Magyar Kurir, 1808. január-június (22. évfolyam, 2-52. szám)
1808-04-08 / 29. szám
azonnal másnap Loverzot kapott mezitelen hátára. Erre nézve már most meg hiszik őket, és ludaink is szélüibe szabadon gágognak közöttök az útzákon. A’ köz nép jobbára szorossan böjtöl, húsz zsírost nem eszik, de még sem válogató, hanem akármi hitván rotsadékkal jó lakik csak sok legyen. —*• A Legényei, kivált a’ Granaticosok erős , izmos, szálas emberek, gyalogolni úgy tudnak, hogy kivált a’ tavali szűk széna termés miatt sovány sorspontos lovak mellettek ki izzadnak és ki fáradnak. — Mikor marsiroznak az egész sereg a’ jobb kezével lógázza ki a tempót, melly dolog a mi cedras módjára ballagó gyalogjainkhoz hasonlitva igen furtsinak tetszik. A’ Tisztjei a’ leg betsülletesebb, emberség tudó, pallérozott ifjak (mert tsak 40 esztendőt is igen ritkának tekintetéből lehet ki nézni) Deákul. Németül igen ritka tud, Olasz és Frantz Nyelven majd mindenik beszél hatsak keveset is. A’ Históriákban, még Hazánk Históriájában is sokan köztök egész a bámulásig jártasok. A’ Magyarokat szeretik és betsüllik, a’ Frantzokat nem annyira; igen háladatosok leg kissebb elvett jóért is. Nem győzik eléggé betsülni kiváltképen a’ mi nemes szivü földes Urunkat Méltos. Fogarassi Gróf Nádasdy Ferencz Ur Eő Nagyságát, a’ ki az egész által költözés idején (melly nállunk a’ nyugvó napokkal együtt 10. napokat teszen) minden nap 30 fő tiszt Uraknak adott terített asztalt a’ kastélyban, egy néhányért pedig külön fizetett a’ Vendégfogadóban. És igy itt is van szerencséjek tapasztalni, hogy szint’ oly nemes , gazdálkodó , és barátságos hazafiak közt