Magyar Kurir, 1809. január-május (23. évfolyam, 1-37. szám)
1809-05-05 / 36. szám
a’ Magyaroknál az a’ nemzeti szokás vált, hogy ló nélkül hadra ki nem keltek. Most pedig úgy veszem észre, hogy Nemesseink közzűl sokan gyalog szándékoznának felkelni a’ Haza védelmére. „Én azt merem állítani, hogy azok tsak meg nem győzhető terhet vonszanak magokra , és hogy a’ Haza védelmének czélját ez által el nem érhettyük — Lovasságra van szükségünk. A’ gyalogság úgy is már felesleg való minden Austriai tartományokban , lovassággal felyűlhalad minket az ellenség , és azzal vert meg mindig bennünket — Jó lovas katonák lesznek a’mi felkelő Nemesseink természetek szerént. ,,Azért javaslom, hogy mindenik lóra üllyön, a’ ki magának akárhogy lovat szerezhet, valamint azt a’ Törvény mindegyiknek meg engedte . Senki se tegyen magának nehézségeket a’ mesterséges lovaglás, és a’ jó lovak fogyatkozása eránt; mert én láttam olly Franciákat az elmúlt háborúnak elejénn , kik a’ lovasság mesterségét nem tanulván (mint azt most sem igen értik) paraszt szekerekböl kifogott lovakon, nyereg és szerszám nélkül az ütközetben lovaglottak. Az Ö lövök szerzésének módját nem szükség követnünk, győzni pedig úgy is fogunk Magyar karjainkat, tsak szivünk, kedvünk,’s egy akaratunk legyen ; és — Lóra is 1lyünk ! !“ Továbbá, midőn némellyek, a’ mustra - választ irány által vitézeknek már felirattatván, magokat a’ Törvény védelme mellett mentegetni kezdettek vólna, igy szóllott: „Tekintetes Státusok! Vérző szivvel szemlélek itten némely Hazafiakat, kik annak vé