Magyar Kurir, 1792. szeptember-december (6. évfolyam, 74-100. szám)

1792-09-14 / 74. szám

»·5« «W $• %# a’ következendő idők fogják meg • választani. —. Már 3 napoktól fogva minden utczákon az a* hir jár, hogy Franc­ia Országnak Verdun nevű­ kemény Vára és Várossa magát, a* Prus­szus Sergeknek kevés ostromjok után kapitulátióval fel adta légyen, mely­nek igazságáról csak azért is kételkedhetünk, mivel még a’ Boltsi Hadi Tanáts által, mellyhez az e’ féle tudósitások leg előbb meg érkeznek, semmit e* fe­löl közönségessé nem tett. — Némellyek azt erő­­sitik, hogy már egy 20­ ezerből álló Tábor nem meszsze volna a’ Párisi útban, hogy a’ Párisi Pol­gármestertől téli szállást kérjenek maguknak — de ezen hírek még mind bizonytalanok — az igaz el­lenben, hogy 30 ezerből álló Prus­szus fegyvere­sek a’ Adnus partja felé való utazásra megint pa­­rancsolatot vettenek — azonban mi fog történni ez után haljuk­ meg bővebben , mert Státus Referendárius B. Spielman, Udv. Taná­­tsos B. Kollenbach és Tsiuguth Ur­s Ngok Koblentz felé indulandók, hol a’ Fels. Pruszszus Királyai és­­ más Európai Monarkhák’ ide küldött Követjeivel egy tanátskozást fognak tartani. Egy nevezetes meg ■ jegy­zás. — Midőn a* na­pokban egy különös hellyen, sok külömb külömb Nemzetbéliek társaságában (Írja a’ Tudósitó) itt Bétsben én is jelen volnék, a* midőn a’ többek kö­zött a’ Magyar Nemzetről is szó hozódnék bé; tsak el bámulék, hogy egy előttem esmeretlen* Német a* Magyar Nemzetet; ennek Fejedelme eránt való álhatacos hivségét, felebaráti szeretetét, hadi-vir­­tussait , adakozó készségét, könyörületességét, és minden Virtulisait mennyire emelvén , a’ valamen­nyire pallérozott Magyart, a’köz­néptől meg­ külön­­böztetvén , egész indulattal óltalmazza vala.­­• Mi­nek - előtte el­távoztam volna azon hellyről, kér­dem egy jó akarómtól, ki légyen azon Nemzetün­ket olly nagyra becsülle Német Ur, és ekkor tu­­dom meg , hogy egy nevezetes Orvos Doktor, ki még ifjú korában egy Magyar Ur által nyomoru­­j­ságal -

Next