Magyar Kurir, 1809. január-május (23. évfolyam, 1-37. szám)
1809-05-05 / 36. szám
verfogásra indított. Egy nagy nemzetségnek és sok népeknek haszna, mellyek ötét követni fogják, velünk táborba szállott. Az egész föld kereksétjén egy ember sem találtatik , a’ kiorcsapirulás nélkül közönségessen meg vallani, hogy ő Austriát meg győzetni kivánnya. Még ott is, a’ hol az igasságnak megrémülni kell, semmi olly titkos sóhajtás nem emelkedik az égre, melly zászlóinknak áldást ne kívánna. — Minden népek , még azok is, mellyeket az idejébben való bal sors arra büntetett, hogy ellenünk fegyvert viseljenek, néküink szövetséges társaink, mivel a’ mi hadakozásunk szerentsés kimenetele eráőt való bizakodásban az Ő végső Reménységek virágzani fog mellyet az ő elmúlt viszontagságaik tiékiek még hátra hagytak.“ 1.Az illy bőséges hasznoknak tsak egyetlen egyet tehet ellenébe az ellenség; a’ szüntelenvaló , és többire szerentsés hadakozások által szerzett készséget , és a hadi foglalatosságokban való bizodalatot. Hogy nem kitsiny ez a’ haszon, Európa tulajdon veszedelmével tapasztalta. — Hogy ő azoknak , a kik az igásságnak , a’ hazadúi szeretetnek, ’s az álhatatosságnak megfelelnek ,sokáig ellent nem álhat, arról e’ világot meg fogja Austria győzni . Hogy néki is határa legyen , sok előbbi történetek bizonyittyák, mellyekben tsak egyetértés és álhatatosság hibázott’ meg bizonyittyák hadi seregeinknek, a’ jelenvaló háborúnak első heteiben mutatott dűsösséges erőlködéseik, az a’ gyözedelem, melly több pontokon őket megkoronázta, az a’ ditsösség, melly akkor sem hagyta el őket, midőn az elöbre való menetelnek nyakasan ellent állott az ellenség.“