Magyar Kurir, 1794. január-június (8. évfolyam, 2-51. szám)

1794-04-11 / 29. szám

landóságot sem nyomott volna belejek a’ termé­­szet; valósággal úgy bánnak a’ föld népével, és az ártatlan lakosokkal , mint az éhes farkasok ragadozó körmeik közzé szorúlt, magokat védel­mezni nem tudó juhokkal, az az, mieskutánna gyapjaikat le húzták volna, testeiket is martzor­gani kezdették. Néhai Cusline Generál nyitott nektek e’ gonosz életre utat, bezzeg el is vetvé jutalmát. Úgy gondolkozának a’ Rajna roesty­ékének szegény lako­sai, hogy az ő utánra következendő Generálokban több emberi érzékenység fogna lakozni ; azonban nemcsak nem jobbak, hanem sokkal gonoszabbak, ’s irgalmatlanabbak amannál. Szeme szája eláll az embernek, és mint a’ kő bálvány meg ném­ül, a’ midőn hallya Saarbrukkenben , és Z,ittybrük­­kenben gyakorlott istentelen magok viseletét. — Spirából és más helységekből jött szomorú hirek méltán fel buzdi­tyák a’ Német Birodalombeli la­kosokat, hazájoknaik fegyverrel, és vakmerőség­gel lejendő védel­r­ezésére. Nemtsak minden vé­res verejtékkel !’­;es­zett ragyogaiktól fosztották meg a’ Spiral lakosokat, hanen­ ennek idette mi­nekutánna minden barmaikat, boraikat, házaik­ban találtatott vasat, rezet, czint, ’s ónt el ra­­gadoztanak volna, végtére 400 ezer livrából ál­ló sartzot vetstttenek reájok. Eggy két garast érő ónért a’ leg sz­ebb ablakoknak üvegeit is öszve tör­ték; szőllö termő hegyeiken a’ szőllő tőkéket ki vagdalták , ’s meg égették , gyi­rmölcs fáikat el­pusztitották , őszi vetéseiket öszve tapostatták , iggy szóval, annyi kegyetlenséget vittenek vég­be közöttük, hogyha száz nyelvem volna is, még­sem tudnám azokat elegendőképen ki­beszélni. — Hogyha tovább is folyta­tják gonosz cselekede­­teiket, hogyha zabolátlan indúlattyaikat meg nem gátollyák a’ szövettséges Fejedelmek, nem les­z egyébb hátra, hanem hogy­ a’ szegény lakosok eggy kolduló bottal, és tarisznyával ki vándo­­rollyanak hornyaikból. Grünstadtból, és a’ kör­ül belől fekvő hely­ségekből b­ingó bingó javaikat szekerekre rakván.

Next