Magyar Kurir, 1811. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)
1811-01-11 / 4. szám
lést, de máskorhoz képest olly külömbséggel , hogy a’ hol sok ezer válogatott sertések állitattak ki az eladás végett , most , alig lehetett szép makkon és kukoritzán hízottakat látni. Annak is , a’ mi volt, kevés vevője találtatott. — Két esztendős makkon hízott sertésnek párját 200—250 forinton alól bankó cédulákban meg venni nem lehetett. Egy négy esztendős ártány 400 — 450 forinton ment. A’ kukoritzán hízott sertésnek 720 — 750 forinton ment a’ párja. A’ szép Ökörnek párját 1200 forinton, a' közép szerűnek párját goo — 900 forinton alól meg venni nem lehetett. — A’ búzának köble 23 forinton, az árpának 24 en, a’ zabnak só-on , a’ kukon'tzának 50 forinton ment Ezt a’ rendkívül való drágaság a’ múlt esztendőben szárazság által okoztatott terméketlenség, de kiváltképen a’bankó tzéduláknak le szállíttatása okozta. Spanyol Ország. A’ Spanyol Országban táborozó északi Brandármádiának Kommandírozója Dorsenne, a’ maga hivatal szerént való jelentésében mellyet a’ Monitor is közlött a’ Publicummal , azt jegyzi meg a’ Ciudad-Rodrigói Commendánsnak ellenség kezébe való eséséről: Nem lehet, úgymond, megfogni, mit gondolt hogy tsak négy lovas vadász katonával ment ki az ellenségnek meg kémlelésére, és miként távozhatott el egy mértföldre a’ vártól. Ő ugyan eléggé oltalmazta magát a’ Don Julián haramia emberei ellen, de 4 embernek egy egész esküdron ellen magát oltalmazni, vagy annak ellent illani lehetetlen. Tudtára lehettek néki® a’ várbeli kommendánsoknak adatni szokott rendelések.