Magyar Kurir, 1792. szeptember-december (6. évfolyam, 74-100. szám)
1792-09-14 / 74. szám
»·5« «W $• %# a’ következendő idők fogják meg • választani. —. Már 3 napoktól fogva minden utczákon az a* hir jár, hogy Francia Országnak Verdun nevű kemény Vára és Várossa magát, a* Prusszus Sergeknek kevés ostromjok után kapitulátióval fel adta légyen, melynek igazságáról csak azért is kételkedhetünk, mivel még a’ Boltsi Hadi Tanáts által, mellyhez az e’ féle tudósitások leg előbb meg érkeznek, semmit e* felöl közönségessé nem tett. — Némellyek azt erősitik, hogy már egy 20 ezerből álló Tábor nem meszsze volna a’ Párisi útban, hogy a’ Párisi Polgármestertől téli szállást kérjenek maguknak — de ezen hírek még mind bizonytalanok — az igaz ellenben, hogy 30 ezerből álló Prusszus fegyveresek a’ Adnus partja felé való utazásra megint parancsolatot vettenek — azonban mi fog történni ez után haljuk meg bővebben , mert Státus Referendárius B. Spielman, Udv. Tanátsos B. Kollenbach és Tsiuguth Urs Ngok Koblentz felé indulandók, hol a’ Fels. Pruszszus Királyai és más Európai Monarkhák’ ide küldött Követjeivel egy tanátskozást fognak tartani. Egy nevezetes meg ■ jegyzás. — Midőn a* napokban egy különös hellyen, sok külömb külömb Nemzetbéliek társaságában (Írja a’ Tudósitó) itt Bétsben én is jelen volnék, a* midőn a’ többek között a’ Magyar Nemzetről is szó hozódnék bé; tsak el bámulék, hogy egy előttem esmeretlen* Német a* Magyar Nemzetet; ennek Fejedelme eránt való álhatacos hivségét, felebaráti szeretetét, hadi-virtussait , adakozó készségét, könyörületességét, és minden Virtulisait mennyire emelvén , a’ valamennyire pallérozott Magyart, a’köznéptől meg különböztetvén , egész indulattal óltalmazza vala.• Minek - előtte eltávoztam volna azon hellyről, kérdem egy jó akarómtól, ki légyen azon Nemzetünket olly nagyra becsülle Német Ur, és ekkor tudom meg , hogy egy nevezetes Orvos Doktor, ki még ifjú korában egy Magyar Ur által nyomorujságal -