Magyar Kurir, 1811. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)

1811-02-05 / 11. szám

ből hátra felé tekint, kiált, mintha bizonyosan tudta volna, hogy egy közel lévő erdőben em­berek volnának; azután ismét olyan hangot ad, mintha az erdőből néki válaszoltak volna; ké­­sőbre ismét olyan hangot adott, mintha az em­berek lármázva közelitenének. A’ tolvajok ezt halván, nem vélték tréfának a’ dolgot; a’ kiál­tozás azonban még jobban tett­zett közeledni ; egyszer a’ tolvajok egymás szemébe néztek , ’s megiramodván egyszerre mind elszaladtak , a’ mellyet annyival könnyebbénél lehet hinni, mi­vel tudva van az, hogy az e’ féle roszban járó emberek félelmesek szoktak lenni. Tsak a’ ba­kon volt ládát vitték el, de ezt talám meg elevi mingyár levágták volt onnét, minekelőtte Charles még reájok ijesztett volna. Cseh országban az Elfibogeni Kerületbéli tisz­tség olyan hivatalszerént való tudósítást vett a’ Szakszen Koburgi Kormányszéktől, hogy Hart­­mansberg nevű faluban, melly a’Darmstadti Nagy Hertzegséghez tartozik, és a’ Fuldai Hertzegség­­gel határos, igen gonosz nyavalya ü­tötte­ ki magát, melyben az emberek igen hamar meghalnak, a’ melynek azonközben egyéb tulajdonságai még nem esmeretesek. — Bár­mi határozatlan és ta­lám nagyított tudósítás lehet is ez, és bár­mi nagy távolságra legyen is Hartmansberg az Austriai Monarchiának határaitól, csakugyan megtétettek mitigyárt mind az azon vidékekről ide, mind pe­dig az innen oda utazókra néz­ve mind azok az előre való vigyázásbéli rendelések, mellyekkel az ilyen esetekben igen sietni soha nem lehet. Egyszersmind a’ Darmstadti Nagy Hertzegségnél is kérdést tétetett hivatal szerént a’ Cseh országi

Next