Magyar Kurir, 1794. január-június (8. évfolyam, 2-51. szám)
1794-04-11 / 29. szám
landóságot sem nyomott volna belejek a’ természet; valósággal úgy bánnak a’ föld népével, és az ártatlan lakosokkal , mint az éhes farkasok ragadozó körmeik közzé szorúlt, magokat védelmezni nem tudó juhokkal, az az, mieskutánna gyapjaikat le húzták volna, testeiket is martzorgani kezdették. Néhai Cusline Generál nyitott nektek e’ gonosz életre utat, bezzeg el is vetvé jutalmát. Úgy gondolkozának a’ Rajna roestyékének szegény lakosai, hogy az ő utánra következendő Generálokban több emberi érzékenység fogna lakozni ; azonban nemcsak nem jobbak, hanem sokkal gonoszabbak, ’s irgalmatlanabbak amannál. Szeme szája eláll az embernek, és mint a’ kő bálvány meg némül, a’ midőn hallya Saarbrukkenben , és Z,ittybrükkenben gyakorlott istentelen magok viseletét. — Spirából és más helységekből jött szomorú hirek méltán fel buzdityák a’ Német Birodalombeli lakosokat, hazájoknaik fegyverrel, és vakmerőséggel lejendő védelrezésére. Nemtsak minden véres verejtékkel !’;eszett ragyogaiktól fosztották meg a’ Spiral lakosokat, hanen ennek idette minekutánna minden barmaikat, boraikat, házaikban találtatott vasat, rezet, czint, ’s ónt el ragadoztanak volna, végtére 400 ezer livrából álló sartzot vetstttenek reájok. Eggy két garast érő ónért a’ leg szebb ablakoknak üvegeit is öszve törték; szőllö termő hegyeiken a’ szőllő tőkéket ki vagdalták , ’s meg égették , gyirmölcs fáikat elpusztitották , őszi vetéseiket öszve tapostatták , iggy szóval, annyi kegyetlenséget vittenek végbe közöttük, hogyha száz nyelvem volna is, mégsem tudnám azokat elegendőképen kibeszélni. — Hogyha tovább is folytatják gonosz cselekedeteiket, hogyha zabolátlan indúlattyaikat meg nem gátollyák a’ szövettséges Fejedelmek, nem lesz egyébb hátra, hanem hogy a’ szegény lakosok eggy kolduló bottal, és tarisznyával ki vándorollyanak hornyaikból. Grünstadtból, és a’ körül belől fekvő helységekből bingó bingó javaikat szekerekre rakván.