Magyar Kurir, 1790. január-június (4. évfolyam, 1-21. szám)
1790-06-01 / 21. szám
Ferenc Veszprémi Kanonok Ur, És, Lengyel Imre, Kardocsi Antal, PetrovszkySigmond , Zichy Josef, Boronkay Josef, Szegedi Mihály, Jankovics Josef, Somsits Josef, Csák Josef, Besán Gábor, Jeszenszky Emmanuel, Horváth Ignácz, Korcsmáros Josef, Talmion János, Szekér Benedek, Szulovszky Lajos, Novák ’Sigmond, Strawruszter Imre, Farkas László , Sárközi Ferenc és Josef, Tanyi ’Sigmond, Valaki Baltasár , Mezey János , Idősbb Hunkár László , Somogyi János Urak. — Diaetai Ablegátusok : T. Boronkay Josef és Inkey Károly Urak. * * Egy Gombos-tó Szúrásról. Egy Kis-Asszonyt, kinél bajos kedvet lelni, Szerentsém volt nem rég nékem is tisztelni. De midőn Gondjaim a’ Bánat terhének ,— Söljától, ujjulási, ekkor se nyernének; A’ Kis-Asszony , kinek széke mellett ültem, Látván hogy a’ Búban mintegy elmehyttem, Ki húz egy Gombos-töt onnan, hol a’ Merjek Völgyét, elfedezö Gyólcsoknak vann helye, *S azzal úgy megszűrá véremet erembe, Hogy tsak alig alig fértem el bőrembe. Kegyetlen Kis - Asszony! kinek Gombás tője Lett megnémúlt Társa Gondja büntetője, Atkozott Gombas-tó! melynek dühös hegye Mérgének, térdemen maradott a’ Jegye, Melly kissebb vagy, hogy fem mint egy Merre hajtott — Gyóltsból, vagy Selyemböl formálhatnál ajtót. Ott, hol a’ féltő zár arra felé nyílik, A’ merre az arany alma virág nyílik. De jól vann, mert immár kezeidbe kerültél.