Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)
1792-03-23 / 24. szám
Pápa 18- Márt Zs. — Ezen folyó Hónapnak 13. és 14-dikén tartattak közönséges Gymnasiumunknak Examenei, érdemes Patronusinknak nagy Apoplaususai között ( mert már kéntelen vagyok kimondani), ’s Exameneink után, a’ midőn munkánk Örömeivel gyönyörködtettyük magunkat , ’s majd bé állandó Oskolai Esztendőnkről tennénk fel rajza i tatainkat, akkor olvasom bámulva az Úr Kúriádból egy gonosz lelkű Sdmeinek azon hazug relátióját, hogy engem Professori hivatalomból kitettek. Megvallom, hogy nagy méltatlanság, nem csak ok nélkül, hanem minden fundamentum nélkül ig igy rágalmaztatni, mivel húsz huszonöt mértföldnyire, olyan szempontból nézheti valaki ezt a hirt, hogy osztán sok munkával is az ilyen Optika fallakan nehéz igazítást tenni. Régi Magyar mondás: egy bolond olyan követ vet a’ Dunába, hogy száz okos se húzza ki. Kitől származott légyen ez a’ hazug hir, bizonyosan nem tudhatom, hanem sok okokra nézve gyanakodom, hogy valami Latinus Atyafinak kellett lenni, mert már másokat is, nevezetesen nem igen régiben, egy Debreteni Seniort , a’ kit nagy érdemű Attyafiáért nem nevezek ki, megjegyzettem , hogy minden fundamentum nélkül, holmi olyan híreket hintegetett Bécsbe, a’ melyeket nem csak költeni, hanem csak odébb adni is illetlen, egy emberséges, már 27, ’s 28 esztendőt ért ember Characteréhez. Annyival inkább, hogy mi senkinek mindeddig semmi részbe terhére nem voltunk. Hogy egy kicsinyt igyekeztünk Oskolánk javításán? az kötetességünk; vagy az a’ 10, 12 faluból álló Legatio, a’ melly res nullius volt ? vagy hogy talám mások valami kis ditséretet nem sajnálnak tölünk ? hiszem lám azzal sem kérkedtünk, és bátor módunk, okunk, ég ösztönöztetésünk is volt, hogy iskolánk elemebete-