Magyar Kurir, 1792. január-március (6. évfolyam, 1-26. szám)
1792-01-13 / 4. szám
5* Kedves Kurír! — II. Károly vidéke felakadott a’ Só dolgában annyira, hogyha tsak a’ ’Sidoktól, vagy azokhoz hasonlóktól sót nem vásárolunk, sótalan étellel, és kenyérrel kelletik élnünk. Itt ugyan arra a Királyi nem kis költséggel épült Sóskamara, itt vágynak az ahoz jó fizetéssekkel köteleztetett Tiszt Urak, de mi hasznunk mind ezekben, ha a’Sidóknak az ö szorgalmatosságok elejekben hág, ha még is néminémüképpen rajtunk érezzük a’ Töröknek az ö átkát ( a’ Só verjen meg). Szégyen dolog ! — a’ ’Sidóknál a’ megszorult nép,sha drágán is sót talál, nem találj a’ Kár Só-háznál !~Kedv. Kurír, tégy ezekre konsequentiákat, mind a’ föld népére, mind a Király haszna megszünésére , mind pedig azokra nézve, a’ kik ezt a’ Török átkát nyakunkra hozták. Akár ki is ebben a’ vétkes, azt én másként nem tekintem, hanem éppen úgy, mint az Ezopus Psütskét, a’ melly nyárban tsak énekelgetett, most már télbe tántolhat. De küldjük az ilyen resteket amaz előre néző, és szorgalmatos hangyához : itt tanulyanak ezek szorgalmatosságot. Köszöntik ezeket a’ még sóban nem heverő s. v. hízott Sertések , és köszönik életek meghosszabbulását, írtam Nagy Károlyban Kis Karátson előtt való napon , midőn t7ái-dik esztendö haldoklóit. Temesvárról Dec. 31-dikén. — Ezen napokban itten a’ régi virágzó Lippa mező várossánál a’Pacha huttyának neveztetett tályákban egy négy szegü kövekből igen mesterségesen rakatott, de a’ földnek szinénél négy lábnyomnyira lejjebb sürjedett, vagy betemetödött kútra tanárának.Az ezt ásók már moll parancsolatot vettenek, hogy munkájokat tovább is folytassák. — 60 esztendökkel ez előtt szüntelen való szorgalmatossággal keressenek az innen ki űzetett Törökök egy illyen nevű kutat, mellyben a’ közönséges hírek szerint temérdek kintsnek kellett valaha az ellenségtől való félelem miatt eldugattatottnak lenni. — Ennek megtanálása most sém rossz spekulátió. — A’ Lugoss és Karánsebess vidékeiben a’ minap itt esett Retirádák alkalmatosságaival