Magyar Kurir, 1814. január-június (28. évfolyam, 1-51. szám)

1814-01-11 / 3. szám

14 parantsolatja van arra, hogy azon erőssé­­get utolsó emberéig oltalmazz­a, ’s ke­sz­­szebb azon várost tűzzel megemészteni­, mintsem feladni, mellyhez képest a’ nevezett Bavarus --Generális is mindjárt elkezdette azt lövöldöztetni. General Major Gróf Deroy December 24-ai napján Bruntruthba, bement, a’ nél­kül, hogy oda való marsirozásában leg ke­vesebb akadályt is szenvedett­ volna. — A’ következett napon a’ Generál Stábnál­ szol­gáló Heid­egge­r Kapitány, a’ kiküldött ké­mektől arról tudósittatván , hogy a’ Bía- Vionti kastélyban sem elegendő katona őrizet, sem elegendő védelmező eszközök nintsenek, egy gyalog és lovas osztályból álló sereggel az ellen m­ent, a gyalogsá­got lesbe hagyta, egy fél eskadron kön­nyű szerű lovassággal pedig azon városra véletlenül reá ütött ’s abba minden ellent­­allás nélkül bement, a­ hol 1-2 ágyúra ta­lált, mellyeket mivel jó állapotban van­nak., más erősségiárnak ostromlásokra is bízvást lehet fordítani.­­ (Az itt említett városok és erősségek m­ind Alzatziában van­nak.) Azokból az írásokból és levelekből, mellyek a’ szövetséges hadi nép kezébe estek­, világosan által lehet látni, melly nagy félelembe és zűrzavarba estenek le­gyen Frantzia Országnak a’ Vajna bal par­tyán lakó népei, nem is álmodván arról, hogy a’ szövetséges seregek azon folyóví­zen által mehessenek, vagy kiterjeszked­jenek valaha. — Két fontos Ez, erősségek­nek által adatása , mellyeknek­ egyike ke­vés ellentállás után a’ győzedelmeseknek kezekbe esett, a’ másik pedig hadi fortél­lyal elfoglaltatott, elegendőkepen bizonyít­ja , melly nagy vigyázatlanságban voltak a’ Prantzia Előjárók a’ szövetséges had­­se­regeknek iljm­a vizén való általmenetelek­­re nézve. A’ főbb hivatalbeli személyek ezeknek a’hadi seregeknek közelgetéssek­­kor bonnyaikat elhagytak , az alat­okva­lókat a’ vak szerentse­re bízzák, ezek pe­dig előre képzelvén hazájuknak bal sorsát, szívszakadva óhajtyák a’ be­kessé­get, melly az ó számtalan nyomorúságoknak néminé­­műképes határt ve­tne, még a' nagyobb rangú tiszteket is hasonló indítlat lelkesíti. — Még ekkorig elegendő okok volt a’ szövetséges hadi seregeknek az Alzatziai lakosokkal való megelégedésre, a’kik azo­kat nem tsak nem gyűlölik, nem tsak meg nem sértik, sőt inkább minden töltök ki­telhető dologban segítik, sem éhezni sem szomjúhozni nem engedik, egy szóval úgy néz­ik őket,mint tdkönyörűlő egektől szabadi­­tásokra küldött altyákfiait. A* Landesbroni magas hegyen épült Oros kastély,­­melly, a’ mint a’ múlt pén­teken kert Magy. Kurírnak il-dik lapján­­egy két szóval megjegyeztük, a* Gr. Iüre­­de lovasság Generálisa vezérlése alatt lévő Austria! és Bavariai szövetsé­ges seregek, ál­tal capitulatios avagy alku által meg­véte­tett, következendő tzikkelyekre lépett Ba­­variai Oberster Treubergei'. — 1. ) A’ Landeskronai erősségben lévő katona őrizet magát hadi fogságra feladja. 2. ) A’ Tiszturak oldalfegyvereket és tábori bagázslájokat megtartyák. 3. ) A’ köz legénység, holnap reggel 3 órakor a’ maga fegyverét a’ fegyveres tár előtt lerakja, tarisznyáját m­egtartya, és egy őrző sereg által oda fog kísértetni, a’ ho­va Eő Excellentziája , lovasság Generálissá Gróf is Vrede parantsolni fogja. 4. ) A’ tiszturak bagázsiájoknak elvite­lekre szükséges szekerek adatnak. 5. ") Az ágyúk és egyéb­» tábori szerszá­mok egy Bavariai artillerista­ tisztnek adat­hassanak által. 6 ) A* kastélyban fekvő beteg katonák­ra épen úgy fognak gondot viselni, mind a’ Bavariai armadától való beteg katonákra. 7.) Ennek az erősségnek kapuja, a*

Next