Magyar Kurir, 1804. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)
1804-04-17 / 31. szám
470 tsoportokralszólvárt,az országban tsapongnak ide ’s tova, mindeneket, a’ kiket fegyveresen elől találnak, fegyvereikből kivetkeztetvén, ’s minden ellenállókat letiporván. Ha magok között árulókat ferditenek meg, ’s azokra bűneiket rajok bizonyíthatják, irgalom nélkül bánnak véltek , t. i. kezeiket lábaikat össze tördelvén, tömlötzbe vetik, a’ hol kevés lapok alatt kinos, halállal végzik életeket. A’ Belgrádi Török Vezérek sora vették a’ domot tréfára, úgy hogy nyakrafőre hozzá kezdettek a’vár’erősségeinek újításához;’s egyebek között a’ Duna és Száva vizeik között néhány esztendőknek előtte készítlt sántzot most ismét oltalmazható állapotba helyheztetik, és ágyukkal spékelik. A’ városnak minden lakosai kéntelenek dolgozni rajta, mellyet a’ béketelenek szemlilvén, azt hozván ki belölle, hogy a’ Belgrádi Török sereg hosszas ellenálláshoz készül, a’ vár alá az úgy nevezett Vratsár halmára, közelebb szállottak. A* Törökök a’ folyó April. 1ső napján eltvéli 5 órakor nagy erővel kiütöttek ; hanem onnét a’ támadókat el nem kergethették; 47 elestek’ ből álló vesztéssel kéntelenittetvén a’ várba vissza térni. Egy vezérjeket is a’ tsatázó mezőn hagyták halva. — Egy Kutsukuly nevű más Török vezér minden kintsét magához vévén, 400 hűséges embereivel éjszakának idején Belgradból kiszökött, és útját szép csendesen Widdin felé vette, olyan reménségtöl tápláltatván, hogy a’rebellis seregeknek hadi lineájokon keresztül lophatja magát, hanem elárultatván, ezek őtét Krajovtzéig menni engedték, és itt valami 5 ezeren rá mentek, és elfogták. Száz ezer Piaftert ígért a’ rebelliseknek tsak botsátták el, hanem ezek telyes