Magyar Kurir, 1811. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)
1811-02-05 / 11. szám
ből hátra felé tekint, kiált, mintha bizonyosan tudta volna, hogy egy közel lévő erdőben emberek volnának; azután ismét olyan hangot ad, mintha az erdőből néki válaszoltak volna; későbre ismét olyan hangot adott, mintha az emberek lármázva közelitenének. A’ tolvajok ezt halván, nem vélték tréfának a’ dolgot; a’ kiáltozás azonban még jobban tettzett közeledni ; egyszer a’ tolvajok egymás szemébe néztek , ’s megiramodván egyszerre mind elszaladtak , a’ mellyet annyival könnyebbénél lehet hinni, mivel tudva van az, hogy az e’ féle roszban járó emberek félelmesek szoktak lenni. Tsak a’ bakon volt ládát vitték el, de ezt talám meg elevi mingyár levágták volt onnét, minekelőtte Charles még reájok ijesztett volna. Cseh országban az Elfibogeni Kerületbéli tisztség olyan hivatalszerént való tudósítást vett a’ Szakszen Koburgi Kormányszéktől, hogy Hartmansberg nevű faluban, melly a’Darmstadti Nagy Hertzegséghez tartozik, és a’ Fuldai Hertzegséggel határos, igen gonosz nyavalya ütötte ki magát, melyben az emberek igen hamar meghalnak, a’ melynek azonközben egyéb tulajdonságai még nem esmeretesek. — Bármi határozatlan és talám nagyított tudósítás lehet is ez, és bármi nagy távolságra legyen is Hartmansberg az Austriai Monarchiának határaitól, csakugyan megtétettek mitigyárt mind az azon vidékekről ide, mind pedig az innen oda utazókra nézve mind azok az előre való vigyázásbéli rendelések, mellyekkel az ilyen esetekben igen sietni soha nem lehet. Egyszersmind a’ Darmstadti Nagy Hertzegségnél is kérdést tétetett hivatal szerént a’ Cseh országi