Magyar Kurir, 1792. április-június (6. évfolyam, 27-51. szám)
1792-04-17 / 31. szám
mezejére, a’ midőn minden itt lévő Pogány és Keretzlény Poéták Virgilius , Horatius, Ovidius, Tibutus, Catulus, Propertius, Homerus , Hepodus , Anacreon, Pindárus , Calnachus, Kompéi, Gyöngyösi , ’s sok más borostyán koszorus Poéták öszve-szaladának, és még minek-elötte ki-rendéit szállására vezették volna, meg ölelvén dotárius az ő tudós árnyékát Kovásznainak meg tsókolá , és egy el hervadhatatlan Borostyán Koszorut nyoma fejére. Körül fogá a’ Múzsák citerázó ’s hárfázó férge ezen nagy vendéget, és az Elyzéumnak leg kiesebb részében, a’ Tudósok között adának néki szállást.Az ujiság kívánásnak és hallásnak tüzelői égnek vala minnyájon ezen Lelkek; azért azt kérdi leg elöbb is Horatius tölle , hogy hagyta a’ Felsövilágot ? miben vagyon az erkölts és Tudomány dolga? Uram Horátius! tsak úgy lesz az, a’ mint te jövendölted: Etas Parentum peror Avis — , mostis mennél tovább , annál rosszabbak az emberek. A’ mi a’ Tudományt, nevezetesen a’ Poesist illeti, most még rosszabbúl van a’ dolog , mint a’ ti idetekben. — Ovidiusnak azt vetette volt az Apja szemére: Studium inutile tractas — Meonides nullás ipre reliquit opes. — Most nem csak az, hogy a* Tudósok és Poéták semmi Gazdagságot nem hagynak magok után; de még adóssak is marad ísak, midőn meg halnak. A’ jó Versnek máig is meg* van a’ felső Világon ditsérete, de senki sem ád semmit is érette. — A’ Felsö-világ-béli Oskolákról hátrább mondok valamit ti niktek ; az erköltsre nézve pedig jól tudjátok a’ minden nap ide érkezett Lelkek által , a’ Felsö-világbéli mostani emberek melly gonosszok. Ama megfontolhatatlan nagy lelkű, ’s megrettenthetetlen szivü , leg igazabb, legjobb Gustáv a’ Svédek meglelt Királlya, egy maga Jobbágyának — egy Istentelen alá-való gonosz tévének levő prédája. — Márc. 17-dikére virradólag löretett meg, és 29-dikben dél után ide a’ holtaknak Országába érkezik meg. 484 %d? & ’Swif