Magyar Kurir, 1809. január-május (23. évfolyam, 1-37. szám)
1809-05-05 / 36. szám
mihelyt azt ki mondotta , minden a* magadnak esmérte.“ „Hogy tökéletlenül ne maradjon ez a’ ditsösség, az utolsónak sem lehet elmúlni t. i. a’múlólag való hadi szerentsében szükséges tántorithatatlan álhatatosság és állandóság.“ „Egy olly háborút, mellynek czéllya azok ellen a’ sok gonoszok ellen való tusakodás, mellyek fenta esztendő elforgása alatt egész Európán öszve gyüllöttek, egynéhány nap és hét alatt el végezni, ’s a’ fel tett véget el érni nem lehet. Az olly háborút, melly mind azért, a’ mi nékünk leg betsesebb, és az emberiségnek legszentebb, nem lehet egy vagy két szerencsés, vagy szerencsétlen csata által, mint valamaelly minden napi határért * örökségért, avagy, néhány négyszégű mértföldért támadt villongást elvégezni. Nem volna a’ mi ügyünk az, a* mi, ha azt a’ mi kívánságaink szerint könnyen lehetne igazgatni. Akkor osztán az az ellenség , kivel nekünk dolgunk van, valamelly szintett igazsággal avval vádolna bennünket, hogy azt a’ veszedelmet , mellynek eltávoztatása végett fegyverbe öltöztünk , mi nagyittyuk, hogy azt a’ bal sorsot, mellyel annyi sok Országot beborított, és a’többi ellen is eltökéllett, sokkal veszedelmesebben festettük le, mint magában vagyon.“ „Minden, a’ mi bizodalmat gerjeszthet, a’ mi a’ bátorságot meg elevenítheti, a’ mi a’ szivat felemelheti , ’s megtsendesitheti, ebben a’ háborúban mellettünk van. Más háborúkban elég nagy dolog azt tudni, hogy valakinek igaz ügye vádi ittas igaz ügynél is több van; kötelesség vólt még pedig minden kötelességnél nagyobb, a’ mi minket a’ fogy*tii a