Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)

1792-03-23 / 24. szám

Pápa 18- Márt Zs. — Ezen folyó Hónapnak 13. és 14-dikén tartattak közönséges Gymnasiumunk­­nak Examenei, érdemes Patronusinknak nagy Apo­plaususai között ( mert már kéntelen vagyok ki­mondani), ’s Exameneink után, a’ midőn munkánk Örömeivel gyönyörködtettyü­k magunkat , ’s majd bé állandó Oskolai Esztendőnkről tennénk fel rajza­ i tatainkat, akkor olvasom bámulva az Úr Kúriád­ból egy gonosz lelkű Sdmeinek azon hazug relátió­­ját, hogy engem Professori hivatalomból ki­tettek. Meg­vallom, hogy nagy méltatlanság, nem csak ok nélkül, hanem minden fundamentum nélkül­­ ig igy rágalmaztatni, mivel húsz huszonöt mértföld­­nyire, o­lyan szem­pontból nézheti valaki ezt a­ hirt, hogy osztán sok munkával­ is az i­lyen Opti­ka fallak­an nehéz igazítást tenni. Régi Magyar mondás: egy bolond o­lyan követ vet a’ Dunába, hogy száz okos se húzza­ ki. Kitől származott lé­gyen ez a’ hazug hir, bizonyosan nem tudhatom, hanem sok okokra nézve gyanakodom, hogy vala­mi Latinus Atyafinak kellett lenni, mert már má­­sokat­ is, nevezetesen nem igen régiben, egy De­­bret­eni Seniort , a’ kit nagy érdemű Attyafiáért n­em nevezek­ ki, meg­­­jegyzettem , hogy minden fundamentum nélkül, holmi o­lyan híreket hintege­tett Bécsbe, a’ me­lyeket nem csak költeni, hanem csak odébb adni­ is illetlen, egy emberséges, már 27, ’s 28 esztendőt ért ember Characteréhez. An­nyival inkább, hogy mi senkinek mind­eddig sem­­mi részbe terhére nem voltunk. Hogy egy kicsinyt igyekeztünk Oskolánk javításán? az kötetességünk; vagy az a’ 10, 12 faluból álló Legatio, a’ melly res nullius volt ? vagy hogy talám mások valami kis ditséretet nem sajnálnak tölünk ? hiszem lám azzal sem­ kérkedtünk, és bátor módunk, okunk, ég ösztönöztetésünk­ is volt, hogy iskolánk ele­me­bete-

Next