mindenütt bajálkodás az ; a’ búja módi csak ugyan tékozlás, ha nem Francia országban vette is eredetét. Abból, a’ mivel dicsekedes valt, hogy nállatok akkor tsináltatyák a’ legdrágább sarkantyúkat, a’ mikor az ezüst tsástokat egész Frantiaországban a’ Nemzeti-gyűlésben küldvén pénzt veretnek belöllök , csak azt hozhatomki, hogy nállatok szintugy módiban való búborékolás uralkodik, mint ő nállok uralkodott, és a’ mitsodás ki menetel érte ö nállok az ezüst tsattokat, éppen az érheti nállatok is a’ drága köves farkaa- N Atyú